Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2016. november 21., hétfő

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Van úgy - elég gyakran megesik velem -, hogy egy regény fülszövege már az első pillanatban felkelti a kíváncsiságom. Előfordul - bár tudom, hogy nem ez a lényeg, de aztán bebizonyosodik, hogy mégis hatalmas a befolyásoló ereje -, hogy a könyv borítóját meglátva úgy döntök, inkább mégsem veszem meg azt. Akad rá példa, hogy a korábban parkoló pályára állított történetről olyan értékelések születnek, amelyek hatására felülbírálom a korábbi döntésem és végül beszerzem a külsőleg általában bírált, de belsőleg sokat magasztalt kötetet. Ilyenkor általában nem telik el sok idő és annak tartalmával is megismerkedem, hogy aztán ennek eredményéről beszámoljak ezen az oldalon. Most is ez történik. Nem mondom, hogy objektív lesz - nem is lehet az, az olvasás szubjektív élmény -, nem állítom, hogy összeszedett lesz, de igyekszem visszaadni azt, amit átéltem, miközben Carolyn és testvérei tetteit, illetve motivációit próbáltam követni és felfogni.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadói sorozat: Fumax Thriller
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 388 oldal
Fordította: Rusznyák Csaba
Borító ár: 3.495,- Ft
A mű eredeti címe: The Library at Mount Char
Kategória: fantasy, horror, thriller
Carolyn, miután a szülei meghaltak, a Könyvtárban nevelkedik fel - fogadott testvérei társaságában és Apa felügyelete alatt. Miközben felnőttek, mindegyikük tanult valamit, ami csak az övé volt, amit nem oszthatott meg senki mással. Sok év telt el azóta, hogy először betették a lábukat a Könyvtárba és most Apa eltűnt, az épületet pedig megközelíteni sem tudják. A teremtés feletti hatalom ereje irányítás nélkül maradt: a könyvtárosok megoldást keresnek az általuk ismert világban, illetve a számukra ismeretlen Amerikában is. Végül is erről szól az egész történet és mégis valami sokkal nagyobbról és egészen hatalmasról.

Megpróbálkoztam vele, de képtelenségnek tartom, hogy egyetlen szóval jellemezzem ezt a regényt. Több jelzővel már megoldható: bizarr, megdöbbentő, elképesztő, ötletes, emlékezetes. Ezek az érzések nagyjából ebben a sorrendben jöttek elő az olvasás során, mert ahogy haladtam előre a könyvben, úgy változott a megítélésem is az olvasottakkal kapcsolatban.

Azt a következtetést, hogy kinek is ajánlanám a regényt, általában a poszt a végére hagyom, most mégis inkább ezzel kezdeném a részletes véleményt. Mindenképpen csak olyanok vegyék a kezükbe ezt a kötetet, akik nem csak a hagyományos fantasyt kedvelik, hanem  nyitottak valami újra, valami másra, aminek a stílusa hasonlít ugyan arra, amit kedvelnek, de inkább a műfajok és stílusok kavalkádjának lehet azt tekinteni. Mindez megspékelve véres, kegyetlen és helyenként bizarrnak tűnő dolgokkal, amelyek aztán később értelmet nyernek, bár továbbra is inkább a felfoghatatlan kategóriába fognak tartozni. 

Nem vitatható, hogy ez a regény egy nagyon különleges, alapötletében, kivitelezésében, karaktereiben és történetvezetésében is egyedi és mindenképpen emlékezetes írás. Ha mindehhez még azt is hozzáteszem, hogy ez a szerző első kötete, akkor aztán tényleg megdöbbentő a dolog. és bátran ki merem jelenteni, hogy Scott Hawkins-ra érdemes lesz odafigyelni.

A történet elején rögtön az események közepébe csöppentem és bizony csak néztem értetlenül a sok-sok furcsaságot és a természet törvényeit meghazudtoló történéseket. Mert mi lehet megdöbbentőbb annál, mint ha felnőtt emberek számukra teljesen természetesen, de az átlagtól eltérően viselkednek, ugyanakkor mégis érezni, hogy ennek van valami, a történet szempontjából lényeges magyarázata és később értelmet nyer majd minden tettük. Így is történik, szóval ahogy azt már javasoltam a posztban: csak nyitottan. 

Nem kell sokat lapozni és az is kiderül, hogy kik is ezek a nem mindennapi emberek: ők a könyvtárosok, akik mindannyian elsajátították a saját katalógusuk tanait. Áldom az írót, hogy az események mesélését időnként megszakította a "Közjáték" elnevezésű fejezetekkel, amelyekben a háttér és a múlt egyes lényeges eseményei bontakoztak ki és az ott olvasottak sok mindennel kapcsolatban magyarázattal szolgáltak. Így, a regény két - mondhatni - különálló stílusban felépített szálát követve, majd azt lassan összefonva alakul ki a teljes történet.

Pörgős, a cselekményt végig a központba helyező, párbeszédekben nagyon erős regény. Az eseményeket több karakter nézőpontjából mutatja be a szerző, ami kifejezetten jót tett a hangulatnak és történet mélységének. Ha Carolyn stílusa megfeküdte egy kicsit a gyomrom, akkor szinte felüdülést jelentett Erwin és Steve nézőpontja, illetve tettei. Olvasás közben megpihenni nem, vagy csak alig lehet, mert egyik elképesztő cselekmény követi a másikat, egyik hihetetlen helyzet után már ott is a következő. Stílusában meghatározó még a sötét - helyenként kegyetlen és már-már a morbiditás határát súroló - humor, amely nem csak megadja az alaphangulatot, hanem fokozza is az olvasottak hatását.

Szívesen mondanám, hogy a kezdeti káosz és értetlenség idővel tisztul és rendeződik, de ez csak ábránd. Egyes események és motivációk ugyan érthetővé váltak, de amikor azt gondoltam, hogy a fő cselekményszál már nem okozhat több meglepetést, akkor is jó néhányszor koppant még az állam - éppen ezért képes a regény végig fenntartani az érdeklődést.

Senkit se riasszon el a kötet vastagsága, mert ez csak a látszat: az eléggé terjedelmes "derékbőség" ellenére - amit a lapok vastagsága eredményez - a regény mindössze háromszázkilencven oldal terjedelmű. Részben emiatt, részben a cselekményorientáltsága miatt hamarabb lehet végezni az olvasásával, mint azt elsőre gondolná bárki is - én legalábbis így jártam. Ahogy az is biztos, hogy rengeteg ötlet van a történetben, és más szerző - követve a mostanában oly divatos trendet - biztosan legalább egy trilógiában írta volna meg ugyanezt a sztorit - hálás vagyok azért, hogy Scott Hawkins nem ezt tette.

Kedveltem? Igen. Az elején ugyan még inkább csak a kíváncsiság hajtott, majd a morbiditása és a sötét humora ellenére is - vagy éppen azért - elkapott a regény hangulata és onnantól már nem volt megállás, tudnom kellett az események kimenetét, meg kellett ismernem a háttérben megbújó titkokat, egymás mellé kellett raknom a történet minden apró mozaik darabkáját. Értetlenkedtem, megdöbbentem, fintorogtam, egyes fejezeteket várakozással telve, másokat visszafogottabban olvastam, majd mindezek végén elismeréssel és megelégedéssel zártam be a könyvet. Jó volt! Különleges volt! Megérte! Emlékezetes marad, az biztos. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons