Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2017. július 22., szombat

Brandon Sanderson: Tűzlény (Leszámolók 2.)

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék el Brandon Sanderson stílusáról, amit eddig nem tettem meg. Éppen ezért nem is ragozom túl a dolgom: egyszerűen kedvelem. Az eddig olvasott regényei alapján úgy néz ki, hogy teljesen mindegy, mit talál ki, milyen világot teremt meg, tudom, hogy az nekem tetszeni fog. Elfogult lennék? Könnyen elképzelhető. Viszont tény, hogy minden regényében vagy sorozatában más és más a mágiarendszer, teljesen eltérőek a világok és mindegyik nagyon érdekes, a cselekmény mozgalmas, illetve meglepetések is akadnak szép számmal. Az tuti, hogy még egyik írásán sem unatkoztam, hanem az általános betűhabzsolás volt inkább a jellemző az olvasási technikámra. Kicsit féltem a Leszámolók című sorozatától, mert inkább ifjúságinak gondoltam, mint felnőtteknek szóló műnek, de már az első rész meggyőzött arról, nem olyan sok mindenben különbözik ez a történetfolyam az eddig olvasottaktól - vagyis, nekem való, mert Sanderson írta.

Értékelés: 8 pontot kap az adható 10-ből
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 516 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
Sorozat: Leszámolók
Előzmény:
1.) Acélszív
Folytatás:
3.) Vész
Kategória: ifjúsági, disztópia, fantasy, szuperhős
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban.

A szerző további magyarul megjelent művei:
Elantris
Ködszerzet sorozat
Ködszerzet - Wax és Payne sorozat
Bármennyire is kedvelem a szerzőt és a stílusát, azért falra tudnék mászni az egy részről lezárt, más részről pedig folytatás után kiáltó történeteitől. Mert bizony az első kötet befejezését követően a legszívesebben kapkodtam volna a soron következő után, de azt olvastam, hogy állítólag annak meg még durvább a befejezése, ezért inkább visszafogtam magam és kivártam a befejező kötet megjelenését. És nagyon büszke vagyok magamra, mert most már tudom, hogy kifejezetten jó döntést hoztam.

Már az első részben is érdekes dolgok derültek ki, de biztos voltam benne, hogy Sanderson nem áll meg ennyinél. És már megint igazam volt. Az íróra jellemző, hogy nála semmi sem fekete vagy fehér, amiről azt hisszük, hogy rossz, egy másik nézőpontból akár kevésbé rossz vagy még esetleg kifejezetten jó cselekedet is lehet - imád az ellentétekkel és az árnyalatokkal játszani. 

Nincs ez másként most sem. Acélszív ugyan erős kezű uralkodója volt Új-Chicagónak, de legalább nem indokolatlanul erőszakos. Viszont Acélszív, a főidol a Leszámolóknak köszönhetően halott, a trónkövetelők pedig megjelentek a városban. A Leszámolók létszámban megcsappant csapata - Megan elhagyta a várost - küzd az időnként felbukkanó idolok ellen, akik uralomra akarnak törni. No igen, erre mondják azt, hogy az ismeretlennél sokkal jobb az ismert rossz. Az első jelentkezőnél még senki sem lepődött meg ezen, de amikor a harmadik főidol is ugyanabból a városból, régi nevén Manhattan-ből érkezik, akkor a csapat vezére elgondolkozik a mintázaton és felkerekedik, hogy ellenőrizze a teóriáját.

A szerző nagyon ötletesen oldotta meg az első kötetben felvázolt és megismert világ színesítésének módját azzal, hogy Új-Chicagó, az acélváros után most egy másik nagyvárosba helyezte át a fő cselekményt. Ez a módszer kifejezetten alkalmas arra, hogy szemléletesse, mekkora befolyással van az adott főidol képessége a végeredményre, az új élettérre. A korábbi Manhattan helyén létrejött új város, Babilar, teljesen más, mint Új-Chicagó, ahogy a benne lakók is másként viselkednek. Babilar nagy része víz alatt van, mert az uralkodó főidol a víz manipulásának mestere. A város azonban nem csak ettől különleges, hanem a telerajzolt falaktól, amelyek festéke sötétben világít, illetve a fákról, amelyek a házak belsejében nőnek és ehető gyümölcsöket teremnek. A főidol neve Regália, de az emberek sokat emlegetik Pirkadatot is, aki gondoskodik róluk, akinek az ennivalót és a meleget köszönhetik.

