Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2016. február 6., szombat

Robin LaFevers: Halandó szív (A halál szépséges szolgálólányai 3.)

Robin LaFevers fogta a valós történelmi eseményeket, az abban a korban fontos szerepet játszó szereplőket, majd vegyítette valamivel, aminek szintén volt valós alapja, csak éppen itt és most jobban kiemelte annak misztikusságát. Akik olvasták a sorozat első két részét, azok nagyon jól tudják, hogy miről is beszélek. Azok érdekében akik még csak most hallanak a sorozatról, megmagyarázom, hogy mire is gondolok. 
A helyszín Bretagne, amely ebben a korban még nem Franciaország része, de a frankok már szemet vettetek rá. A hercegség uralkodója a fiatal Anna hercegnő, aki csak a francia király engedélyével házasodhat, és akinek döntése, illetve választása Bretagne jövőjét is meghatározza. A hercegnőt a tanácsadói segítik döntéseinek meghozatalában, amely személyek közé tartozik Mortain kolostorának apátasszonya is. Mortain a bretagne-i régi hit egyik képviselője, a Kilencek néven ismert istenségek egyike - ő maga a Halál. Ez az a szál, amit a szerző kiemelt, hangsúlyosabbá tett. A régi hit képviselői, illetve az őket szolgáló emberek szívükön viselik a hercegség sorsát, közreműködnek annak irányításában is.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 454 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft
A mű eredeti címe: Mortal Heart
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Előzmény:
1.) Gyilkos kegyelem
2.) Sötét diadal
Műfaj: YA fantasy, történelmi
Mortain kolostorában képezik ki a halál szolgálólányait - akiket a hit és a hagyomány szerint maga a Halál nemzett -, hogy aztán orgyilkosokként az istenség jelét követve az ország érdekeit szolgálják. A kolostorban képezték ki Ismae-t, akinek kalandjáról az első részben olvashattunk, illetve Sybellát, aki a második kötet eseményeiben játszott fontos szerepet.
A három barátnő közül már csak Annith maradt a kolostorban, aki izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, mert a megszerzett képességei alapján úgy véli, hogy felkészült a feladata teljesítésére. A kolostor apátasszonya azonban más jövőt szán a lánynak: a zárda Látnokának pozícióját, aminek következménye az örök magány és elszigeteltség. Annith súlyos döntésre szánja el magát: a tiltás ellenére elhagyja a kolostort - útján először a hellequinek, majd Arduinna istennő papnői segítik, célja pedig nem más, mint felelősségre vonni a kolostor apátasszonyát, valamint csatlakozni a hercegnő mellett fontos pozíciót betöltő társnőihez.

Tetszett is ez a kötet, meg nem is. Tetszett, mert valamivel misztikusabb volt, mint az előzmények, az eddig nyitott szálak végei lezárultak, a hiányzó mozaikok szépen a helyükre kerültek. Igen, így lett kerek és lezárt ez a trilógia, és ujjonghatnék önfeledten az örömtől, de bármennyire is szeretném, mégsem tudom ezt tenni. Sajnos nem érte el az előző két rész szintjét nálam a befejező kötetben olvasható történet.

Tetszett, mert...
A történet misztikus szálát képező régi vallás sokkal élénkebbnek és közelebbinek tűnik ebben a regényben, mint az előzményekben. Többet megtudtam az istenségekről, az egymással való kapcsolatukról, a legendáikról, mint eddig összesen. A történelem és a vallás összedolgozása még mindig kiemelkedő.
Ismae és Sybella, valamint a hölgyek kedvesei is részesei a történetnek. Legnagyobb örömömre nem felejtkezett el róluk a szerző.
Az események szorosan kapcsolódnak a korábbiakban olvasottakhoz, időben pedig kb. onnan folytatódik, ahol az előző kötetben búcsút intettünk a szereplőknek.
A hellequinek legendája, megjelenésük és leírásuk az egész kötet legkedvesebb élményét jelentették a számomra. Az elkárhozottak, akik a kóborló lelkekre vadásznak és halál utáni tetteikkel keresik a megváltást... Nagyon tetszett! A vadászatuk engem leginkább a tündérek világának Vad Falkájának vonulására emlékeztetett.
Annith mindig is különös lakója volt a kolostornak, most az is kiderül, hogy miért is történt minden. A korábbi utalások és az aktuális történések szálai szépen összeérnek, össze is zárnak, és kerek egészet alkotnak. 
Baltazaar karaktere kedvemre való volt, csak kicsit keveset kaptam belőle - és azt is inkább titokzatosnak, illetve misztikusnak éreztem, mint valósnak. Ez alapból nem gond, de nem csak a megjelenéséről és a viselkedéséről vélekedtem így, hanem az érzelmeiről is.
Tetszett, ahogy végül a szerző megoldotta a háború és a szerelmesek problémáját.
A történet azon része, amely a valós történelmi tényeket mutatja be, valamint ahogy a döntések következményeit elemzi, egészen kiemelkedő a regény kategóriáján belül. Tanítani és tanulni úgy is lehet, hogy az élvezetes - ez a sorozat egyik nagy előnye.

Ami miatt pedig nem...
 Annith karaktere korántsem volt annyira élő, mint a társnőié, valahogy savanyúnak éreztem. Pedig alapvetően talpraesett is volt, makacs is volt, ügyes is volt, lázadó is volt, de mégis... Annyit filozofált és agyalt szegénykém, hogy hamarabb ráuntam, mint megkedveltem volna. Igaz, hogy korábban sem volt a szívem csücske.
A regény első fele egyszerűen unalmas volt. Nagyon. A fülszövegben leírtak eléréséhez szükség volt a fél kötetnyi terjedelemre, valamivel több mint kétszáz oldalnyi szövegre. Hááát... Csak a hellequinek felbukkanásával lett valamivel élvezetesebb lett a sztori, de amíg Sybella történetét alig tudtam letenni, Annith útjánál és tetteinél ugyanez nem jelentett gondot.
Tudom, hogy az előző kötetekben is a történelmi események voltak a középpontban - ezt nem is igazán bántam -, de ott valahogy odaillőnek éreztem a szerelmi szálat, - az események részének, a szereplők által átéltek következményének. Most azonban úgy éreztem, hogy sutára sikerült ez a szál: gyorsra és kissé érthetetlenre - nagyon misztikusra.
Sajnos az események a lassúság mellett még kiszámíthatóra is sikerültek. Bár nagyképűen hangzik, de mégis kijelentem: minden fordulatot - amelyek azért nem voltak valami eget rengetőek - kitaláltam.
Volt egy rész, ahol meg voltam győződve arról, hogy a szerző másként írta le ugyanazt a jelenetet. Aztán rájöttem, hogy ez egy másik jelenet, csak annyira hasonlított az előzőre, hogy teljesen összezavart. Na igen, a jó memória nem mindig előny. Bár ez a szerző számára nem lehet mentség.

Bár ez a kötet nem is nyerte el annyira a tetszésem, mint a másik kettő, amit korábban olvastam, de még így is azt állítom, hogy ez egy nagyon jól megírt, élvezetes és kedvelhető trilógia, amely minőségi olvasmányként emelkedik ki a hasonló történetek tengeréből. A szerző nagyon jó érzékkel ötvözi a valós eseményeket a misztikummal, teremt magával ragadó hangulatot - pont elegendő mennyiségű izgalommal és az érzelemmel. 
Utánanéztem és úgy látom, hogy a szerzőnek egyelőre nincs az olvasottakon kívül más regénye, de remélem, hogy lesz, és azt majd olvashatom is magyar nyelven.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons