Pacskovszky József - Pacskovszki Zsolt: Nő kutyával és holddal

Már korábban is felfigyeltem a regényre, az érdeklődésemet pedig a könyvheti dedikálás lehetősége csak tovább fűtötte, aztán végül mégsem lett a könyvheti beszerzésből semmi, mert más kötetek jöttek velem haza - valahol mégis csak mérlegelni kell. Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - elolvastam minden értékelést, ami csak a könyvvel kapcsolatban felbukkant. Éles szemű barátnőm látta ezt a fokozott érdeklődést, és úgy döntött, hogy szülinapi ajándéknak tökéletes lesz. Jól gondolta. Az már csak az élet furcsa fintora, hogy más, a könyvhéten beszerzett könyvek még olvasásra várnak, ez pedig már nem - elképzelhetően ebbe az is belejátszik, hogy most krimis, thrilleres időszakomat élem, de ez a tényeken ez nem sokat változtat.

Értékelés:8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 386 oldal
Borító ár: 3.180,- Ft
Műfaj: krimi, thriller, noir

Az évek óta Angliában élő magyar nő, Emma, éppen egy skóciai szigeten kirándul a barátjával, amikor lefényképezi egy közvetlen, megnyerő modorú férfi, aki a nőről készült képnek a "magányos nő kutyával és holddal" címet adja. Emma tényleg magányos: a kapcsolata szétesőben van, nem találja a helyét, és úgy érzi, hogy az élete nem abba az irányba halad, amit korábban elképzelt magának - hamarosan vissza is tér a szülőhazájába.

A történet tíz évet ugrik előre az időben, Emma a magyar rendőrség kötelékében dolgozik, megkeseredett, egyszerre küzd magánéleti és szakmai válsággal. Az egyetlen pozitívum az életében, hogy pár hónappal korábban a volt fiúja elküldte számára azt a tíz évvel ezelőtti képet, ami a skóciai szigeten készült róla, az email cím birtokában sikerült megtalálnia a fotóst, akivel azóta  is rendszeresek a levélváltásaik. Amikor Emma egy több napos bűnmegelőzési konferenciára érkezik Londonba, úgy dönt, hogy személyesen is találkozik a férfival: Alan meghívja Edinburgh-ba, a lány pedig vonatra ül. Az este csodásan alakul, amikor egy váratlan telefonhívás miatt Alan magára hagyja Emmát, aki hiába várja vissza a férfit, annak egyszerűen nyoma vész. Emma saját maga próbálja meg kideríteni, hogy mi történt valójában, hová tűnhetett el a fotós.

A regénynek kétségtelenül sok előnye van, amelyek közül a legfontosabb a feszített tempó, a több szálon futó cselekmény és a titkok hosszú sora, valamint kuszasága - ezek miatt nehéz félretenni az olvasmányt. A szereplőkről első pillantásra csak az látszik, hogy élik a mindennapi életüket, de aztán idővel kiderül, hogy mindenkinek van valami titka és takargatni valója - kinek kisebb, kinek valamivel nagyobb, kinek egészen mocskos. Alan Hunterről, a fotósról például pár oldal után kiderül, hogy neki csak hobbi a fotózás, és egyébként jó módú üzletember; a számítógép üzletet vezető fickó tulajdonképpen egy rockzenekar énekese, és van még más titkolni valója is - a többit is hosszan sorolhatnám, de mégsem teszem.

Ahol a történet játszódik. (A kép INNEN.)

Emma és Alan fejezeteit, közös jeleneteit követően sorra kapcsolódnak be a történetbe a különböző szálak, az újabb és újabb szereplők, amelyek miatt az egyszerűen induló történet egyre kuszábbnak tűnik, és tényleg azzá is válik. A kiinduló téma Alan Hunter eltűnése, de az események hátterében ennél összetettebb dolgok állnak, olyanok is, amelyek soha nem jutottak volna eszembe az alapszituációhoz kapcsolódva. Nem is merek jobban belemerülni a regény ezen részének elemzésébe, mert félek, hogy elárulok vele valami lényegeset. Legyen elég annyi, hogy megannyi szereplőnek az aktuális helyzetre adott előre kiszámítható vagy éppen meglepetésszerű reakciója garantálja azt, hogy az olvasó nem fog unatkozni amíg ez a regény a kezében van - csak bírja követni azt a rengeteg szálat, résztvevőt és motivációt, amit kap.

"A magány még erősebben érződik valaki más oldalán (...)."

Nagyon élveztem a történet alakulását, azonban a titokzatos események felderítése miatt érzett örömöm nem volt teljesen felhőtlen. Nem, nekem alapvetően nem az volt a legnagyobb problémám, hogy a nő elutazik Edinburgh-ba egy olyan férfihoz, akit alig ismer, mert ennek a háttere kellően fel lett építve ahhoz, hogy hihetőnek érezzem. Ugyan egy olyan nő, aki alapvetően bűnmegelőzéssel és bántalmazáson átesett áldozatokkal foglalkozik, elgondolkozhatna döntésének következményén, de úgy véltem, hogy az elkeseredése, a magánéleti és szakmai gödör, amelyben éppen kucorog, pont eléggé elhomályosítja a látását ahhoz, hogy messzire elhessegesse magától a józan esze által hangosan kiabált figyelmeztetéseket, a nyilvánvaló jeleket. Kellett valami impulzus a szürke és sivár életébe, és Alan vibráló személyisége pont azt ígérte a számára, amire az adott helyzetben szüksége volt, ezért kétségbeesetten kapott a lehetőség után.

Mivel volt akkor problémám? Borzasztóan idegesített, hogy Emma olyan természetességgel kezd bele a nyomozásba, mintha ő maga lenne a helyi közeg, akinek ez a feladata. Számomra van különbség a talpraesett nő és a megszállott nő között - Emma mintha az utóbbi lenne. Amikor a férfi egy órán belül nem jön vissza, akkor nem vár türelemmel, hanem szinte azonnal akcióba kezd - én pedig a fejemet fogtam, amikor ahelyett, hogy megvárná a reggelt, inkább a sötétben botorkál, majd a fellelhető anyagokból fáklyát készít magának, és annak fényénél bukdácsol a sötét erdőben. Ez filmen biztosan hatásos, de írott verzióban borzasztóan feleslegesnek éreztem - hatásvadásznak.

Emma személyisége és modora nem éppen az a fajta, amely első látásra - de még sokadikra sem - szimpatikus és megnyerő, hanem épp az ellenkezője - nekem igazából a regény végére sem sikerült megkedvelnem. Mindezek ellenére mégis minden, vele kapcsolatba került idegenből - természetesen férfiból - azt a zsigeri reakciót váltja ki, hogy segítenie kell ennek a nőnek: bárhol, bármikor és bármiben. Kissé furcsának tűnt, hogy a szomszéd, a számítógépes cég vezetője, de még a védelmére kijelölt rendőr is lesi minden szavát és kívánságát, viszi ide, majd amoda, amiért másnak fizetni kell, azt neki ingyen is elvégzik, és a többi - ennyi kedves és segítőkész emberrel én még életemben nem találkoztam. Biztos vagyok abban, hogy rossz országban, annak is a nem megfelelő csücskében lakom.

Ugyanakkor ott van a történetben az a sok gonosz bácsi, akik meg halomra gyilkolnak mindenkit, aztán meg egymást is. Kicsit éles az ellentmondás. Mindezek ellenére jó darabig meg voltam róla győződve, hogy ezek a kedves emberek, ez a rengeteg segítség amolyan kényelmi megoldás, amely előre viszi a regény a cselekményét, de más magyarázat nincs rá - bevallom, hogy tévedtem: idővel mindenki tettére kaptam többé-kevésbé elfogadható indoklást. 

Kinghorn, a történet egyik helyszíne.

A sok szálon futó cselekmény és a gyorsan váltakozó nézőpontok, helyek, illetve helyzetek elősegítik a feszültségteremtést, fokozzák annak hatását. Ugyanakkor ennek az lett a következménye, hogy erősen megoszlott a figyelmem a szereplők között, képtelen voltam magam beleképzelni egy adott szereplő helyébe. Bár mindegyiküknek volt szép számmal lelki problémája, annak mégsem sikerült olyan mértékben megérintenie, mint alapvetően kellett volna - hiszen mindenki csak egy volt a sok közül. Túl nagy számot adott ki végeredményként a terhelt és komoly problémával küszködő emberek területi sűrűségére irányuló vizsgálat.

Többször is az fordult meg a fejemben, hogy ebből a regényből nagyon jó és mozgalmas filmet lehetne készíteni. Túl sok módosítást nem is igényelne, ha erre kerülne sor, mert a gyors jelenetváltások, a problémás szereplők, az összetett cselekmény, az előre nem látható összefonódások és a háttérben megbújó titkok pont filmvászonra valók - gyakorlatilag gyorsan váltakozó nézőpontjaival a regény felépítése is pont olyan, mintha egy film forgatókönyve lenne, csak éppen valamivel bővebb verzióban. Amikor megtudtam, hogy a szerzők - többek között - forgatókönyvírással is foglalkoznak, akkor pedig egyből minden kérdésemre választ is kaptam.

A sok különálló szál végül összeér, de a háttérben megbújó titkokra csak az utolsó harminc oldalon derül csak fény. A szerzők ügyesen csavargatták és szőtték a szálakat, mert bizony nekem nem sikerült rájönnöm a végső, minden mögött megbújó titokra és motivációkra. Amikor pedig a képembe vágták a tényeket, bizony kénytelen voltam újragondolni az addig olvasottakat, és más nézőpontból nézni annak a pár napnak az eseményeit. Bizonyos szempontból brutális és kegyetlen ez a regény, mert tele van gyanakvással és a bizalmatlanságból eredő félreértéssel, olyan szereplőkkel, akik egy részének nincs már semmi veszteni valója, a másik felének viszont mindennél több - a tetteik is erről beszélnek.

Bár Emmát a kötet végére sem sikerült megkedvelnem, a viselkedését pedig végig kétkedéssel figyeltem. A regény összetett cselekménye, a véletlenek és a tervezett események összjátéka, illetve a végén összeálló kép miatt úgy érzem, hogy nagyon megérte elolvasnom ezt a könyvet. Jó volt! Ha valaki kedveli a krimit és a thrillert, a kissé komor hangulatot, akkor ajánlom nekik olvasásra ezt a könyvet. Nem tökéletes, olvastam már ennél jobbat - olyat, ami jobban berántott, jobban megérintette a lelkem, közelebb engedett magához, ezért nagyobb hatással volt rám -, de ettől függetlenül tetszett. Egy próbát mindenképpen megért.

Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,könyvértékelés,krimi,magyar szerző,Pacskovszky József,Pacskovszky Zsolt,thriller