Cassandra Clare: Üvegváros (A Végzet Ereklyéi 3.)

A mozgalmas első kötetben sikerült megismerkedni az Árvadászok rejtett világával, és a Clary emlékei utáni kutatás részeként ellátogattunk a regénynek címét is adó Csontvárosba, ahol a Néma testvérek élnek. A kissé elnyújtott, de azért lényeges összefüggéseket is feltáró folytatásban arra is fény derült, hogy miért is viseli a Hamuváros címet az a rész, hiszen Valentine tényleg minden hidat - és egyéb létesítményt is - felégetett maga mögött. De csak ő volt az, aki mindezt megtette?

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 501 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe:
The Mortal Instruments Book Three - City of Glass
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
Előzmény trilógia: Pokoli szerkezetek
Előzmény:
1.) Csontváros
2.) Hamuváros
Folytatás:
4.) Bukott angyalok városa
5.) Elveszett lelkek városa
6.) Mennyei tűz városa
Kategória: YA fantasy, kaland, misztikum
Kapcsolódó tartalmak:
Pokoli szerkezetek (előzmény trilógia)
Bane Krónikák
Árnyvadász Akadémia
A Végzet Ereklyéi: Csontváros (film)

Tény, hogy jelenleg lényegesen rosszabb a helyzet, mint az előző kötet végén, mert Valentine immár két Ereklyét is magáénak mondhat a háromból, és ebben bizony a nagy hatalmú Klávé sem tudta megakadályozni. Főleg, hogy úgy tűnik, a szervezetnek nem egészen megfelelően működik a radarja, mert folyamatosan más kerül a figyelmük középpontjába, mint akinek kellene. Aztán persze ott van Simon és az ő átalakulása, amelyben azért része volt a Tündérkirálynő álnok kérésének is. Szóval semmi sem gazán úgy alakult, ahogy azt az Árnyvadászok és főszereplőink elképzelték, de ez azért annyira nem nagy baj, hiszen így sokkal élvezetesebb a dolog, mintha minden az elvárásoknak megfelelően történik.

Ahogy a történésekből és a kötet címéből következik, ebben a részben bizony végre lehull a lepel a titokzatos és sokat emlegetett Idrisről, illetve a Árnyvadász birodalom fővárosáról, Alicantéról, az Üvegvárosról. Mindenki oda akar eljutni és ennek két oka is van: egyrészt ott van a megoldás, amelyre Clary-nek szüksége van az édesanyja felébresztéséhez, másrészt ott van a három Ereklye közül a harmadik, amelyre viszont Valentine-nak van szüksége. Jace viszont nem szeretné, ha Clary Idrisbe utazna, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne következzen be, hiszen mégiscsak ő a bátyuska, akinek vigyáznia kell nagy hirtelenséggel előkerült húgocskájára. A fiú mindent eltervez, de a nincs az a terv, amibe ne csúszhatna be valami hiba és persze ez meg is történik, ráadásként még valakik átkerülnek az Árnyvadászok országába, akiknek nem lenne ott a helyük. A gyanakvó és feszült idrisieknek mindenki gyanús, aki csak lélegzik, nem tudni, hogy Valentine kit állított a maga oldalára, de különösen furcsán néznek egy napfényben sétáló vámpírra.

Az új helyszínnel új szereplők is beléptek a történetbe, de szerencsére nem kellett lemondanom a régi és megszokott karakterekről sem. Az újak közül talán érdemes megemlítenem Amatist, Luke testvérét, valamint Sebastiant, a jóképű fekete hajú fiút. És a régiek? Mindenki jelen volt, aki csak számított - és Magnust még mindig imádom.

Végre ismét egy eseményekben, összeesküvésekben és titkokban dúskáló részt vehettem a kezembe, és bevallom, hogy sikerült is maradéktalanul elvesznem a történetben. Egyik csata, titok és ármány a másik után, csak kapkodtam a fejem a rengeteg információt, újdonságot és cselekményt olvasva - mert persze megint nem sok mindenre emlékeztem a korábbi olvasásomból.

Természetesen ennek a kötetnek az új
kiadása is kapott egy gyönyörű borítót.

Szóval jó volt ez a rész, cselekményét tekintve legalább olyan vadul száguldó, mint az első kötet, de összefüggéseiben mindenképpen túlszárnyalja azt. Idris azért is a megfelelő hely arra, hogy Clary felcsipegesse a családja múltjához kapcsolódó információmorzsákat, mert sokan élnek ott, akik ismerték a szüleit közel másfél évtizeddel korábban. A tudnivalók pedig lassan a helyükre kerülnek, bár félrevezetés és megtévesztés továbbra is bőven akad a regényben.

Valentine fenyegetése még valóságosabb és kézzel foghatóbb, mint korábban, éppen ezért még többről szól ez a regény, mint az elején: nem csak Valentine legyőzésére és az Ereklyék visszaszerzésére van szükség, hanem változásra. Ez a fordulat mindenkitől áldozatot kíván, de leginkább az Árnyvadászoktól: nekik egyszerre kell módosítani a nézeteiken, az előítéleteiken és a hozzáállásukon.

Szerettem ezt a kötetet, bár Clary néha az agyamra ment, egyes reakcióit nem is értettem, durva volt, ahogy a számára egyik legkedvesebb személlyel viselkedett, ahogy most már igazán eltúlzottnak éreztem ezt a testvérem-nem testvérem kérdéskört, és persze a három köteten át érlelődött probléma is túl gyorsan, szinte egycsapásra oldódott meg. Pozitívum viszont, hogy végre kiderült ki is tulajdonképpen Jace és melyik családhoz tartozik genetikailag - bár tény, hogy szegény fiú eléggé zavarodott, de ezt teljesen megértem. Mindent összevetve, végül is jól szórakoztam és persze a célomat elértem, végre folytathatom a negyedik kötettel, amelyet eredetileg is olvasni szerettem volna - az élmények felelevenítését követően tutira sokkal jobban fogom élvezni a folytatást.

Posted in: 9 pontos,A Végzet Ereklyéi,alakváltó,Cassandra Clare,démon,fantasy,könyvértékelés,Könyvmolyképző,vámpír,Vörös pöttyös,YA fantasy