Orson Scott Card: Kristályváros (Teremtő Alvin 6.)

Mire az ember lánya - vagy akármelyik olvasó - eljut egy sorozat hatodik kötetéig, addigra már kialakul benne egyfajta elvárás a korábbiakban átéltek, az író közvetítésével átadott élmények alapján. Ha pedig az adott olvasó imádta és csodálta, de minimum kedvelte a történeteket, az egyes kötetekbe sűrített mondanivalókat, akkor akaratlanul is különösen magasra helyezi az a szintet, amelyet a folytatásnak el kell érnie. Nem éppen csekély kihívás ez a szerzőnek sem, sőt...

Szerencsés helyzetben vagyok, mert amíg eredeti nyelven nagyon sokat, hosszú éveket vártak a rajongók a Teremtő Alvin sorozat hatodik részének megjelenésére, addig idehaza - az új kiadás köteteinek megjelenését követve - egymást követően, viszonylag rövid időtartamon belül vehettük a kezünkbe a folytatásokat.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 486 oldal
Eredeti cím: The Crystal City
Fordító: Horváth Norbert
Borító ár: 3.490 ,- Ft
Sorozat: Teremtő Alvin
Előzmény:
1.) A hetedik fiú
2.) A rézbőrű próféta
3.) Kovácsinas
4.) Vándorlegény
5.) Fáklya
Folytatás:
7.) Master Alvin
Kategória: fantasy, alternatív történelem,
bűbájosság, vallás
Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban:
nyomtatott, illetve ekönyv formátumban.

A szerző további művei:
Végjáték, A Holtak szószólója, Fajirtás,
Az elme gyermekei,
Ender árnyéka, A Hegemón árnyékában,
Árnyékbábok,
Múltfigyelők, Bűvölet, A kegyelem ára

Teremtő Alvin fejlődésének története nem csak a regényben érdekes, hanem keletkezésének szempontjait figyelembe véve is. Az első három kötet mindössze egy-egy év különbséggel jelent meg, talán ezért is éreztem olvasás közben ezeket az első részeket a leginkább egységesnek. A Vándorlegény nyomdába kerülésére hat évet kellett várniuk a rajongóknak, a Fáklya történéseinek papírra vetése pedig újabb három évet vett igénybe a szerző részéről. A Kristályváros eseményeit újabb öt év elteltével, 2003-ban ismerhették meg "Alvin követői", a befejező kötetre pedig azóta várnak a történetet eredeti nyelven olvasók - és most már mi, magyarok is beállhatunk a várakozók sorába. A szerző védelmében azért meg kell említenem, hogy a köztes időszakokban sem ült a babérjain, hiszen más sorozatokat is visz, valamint önálló regényei is jelentek meg szép számmal, mégis... Valamiért azonban még a korábbiakban leírtak ellenére is úgy tűnik, mintha egyre nehezebben menne, egyre nagyobb kihívásokat jelentene a számára Alvin történetének elmesélése.

Sajnos ezek a - kényszerű? - szünetek akaratlanul rányomják a bélyegüket a regényekre is. Nem, nem akarom megcáfolni magamat, az általam korábban leírtakat és most lehúzni a kötetek színvonalát, mert az nem a szívemből jönne. Minden egyes rész olvasását élveztem és próbáltam megtalálni bennük a varázst, amit az első részek olvasása ültetett el bennem - és ez többnyire sikerült is -, de magamnak is be kell vallanom, hogy a Fáklya  és a Kristályváros már nem tudta ugyanazt az élményt adni a számomra, mint a kezdetek. Talán maga a szerző is egyre nehezebben rázódik vissza Alvin történetébe? Nem hiszem, hogy erre rajta kívül bárki más is tudná a választ.

Ennyi bevezető és fejtegetés után azt hiszem ideje rátérni magára a regényre. Hol is tartunk? Eltelt néhány év az előző kötet eseményei eseményei óta, Alvin már a harmincas éveit tapossa. A gyermeke, akivel Peggy az előző kötet végén várandós volt, a vártnál korábban született, és még Alvin sem volt képes életben tartani. Peggy most ismét állapotos, de időbe telt, amíg összeszedte a bátorságát és bevállalta a második terhességet. Történetünk elején Alvin Nueva Barcelona (korábban New Orleans) városába érkezik, Peggy küldte el erre az útra - bár az okokról és a miértekről szokás szerint nem mondott semmit, ahogy arról sem, hogy mit is kellene itt tennie a férjének és kísérőinek. Alvin tehát megérkezik a városba és maga próbálja megtalálni ideutazásának értelmét. Teszi azt, amit egyébként is szokott: segít az embereknek - hol ezzel, hol azzal. Elsőként is vizet hord a kútról, de látva annak szennyezettségét megtisztítja a vizet, majd egy beteg asszonyt gyógyít meg - ezzel pedig akaratlanul is beindítja azt a láncreakciót, amely a későbbi események bekövetkeztéhez vezet.

Nagyon élveztem a kötet elején Alvin monológját és morfondírozását arról, hogy ő mennyire különleges és milyen ellenségei voltak, valamint arról, hogy már azok is messze elkerülik, ebből pedig azt a következtetést vonja le, hogy kudarcot vallott a neki szánt küldetés teljesítése közben. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe magamnak is ugyanez, de elnéző vagyok Alvinnal szemben, hiszen nem szuperhős ő, hanem egy egyszerű ember, aki egy hetedik fiú hetedik fia - ezzel együtt pedig egy különleges képesség birtokosa.

A regény eleje, Alvin gondolatai, az okok és okozatok kialakulása lekötött, a stílust ismerősnek találtam, a kellemes érzések ismét átjártak és jól esett újra elmerülnöm a történetben. Régi ismerősként üdvözöltem Arthur Stuart-ot és egyre pimaszabbá váló modorát, jókat kacagtam Alvinnal folytatott szócsatáin, és ismét csak csodáltam a szerzőt azért, mert a tanulás és tapasztalás fontosságát - amely komoly téma - könnyeden és szórakoztatóan tálalta és adta át. Az új szereplők közül Abraham Lincoln emelkedik ki leginkább - és ebben nem csak a magassága, de bizony a karaktere is közrejátszik. Abe gondolkodásmódjának és életszemléletének megnyilvánulásait pedig legalább olyan élvezet volt olvasni, mint Arthur Stuart - eléggé kétértelmű - beszólásait.

Onnantól kezdve azonban, hogy Alvin - akaratlanul is - a hatezer menekült vezetőjévé válik, már nem tudott annyira lekötni a történet. A bibliai párhuzamok eddig is ott voltak minden kötetben, de egyikben sem ennyire nyilvánvaló módon, és ez bizony nem az a fordulat volt, amelyről annyira olvasni szerettem volna. Hiába a kristályhíd és a Pusztító újbóli támadása, hiába Calvin felbukkanása és külön vállalkozása, hiába Peggy és Bizony Cooper szála, valamint minden további csoda, az egész valahogy nagyon erőltetettnek tűnt, illetve minden eredetiséget nélkülöző másolásnak.

Újdonságot jelentett számomra a kötet szövegének szedése: egy kiadói döntés eredményeként a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb lett a betűméret, ezáltal a szemnek is sokkal kényelmesebb az olvasás. A másik meglepetést a kötet elején található két - Észak-Amerika politikai, illetve földrajz jellemzői bemutató - térkép jelentette. Ezt már az első résztől kezdve hiányoltam, és most nagyon élveztem a böngészését.

Az események vége szépen lezárt, ha nem tudnám, hogy a szerző tervezi a folytatást, akkor könnyen el tudnám képzelni, hogy ez a történet vége. Ugyan ott van a szövegben és a szereplőben is a folytatás lehetősége, de ezzel a befejezéssel is elégedett lennék. 

Szerettem volna ugyanolyan elégedettséggel befejezni ezt az olvasást is, mint a korábbiakat, de ez a vágyam sajnos most nem teljesült. Nem tudom, hogy mennyire befolyásoltak az elvárásaim, de jelenleg úgy érzem, hogy ez a regény a sorozat legkevésbé kiemelkedő része, a benne foglalt eseményeket pedig - bármennyire is fáj ezt kimondanom - a teljes történetfolyam leggyengébb láncszemének gondolom.

Posted in: 7 pontos,Delta Vision,könyvértékelés,Orson Scott Card,Teremtő Alvin