Laura Arkanian: Vérségi kötelékek (Holdezüst, vérarany 2.)

Nagyon kedveltem az első történetet, amely elvezetett ebbe a különleges városba. Kedveltem szinte minden mozzanatát: az összetettséget, a világfelépítést, a karaktereket, a klánokat és a kolóniákat, a mindent átszövő vámpír- és alakváltó politikát, az előre nem látható lépéseket és azok következményeit. Büszke voltam rá, hogy ezt a történetet egy magyar szerző vetette papírra, ahogy arra is, nem csöpög a romantikától, hanem csak katalizátorként használja azt az események elindításához. Persze ahogy a legtöbb első regény, ez sem volt tökéletes: néhány jelenetet olvasva maradt bennem némi hiányérzet, de koncepcióját és felépítését tekintve nagyon egyben volt. Vártam, hogy a kezembe foghassam a folytatást és nagyon drukkoltam ennek bekövetkeztéért - majd jött a hír, hogy ez mégsem történik meg. Végtelenül sajnáltam, hogy megszületett ez a döntés, mert úgy érzem, hogy annak kialakulásában sok minden szerepet játszott - de erről már kipanaszkodtam magam egy másik bejegyzésemben.

Értékelés: 9/10
Kiadó: még nincs, kéziratot olvastam
Kiadói sorozat: -
Kiadás éve: -
Terjedelem:
Borító ár: -
Sorozat: Holdezüst, vérarany
Előzmény:
1.) Holdezüst, vérarany
Folytatás:
3.) információim szerint valami már készül :)
Műfaj: urban fantasy

Belenyugodtam, hogy a Hold alatt zajló eseményekből, a klánok közötti összecsapásokból nekem ennyi jutott. Majd elérkezett a Könyvfesztivál és a dedikálás lehetősége, amelyet természetesen nem hagyhattam ki. A szerző kedvesen fogadott, beszélgettünk valamennyit, majd - legnagyobb örömömre - megegyeztünk abban, hogy megkapom a folytatás kéziratát olvasásra. Ritkán vállalok ilyet - főleg mostanában -, de ezt most nagyon akartam, megkedveltem a szereplőket és nagyon érdekelt a folytatás. Néhány napon belül pedig tényleg fel is fedeztem a becses küldeményt az elektronikus postafiókom beérkező levelei között. Azonnal olvasni akartam? Naná! Mégis kivártam vele, mert nem éreztem megfelelőnek az időszakot a teljes élvezethez, illetve mert úgy éreztem felettébb szükséges az első rész ismételt elolvasása, az élmények felelevenítése. Így is tettem - és milyen jól tettem.

Kihangsúlyoznám tehát, hogy amit én olvastam az "csupán" egy kézirat, amely még számos változáson eshet át, mire eléri majd a végleges formáját. Remélem egyszer majd könyv formájában is a kezembe foghatom, és akkor majd végtelenül büszke leszek arra, hogy a bétázók egyike lehettem. Nézzük akkor az élményeim és az észrevételeim.

A történet gyakorlatilag majdnem ott folytatódik, ahol az első rész végén elbúcsúztunk a szereplőktől: mindenki árgus szemekkel figyeli a két kolóniavezér együttműködését, a béke fenntartása érdekében tett lépéseiket. Közben persze zajlik tovább az élet: Noah Fox az egyik délután beletipor a számára legkedvesebb kolléganője, Emma lelki világába, majd még ezen az estén megérkezik a repülőtérre az anyja és annak élettársa, Michael, és megtörténik a régóta esedékes találkozás - amely azonban nem sikerül valami fényesen. Ez az a két momentum, ami az egész kötet kiindulópontja és minden további történés okozója.

Pontosan azokat a szálakat vitte tovább a szerző ebben a kötetben, amelyekre a leginkább kíváncsi voltam: a középpontba ezúttal Alice és Noah, a két kolóniavezér kerül, illetve a hozzájuk közel állók. Természetesen most is minden összefügg mindennel, a lépések és a következmények pedig kiszámíthatatlanok. Az előző kötet részletes világfelépítése ebben az esetben is jó szolgálatot tett: a történet cselekménye biztos alapokon nyugszik, a szereplőknek szigorú - írott és íratlan - szabályoknak kell megfelelniük, amelyek között hol otthonosan mozognak, hol pedig elveszetten bolyonganak - így hozzák meg a számos személyre kiterjedő döntéseiket.

Várható volt, hogy Alice hosszú élete sok titkot rejteget, de ilyen kalamajkára és összefüggésekre magam sem számítottam. A koloniavezér jelenti a kapcsolatot a klánon kívüliek és a klántagok között: ő az, aki mindkét oldalt életét, helyzetét és gondolkodását ismeri. Már ez is elég lenne, de a múlt a maga homályával ennél nagyobb talányokat rejteget - és a fátyol fellebben...
Alice tipikusan az a személy, akire sokan támaszkodnak, a döntése alaposságában és az ígéretében bárki megbízhat - így gondolta ezt Lisa Anne Jablonskaya is, amikor az ápolónő kezébe helyezte a Viharidéző klán jövőjét.

Noah anyjának feltűnésével egyidejűleg megnyílik az út a kolóniavezér múltjának megismeréséhez, mert ugyan ki is az, aki szívesebben elmélkedik az egyetlen gyermekéről, mint egy édesanya - ezáltal Noah személyiségének alapjait jelentő fontos adalékok birtokába jutottam.
A fiú és anyjának új élettársa közötti kapcsolat azonban több sebből is vérzik - ez is a történet, illetve az események egyik meghatározó pontját jelenti. Noah a lehetőségekhez képest jól kezeli a helyzetet, ami Michael reakcióiról már nem mondható el. Ha a férfi nem is kedvelhető, de mindenképpen érdekes karakter, illetve fontos kapocs az egyes szereplők és bizonyos események között.

Az Alice és Noah körül zajló események miatt Lester titka sincs biztonságban - amit én személy szerint egyáltalán nem bántam, mert így sokkal több mindent megtudtam erről a titokzatos férfiról, a vérvonaláról, a képességeiről. Egyébként pedig úgy általában megállapítható, hogy senki titka és testi épsége sincs biztonságban. Az indulatok, a hirtelen vagy tudatos döntések olyan eseményeket generálnak, amelyek következményei előre nem láthatóak, ugyanakkor az elindított változások - mint mindig - széles kört érintenek.

A klánonkívüliek és a Viharidézők klánjának előző kötetbeli szereplése eléggé homályos maradt a számomra, most azonban minden világossá vált. Ebben a történetben fontos szerepet kap mindkét társaság, beleláthattam mindkét csoportosulás gondolkodásába, az őket mozgató rokoni, illetve nézetbeli kapcsolatokba. Ezt a szálat is alaposan és érthetően bontotta ki a szerző: újabb kérdésekkel és felszínre hozott titkokkal, valamint az azokra adott válaszokkal.

Az első kötetben éppen csak egy náthás hangüzenet erejéig feltűnő Emma ezúttal fontos szerepet kap a történetben: lassanként szembesül Noah iránti érzéseivel, valamint annak Hold alatti életével. Kettőjük kapcsolata képviseli a romantikus szálat a regényben. Az érzelmek ezúttal sokkal nagyobb szerepet kapnak a történetben, de az érzelgősség továbbra sem telepszik rá a cselekményre, hanem továbbra is inkább hajtóereje az eseményeknek. A kórus gálaműsora Emma és Noah szereplésének fénypontja volt a számomra: az előadás kifejezetten gyönyörű, a kémia jól működik a diákok által is nagyon kedvelt két tanár között. A kapcsolatuk nem egyszerű, ráadásul titkokkal és erőszakkal is terhelt, de én mindennél jobban drukkoltam a párosuknak.

Ezúttal is tetszett amit olvastam, nagyon örültem neki, hogy újra elmerülhettem a város életében: Nap alatt és Hold alatt is. A történet ezúttal is kellően érdekesre sikerült, csavaros összefüggésekben, meglepetésekben most sem volt hiány. A regényt valamivel könnyebben olvashatónak találtam, mint az első kötetet, talán azért, mert a legtöbb szabály részletezésére ott került sor, most pedig már csak az eseményeket kellett tovább bonyolítani. Persze ettől még ebben a regényben is tovább folytatódik a világfelépítés, bővül a világ, jobban érthetővé válnak az egyes csoportok motivációi - ugyanakkor kétségtelen, hogy a már megismert mozgalmasság mellett eseményeiben és összefüggéseiben is jobban követhető volt a történet.

Természetesen voltak kérdéseim, amelyeket fel is tettem az írónőnek, ahogy jeleztem az észrevételeimet is - semmit nem tartottam magamban. Nem akarok túlzottan belemenni a részletekbe, de annyit azért megemlítenék, hogy hiányoltam Andrea és Peter jelenlétét, ugyanakkor néhány részlet az alapos olvasás és a jegyzeteim ellenére is homályos maradt a számomra, valamint nagy büszkeséggel jelentem ki, hogy kiszúrtam egy olyan hibát, amit eddig senki más nem vett észre rajtam kívül.
A kérdéseimre választ kaptam, az észrevételeim meghallgatásra kerültek, a szerző végtelen türelemmel válaszolt mindenre, ami csak szóba került - a válaszokat és a magyarázatokat itt is nagyon köszönöm. Ahogy abban is reménykedem, hogy a "kekeckedésem" - ha csak csekély mértékben is - a segítségére volt abban, hogy a mostaninál is még jobbá és élvezhetőbbé váljon ez a történet. Bár szerény véleményem szerint már most is azon a színvonalon van, amit szívesen látnék a könyvesboltok, valamint a saját lakásom könyvespolcán, ezért remélem, hogy előbb vagy utóbb végül kiadóhoz kerül.

Végtelenül hálás vagyok a bizalomért, aminek következményeként olvashattam ezt a kéziratot - részemről ez megtiszteltetés és végtelenül nagy öröm.

PS: A borító természetesen saját kreálmány - illetve a Calibre állította elő. Kaptam ugyan inspirációt a szerzőtől, de az, hogy elfogadható látványú fedlapot készítsek belőle, már meghaladta a képességeimet. Valamint úgy gondoltam, hogy ennek egyszerűsége tényleg azt jelzi, hogy a mű még nem megjelent nyomtatásban.

PS2: A történet címe telitalálat. A szereplők, a klánok és a kolóniák közötti kötelék, annak minden mennyiségében és minőségében. A vérségi jelző jelezheti a rokoni vagy egyéb kapcsolatot, de mivel a vér az első részben is fontos szerepet játszott, ezért természetesen ebben az esetben is mélyebb jelentés áll az egyébként egyértelmű szó mögött. Legalábbis én magam így éreztem.

Posted in: 9 pontos,alakváltó,Holdezüst vérarany,kézirat,könyvértékelés,Laura Arkanian,vámpír