Amikor a rejtély felderítése érdekében a professzor útnak indul, Davidet is magával viszi. A fiú számára nem csak azért kiemelt fontosságú ez, mert még soha nem hagyta el Új-Chicagó-t, hanem mert Megan is Babilarban van és reméli, hogy találkozhat a lánnyal, mitöbb meggyőzheti őt, hogy csatlakozzon újra a csapathoz.

Új hely és új szereplők, méghozzá nem is kevés. Ott vannak mindjárt a városlakók, akik teljesen másként viselkednek, mint az acélvárosban élők, aztán ott vannak az idolok, akik fura hierarchiába rendeződtek, illetve ott van a Leszámolók babilari különítménye, akik egy ideje már figyelik az idolokat és gyűjtik róluk az információkat.

Nem akarom megismételni azt, amit a bevezetőben már leírtam, de tény, hogy Sanderson nagyon ért a szórakoztatáshoz és tudja, hogy ehhez mire van szükség. Az adalékokat jó aránnyal keveri össze, ragasztónak ott a cselekmény, és ha néha úgy érzi is az olvasó, hogy egy-egy rész mintha kicsit rágósabb lenne - azaz lassabb vagy unalmasabb -, később rájön arra is, hogy még az sem véletlenül sikerült olyanra. A cselekmény magával sodor, de az átvezető részek is tartalmaznak annyi információt, amely nélkül a többi értelmezhetetlen lenne - és alapvetően ezekben a jelenetekben vannak elrejtve azok a kapcsok és utalások, amelyek a titkokról hivatottak fellibbenteni a fátylat.

A cselekmény mellett morális kérdések is felmerülnek. Ugyan a szereplők nem agonizálnak rajta túl sokat, mert leginkább természetesnek veszik, hogy az adott helyzetben azt kell tenniük, amit megtesznek, de azért a háttérben vannak gondolkodásra érdemes dolgok. Az olvasó pedig eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna ha... De nincs másként, mert a szerző erre vagy éppen arra csavarta a történet szálát, megrángatta a szereplőket, aztán meg előtérbe tolt egy olyan befejezést, amitől csak a hajamat tépem. Mert már megint kitolt velem... Mi ez, ha nem függővég a javából? Na, ezért írtam azt, hogy jól tettem, hogy megvártam a folytatás megjelenését, aminek az olvasására hamarosan sort is fogok keríteni.

Szerintem az már eddig is lejött, hogy ez egy nagyon élvezhető, cselekményes, érdekes sztori, amelynek a legfontosabb jellemzője, hogy minden korosztály számára - aki kedveli a fantasy műveket - kellemes kikapcsolódást nyújt. Talán - egy nagyon haloványan - rózsaszínebbre sikerült ez a kötet, mint az előző, mert David érzelmei hevesebben lobognak, illetve eltökéltebb, mint korábban volt. Talán emiatt egy kicsit több benne az ilyen jellegű jelenet, de Sandersonnál még ennek is van értelme - mert már megint úgy csavart egyet az ifjúsági regények alapvető tartalmi elemein, hogy nála még annak is van jelentősége, és ami a legfontosabb a jövő szempontjából lényeges üzenete.

Még egy nagyon fontos dolog, mielőtt befejezem a Sanderson fangirl stílusú posztot... Voltak jelenetek, amelyek olvasása során - egészen enyhén - úgy éreztem, hogy ez is csak egy átkötő kötet, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyot tévedtem, és nincs annál nagyobb öröm, mint hogy nem lett igazam. A világ nyílik, színesedik, a szereplők új helyzetekbe kerülnek, de ami a legfontosabb, hogy a feltárt ismeretek egymásra épülnek. Tudom, hogy amit most olvastam az nem csak a kezdő és a befejező kötet közötti kitöltő rész, hanem részese lehettem a végső összecsapás szempontjából lényeges eseményeknek. És nem mellesleg: megint nagyon jól szórakoztam. Bár az első rész - talán az újdonság varázsa miatt - egy árnyalatnyival jobban tetszett.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons