Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. január 29., csütörtök

Várólista - 2015. január

Novemberi és decemberi dőzsölés és dömping után januári koplalás. Igen, talán így lehetne a legjobban jellemezni azt a pangást, amely megjelenések szempontjából a januárt jellemzi. De, ahogy a közmondás is említi: a szegény ember vízzel főz - ami annyit jelent könyvmoly nyelvre lefordítva, hogy abból válogatunk, ami éppen rendelkezésre áll.

Az alábbi könyveknél azért több megjelenés történt januárban, de azok a kiadványok valahogy nem keltették fel az érdeklődésem. A végére maradt a krimi és a thriller műfaja.

A Gabo Kiadó egy kötetben jelentette meg Kyril Bonfiglioli Mortdecai trilógiáját, amely egy időnként zűrös helyzetbe keveredő szélhámos műkincskereskedőről szól. A művek Angliában már régóta klasszikusnak számítanak, kíváncsi vagyok, hogy a magyar olvasóknak mennyire fog tetszeni. Remélem, hogy nagyon. A könyvből egyébként mozifilm is készült, amelynek főszerepét Johnny Depp alakítja. A könyv is filmes borítóval került a boltokba.

Az Agave Könyvek kiadó ismét új szerzővel jelentkezett. Január végén kerül a boltokba Blake Crouch Wayward Pines című thrillere, amely az azonos című Wayward Pines-trilógia első kötete. A megjelenés különlegessége, hogy februárban érkezik a trilógia következő része, március végén pedig a befejező kötet is.

2015. január 26., hétfő

Ann Aguirre: Horda - Horde (Razorland trilógia 3.)

A Menedéket olvasva megismerhettem azt a világot, amelyben az emberiség egy része a felszínen bekövetkezett katasztrófa káros hatásai elől a föld alá menekült, hogy a sötétségben töltse rövidke, a korcsok által veszélyeztetett, küzdelmes életét, szigorúan betartva a szokásokat és a túlélést elősegítő törvényeket. A Helyőrségben egy másik – sokkal ismerősebb – világ bontakozott ki a szemem előtt: a felszín, amely nem is olyan, amilyennek az öregek elbeszélései mutatták: léteznek még városok, közösségek, amelyek szabályai ugyan mások, de megtanulhatóak, követhetőek. De nemcsak az ember alkalmazkodik és változik, hanem a korcsok is – ez pedig mindent megváltoztat és mindent befolyásol. A Horda pedig már az elbeszélés vége, a Razorland trilógia befejező kötete, amelyben továbbhalad és egyben le is zárul a megkezdett történet.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 480 oldal
Borító ár: 3.495,- Ft
A mű eredeti címe: Horde
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Sorozat: Razorland trilógia
Előzmény: Menedék, Helyőrség
Műfaj: posztapokaliptikus, sci-fi, disztópia, YA
Pikk, a fiatal, de a végsőkig kitartó vadásznő, illetve társai újabb lehetetlen küldetés előtt állnak: kijutottak a korcsok által körülzárt Megváltásból, de még el kell érniük a legközelebbi városba, Soldier-tóba, meg kell győzni annak vezetőjét és a kapott segítséggel időben visszaérni, megmenteni a veszélyeztetett település lakóit. A mutánsok egyre fejlettebbek, már nem értelem nélküli állatok, hanem egy hatalmas és gondolkozó tömeg, amely tervszerűen cselekszik: támadja az emberi városokat, uralja az egyéb területeket. Az emberiség és a mutánsok közötti végső, mindent eldöntő háború elkerülhetetlen. Képesek megvédeni magukat az emberek? Tudják még, hogy mit jelent az összefogás vagy továbbra is az elszigeteltség jelenti a megoldást? Az emberiség jövője a tét, a kulcs pedig egy fiatal lány és hozzá hű barátai, egy maroknyi ember kezében van – rajtuk múlik minden.
„De a kívánságok csak sötét lyukba dobált üres gondolatok. Nem válnak valóra, hacsak nem teszel értük. Ezt az egyet megtanultam a világról.”
Pikk személyében olyan hősnőt ismerhettem meg, aki felvállalja az alkalmatlanságát, kétkedik, de a szívére hallgat, a makacssága és a kitartása pedig nem ismer határokat – ezekkel a tulajdonságokkal képes akár a hegyeket is megmozgatni, ha arra van szükség. Mindenképpen piros pontot érdemel, hogy a rendkívüli karakterfejlődés, a rengeteg eszmefuttatás, logikázás, taktikázás és csatázás közben Pikk mégis megmarad annak, ami: egy lánynak, akinek életében meghatározó szerepet játszanak az érzelmek – attól, hogy bizonyos helyzetekben képes volt ezeket a háttérbe szorítani, csak többé vált a szememben.
„... az emberek mindig az olyan hibák miatt a legdühösebbek, amiket önmagukban is felfedeznek.”
Pikk küzd, de nem is akárhogyan és nem is egy fronton: harcol Fakóért, mindent megtesz azért, hogy a fiút kibillentse a jelenlegi lelkiállapotából, segít neki túljutni az átélt trauma következményein – közben pedig ő maga is sokat tanul –, és mindezek mellett harcol Megváltásért, a többi városért, az egész emberiségért. Tetszett, hogy Fakó érzelmei és reakciói ennyire hitelesek, és különlegesnek találtam, ahogy Pikk és kis csapata megtapasztalja, hogy hányféleképpen is reagálnak az emberek ugyanarra a problémára, a korcsok jelenlétére. A lány javaslata és ötlete elsőre hajmeresztő, tipikus öngyilkos küldetés, de előbb-utóbb mindenki kénytelen elfogadni, hogy ha az emberiség továbbra is létezni akar, akkor ez az egyetlen járható út.
„... a világ pengékből áll, amelyek így is, úgy is összevagdosnak, bármit is teszel.”
A kalandok sora nemcsak a cselekményt vitte előre, hanem ennek kihatásaként rengeteg új szereplő is belépett a történetbe, akik miatt számomra színesebbé és élvezetesebbé vált az olvasmány. A rengeteg csata, amelynek megvívására ebben a kötetben sor kerül, nem múlhat el fájdalom és veszteség nélkül: az én szívem is darabokra tört úgy a történet felénél és még azóta sem forrt teljesen össze. Tudom, hogy lesz, akit a romantikus szál csak idegesíteni fog és feleslegesnek is tartja azt – főleg a szerelmi háromszög okozta nyűglődést –, de bevallom, hogy a sok menetelés, küzdelem és vérontás után kimondottan élveztem, hogy futó pillantásokról, gyengéd érintésekről olvashatok – még akkor is, ha néhány alkalommal túlzottnak találtam a reakciókat.

A korcsokkal, vagyis a mutánsokkal kapcsolatban az előző kötetekben több kérdés merült fel, mint amennyi választ eddig kaptam, de most fordul a kocka, mert ebben a részben mindent, amit csak lehet megtudtam a nagy létszámú, ellenséges fajról: a fejlődésükről, a céljaikról, a társadalmi berendezkedésükről. Amíg az emberek eléggé kiszámíthatóan viselkedtek a történetben, addig a mutánsok szolgáltatták a meglepetések sorát.
„Mert sokkal több bátorság kell ahhoz, hogy begyógyítsuk a világ sebeit, mint fájdalmat okozni.”
Bár az események összetettebbek és cselekményesebbek, mint az előzőekben, de nekem ez a rész mégis valamivel nehezebben csúszott le – lényegesen hosszabb is –, mint az előzmények: a történet nem tudott teljes mértékben lekötni, néhány alkalommal elvesztettem az érdeklődésem. Meglepetések és váratlan fordulatok helyett ez a kötet inkább a lezárásra törekedett, a megoldásig vezető utat mutatta be, amely ugyan hosszú volt és rázós, de gyakran jelentkeztek ugyanazok az elemek a cselekményben, többször ugyanazokat a köröket futották a szereplők.

Mégis jó érzéssel zártam be a könyvet, mert mindenre választ kaptam, amivel kapcsolatban szerettem volna, ha nem tart sötétben és tudatlanul a szerző, mindezek mellett a szereplők hatalmas fejlődésen mentek keresztül, az események pedig logikusan következnek egymásból. Kerek, lezárt, jól felépített történet, amelynek olvasása mindkét nem számára megfelelő élményt nyújt és megismerésre ajánlott – méltó befejezése a trilógiának.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

2015. január 23., péntek

John Scalzi: Zoë története (Vének háborúja 4.)

John Scalzi írásai a sci-fi műfaján belül azt a stílust testesítik meg a számomra, amely egyszerre könnyeden szórakoztató, humoros, élvezetes és mégis jól átgondolt, összetett, illetve csavaros, ha kell, akkor pedig meglepetésekkel teli - számomra a leginkább kedvelt egyveleg, amelyet bármikor szívesen olvasok. A Zoë történetét különösen érdekes volt olvasni, hiszen jelentősen különbözik a sorozat többi részétől: nem új kalandok nyomába eredtem, amikor kézbe vettem, hanem Az utolsó gyarmat történéseit élhettem át újra, csak ezúttal nem John Perry, hanem Zoë szemszögéből.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 320 oldal
Borító ár: 3.280,- Ft
A mű eredeti címe: Zoë's Tale
Fordította: Farkas István
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény:
1.) Vének háborúja
2.) Szellemhadtest
3.) Az utolsó gyarmat
Folytatás:
5.) A lázadás hangjai
6.) Árnyékszövetség
Műfaj: sci-fi
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu
Zoë története - és most nem a regényről beszélek, hanem egy fiatal lány életéről - nem egészen mindennapi. A sorozat előző köteteiben már olvastam róla és az életútja lassan összeállt az apró mozaikokból, amelyeket összecsipegettem. A lány biológiai apja azzal, hogy tudatot adott az obinoknak, az emberiség árulójává vált, ugyanakkor az Obin úgy tekint rá, mintha az istenük lenne - illetve csak volt, mert ugye az élet múlandó. Helyette azonban minden tiszteletük és imádatuk Zoë felé irányul - ahogy a kíváncsiságuk is. Amikor John Perry és Jane Sagan örökbe fogadja az árván maradt gyereket és letelepednek, a lány testőréül szegődött két obin - Apacuka és Fundaluka - követi őket a Huckleberry-re, hogy a fiatal lánnyal együtt tapasztalják meg és éljék át a tudatosság csodáját. Amikor a két exkatona elfogadja az új gyarmat alapításával és kormányzóságával járó feladatot, Zoë és a testőrök is velük tartanak.
"... a legtöbb esetben megszületsz egy gyarmaton, élsz egy gyarmaton, meghalsz egy gyarmaton, a kísérteted pedig ott marad, és idegesíti a leszármazottaidat ugyanazon a gyarmaton."
Jó néhány másik kritikában olvastam azt, hogy ez a rész nem hozza azt a színvonalat, amelyet a sorozattól elvártak az olvasók és idegesítette őket Zoë tinilányos hisztije. Nos, a sci-fi műfaján kívül mást nem nagyon ismerők és a fiatalkori problémákat a saját emlékeik közül kitörlők számára  - is - üzenem, hogy semmi baja ennek a történetnek. Igazából Az utolsó gyarmat eseményei bőven tartalmaztak annyi lyukat, amely ugyan nem befolyásolta az adott mű élvezetét, de azért igényelte a kiegészítést, és erre a Zoë története kifejezetten alkalmas - úgy is mondhatnám, hogy a két kötet adja azt a kerek egészet, amelytől a végén minden lépés és cselekmény érthetővé válik

A kép INNEN.
Zoë pedig... Zoë egy tinilány és bár hozza a kamaszokra jellemző viselkedési formákat, ettől válik igazán hitelessé a karaktere, de megjegyzem, hogy egyáltalán nem tekinthető hisztisnek. Aki mégis így gondolja, annak tudok ajánlani olyan YA regényt, amelyet elolvasva meg fogja változtatni a Zoë-val kapcsolatban korábbiakban kialakított véleményét. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a tinifiúk is hisztisek, csak ők másként, de attól még nem tűnnek kevésbé elviselhetőnek - és erre kapunk is példát a regényben. Részemről megemelem a kalapom a szerző előtt, aki ennyire hitelesen formálta meg egy fiatal lány karakterét, gondolatait, viselkedését, vagyis mindent, ami csak kell ahhoz, hogy ez a regény élvezhető legyen. Főleg, hogy nem csak a karakteren, de az egész könyv stílusán érezhető, hogy itt most más a helyzet, más a főszereplő - ahogy a köszönetnyilvánításban is elhangzik, ez nem volt egyszerű menet, de örülök neki, hogy ennyire jól sikerült a kivitelezés.
"Úgy döntöttem, nem merengek el azon, hogy az életem jelentős része fajok közötti egyezmény tárgya."
A gyarmatok elpusztítása. (forrás)
Tizenöt évesen átélni azt, hogy egy teljesen idegen bolygón kell megvetni a lábad és előkészíteni a helyet a később érkezők számára, bizony nem egyszerű feladat - ehhez mindenképpen barátokra van szükség. Zoë pedig barátokat szerez: egy barátnőt, egy barátot és egy fiút, aki iránt romantikus érzelmeket is táplál. Pontosan azért, mert most egy fiatal lány a főszereplő máshol van a történet súlypontja: bár a Roanoke helyzete, a telepesek problémái sok mindent befolyásolnak, de fontos helyet foglalnak el a kötetben az érzelmek, a kamaszkori problémák, szárnypróbálgatások és - mivel ez elkerülhetetlen - a veszteségek.

Különösen azért emelem ezt ki, mert míg Az utolsó gyarmat olvasása közben egyáltalán nem éreztem, hogy Enzo ennyire fontos szereplő lett volna - bevallom, hogy nem is nagyon emlékeztem rá -, addig ebben a részben gyakorlatilag főszereplővé lépett elő. Mindezek mellett azonban Zoë tisztában van különleges és egyedi helyzetével, vagyis azzal, hogy az ő élete sokkal fontosabb, mint egy egyszerű tinilányé, és most azt is megtapasztalhattam, hogy miként is használja ki ezt a - nem is annyira - rejtett kártyáját. Részemről érdekes volt megismerni az eseményeknek ezt az oldalát is.

Gamerán (A kép INNEN.)
Elképzelhetően jól jártam azzal is, hogy nem közvetlenül Az utolsó gyarmat olvasása után vettem a kezembe a regényt, mert talán így jobban tudtam értékelni a kötet által adott élményt - éljenek az elvonási tünetek! -, nem voltak annyira ismerősek az események - ugyanakkor néhány alkalommal úgy éreztem, hogy ez pont ugyanannyi hátrányt is jelent.

Mindegy is, mert a lényeg az, hogy tetszett, választ kaptam mindenre, amire az előző kötetben még nem sikerült, élveztem a szerző jellegzetes humorát, a történet könnyedségét és egyben komolyságát. Nagyon jó, utánozhatatlan és kihagyhatatlan része ez a kötet a sorozatnak - a nézőpont és az élmény kicsit más ugyan, de ettől csak érdekesebbé válik az egész.

Hiányozni fog ez a sorozat, ha egyszer - az ígértek szerint még 2015-ben - véget ér. Kénytelen leszek újraolvasni. :)


2015. január 20., kedd

Rachel Vincent: Alpha - Alfa (Vérmacskák 6.)

Ha erről a sorozatról van szó, akkor olyan vagyok, mint egy megszállott: ha megjelenik egy újabb rész, akkor azonnal akarom, a lehető leghamarabb el is olvasom, majd feszült várakozással lesem a híreket, hogy mikor érkezik a következő. Az eddig alkalmazott rendszer azonban most felborul, mert az Alfa a sorozat utolsó darabja. Igyekeztem lassan olvasni ezt a kötetet, hogy minél tovább kiélvezhessem kedvenc macskafalkám viszontagságos kalandjait, de erre esélyem sem volt - szó szerint habzsoltam az oldalakat. Hogy mi lesz ezután? Valószínűleg nincs más választásom, mint a megszállottságom kiéléséhez más tárgyat - más sorozatot - kell keresnem - remélem, hogy találni fogok megfelelő pótlékot.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 464 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár:
2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)
A mű eredeti címe: Alpha
Műfaj: urban fantasy
Faythe és a fiúk végül csak kivágták magukat a ravaszul és lelketlenül megtervezett csapdából - önfeláldozásuknak és egyenességüknek köszönhetően talán még némi előnyre is szert tettek, amelyet a későbbiekben majd felhasználhatnak, de a helyzetük továbbra sem tekinthető éppen rózsásnak. A Tanács összeül, hogy új elnököt válasszon, a kilátások pedig eléggé sötétek. A frissen megválasztott vezető első cselekedete, hogy határsértéssel, emberrablással, gyilkossággal és árulással vádolja meg Faythe-t, Marc-ot és Jace-t. A tét egyelőre csak a két kandúr élete, Faythe karmai, de a Tanács fejének tervei ehhez képest lényegesen összetettebbek, sokkal sötétebbek és valamivel távolabbra mutatnak. A két pártra szakadt macskatársadalom nem kerülheti el a háborút, mindkét oldal felkészült a veszteségekre - csak éppen elviselni nehéz azokat.
"A veszteség szörnyű, akár az élet veszik oda, akár a szabadság."
Faythe hatalmas fejlődésen ment keresztül, a jellemében már nyoma sincs annak a hebehurgya, idegesítő csajnak, akit az első kötetekben volt szerencsém megismerni. Korábbi vonakodása a múlté, a falka iránti elköteleződéséhez kétség sem férhet - még akkor sem, ha a sztereotíp szerepeknek továbbra sem hajlandó alávetni magát.
"Ennek nem volna szabad ilyennek lennie. A szerelem nem azért van, hogy összetörje az ember szívét. Senkiét. Nem volna szabad ketten lenniük. Egyáltalán hogyan történt ez meg? Úgy értem tudom, hogyan, mégsem értem."
No persze, a macskalány viselkedése korántsem tökéletes, hiszen olyan kalamajkát kavart maga körül egyik meggondolatlanul elkövetett cselekedetével, hogy attól bizony még a legbékésebb olvasó is kijön a béketűréséből, de nem is Faythe lenne, ha erre nem került volna sor - és legyünk őszinték, a sorozat legelejétől fogva ott lógott ez a lehetőség a levegőben. Általában nem vagyok ennyire megértő a hasonló helyzetekben, sőt... a legkevesebb, hogy az orrom szoktam húzogatni, ha szerelmi háromszögekről kell olvasnom, de ebben az esetben mégis elnézőbb voltam a szokásosnál és mentségemül csak egy magyarázattal tudok szolgálni: magam sem tudtam volna eldönteni, hogy melyik kandúrt válasszam - még úgy sem, hogy akár csak Faythe-nek, úgy nekem is jobban húzott a szívem az egyik fiú felé.
"Ne bonyolítsd túl a dolgokat azzal, hogy számolgatod, ki szeret a legjobban, vagy kinek van rád a legnagyobb szüksége. A végén úgyis egyetlen kérdés marad: ki az, aki nélkül nem tudsz élni."
Az éppen fennálló problémát persze nem teszi egyszerűbbé Faythe magánéleti problémája és tegyük hozzá, hogy az írónő is keményen bánik az olvasóival, mert hibába vártam, hogy rendeződik a helyzet és végre koncentrálhatunk a lényegi problémákra, képes volt a legvégsőkig elhúzni a döntés, ezzel pedig szó szerint az őrületbe kergetett. De... - és ez okozta számomra a legnagyobb meglepetést - még így sem untam a helyzetet és bár a falat kapartam, de az leginkább idegességemben történt és nem azért, mert elegem volt az egészből. A Faythe és Marc közötti huzavona már annyira a történet része, hogy üresnek éreztem volna a lapokon sorakozó eseményeket, ha ez pikáns kiegészítő kimaradt volna a történetből. Az, hogy most Jace is bekapcsolódott a játszmába, már csak hab volt a tortán. Aki idáig eljutott a sorozatban az már tudja, hogy hiába beszélünk szerelemről és vonzalomról, mint minden döntést, úgy a nemes érzelmeket is legapróbb lépésig áthatja a falkapolitika, minden lépésnek súlya és következménye van - nem is akármilyen.
"A fájdalom az, ami erőt ad, amikor semmi más nem táplálja már a mindent felzabáló dühöt a szívemben. Kapaszkodó, ami akkor is megmarad, amikor minden más és mindenki más kicsúszik az ujjaim közül."
Túllépve a szerelmi problémákon és nyűglődéseken azt kell mondanom, hogy ez a kötet semmiképpen sem okozott csalódást, sőt sikerült túlhaladnia még az elvárásaimat is - pedig azok nem voltak ám alacsonyak. A falkapolitika szabályai leginkább egy szövevényes útvesztőhöz hasonlíthatóak, ezért a legtöbb esetben nem lehet tudni - néha még sejteni sem -, hogy mi is lesz a cicusok következő lépése, illetve annak milyen következményei lesznek majd a jövőre nézve. 

Összetett, kalandos, cselekményes és kegyetlen ez a rész, tele van a különböző célok miatti érdekütközésekkel, eltérő eszmék közötti összecsapásokkal, egyezkedésekkel, politikai perpatvarokkal, tényleges csatározásokkal, illetve rengeteg fájdalommal, veszteséggel és még több érzelemmel. Csodálatos egyveleg, tökéletesen megkomponált végszó, amelynek egyetlen célja az olvasó idegeinek tépése, szívének szétmarcangolása, a remény és az igazság földbe döngölése, majd egekbe emelése - olyan érzelmi hullámvasút, amelyet fáj átélni, de muszáj, mert amikor ott a könyv a kezedben, akkor egyszerűen nem tudod abbahagyni az olvasást. Nincs mit tenni, szenvedni kell és a szerző tesz róla, hogy senki, aki kézbe veszi ezt a regényt, ne találjon megnyugvást - majd csak a legutolsó oldalon.

Nem voltam benne biztos, hogy sikerül minden szálat maradéktalanul lezárni, de kijelentem, hogy így történt. Faythe korántsem ért még útjának végére, sok tennivaló vár még rá, fejlődnie is van még mit, de egyelőre eljutott oda, ahová szerintem ennek a sorozatnak a végén a helye van. Reménykedtem abban a végkifejletben, amiről végül is olvashattam, emiatt akár kevesebbet is érhetne a történet, de ennek a sorozatnak a zsenialitása abban rejlik, ahogy a hosszú, kanyargós és eléggé rázós úton eljutunk oda, ahol elbúcsúzunk az egyszerre szeleburdi és felelősségteljes macskalánytól, illetve szeretni való falkájától.

Nem is ragozom tovább, mert fölösleges: egyszerűen imádtam. Lehet, hogy elfogult vagyok, ha erről a sorozatról van szó, de azzal biztatom magam, hogy ezt a részrehajlást a részemről csak kiérdemelte valamivel az írónő, mert nem szokásom könnyedén osztogatni.

Búcsúzom tőled Faythe, de nagyon élveztem a kalandot, amelyet veled élhettem át, jó volt figyelemmel kísérni a fejlődésed, és biztos vagyok benne, hogy találkozunk még, mert ritka az olyan sorozat, amelyben ennyi érzelem és szenvedély, ellentét és összetartozás, ideológiai csűrés és csavarás található. Ha eddig még nem lett volna egyértelmű, hogy ajánlom-e olvasásra, akkor kijelentem, hogy mindenképp - urban fantasy rajongóknak, az alakváltókkal teli - paranormális - regényeket kedvelőknek pedig egyenesen kötelező.


2015. január 17., szombat

Polcra került - 2014. december

December. A szeretet ünnepe és az ajándékozások hónapja. A könyv még mindig azon meglepetések egyike, amelynek legnagyobb a valószínűsége, hogy a karácsonyfa alatt találkozunk vele viszont - örök érték és aki szeret olvasni, annak mindig öröm, ha a csomagolópapír a kedvenc műfajának legújabb - vagy esetleg valamivel korábbi - kiadványát rejti. Ha pedig még a névnap is erre a hónapra esik, ráadásként a könyvek rajongója olyan emberekkel van körülvéve, akik szintén imádják a nyomtatott irodalmat, akkor abból - előre borítékolhatóan - valóságos dömping lesz.
Hogy még akciók is vannak ebben a hónapban? Nem is kevés? Na, az aztán végleg be szokta tenni a kaput - legalábbis nálam ez így szokott lenni.

Számot vetettem az ajándékaimmal, a beszerzéseimmel, és azt hiszem, hogy inkább elbújok "szégyenemben". Még szerencse, hogy karácsony után elkészült a könyvespolcom kiegészítése - bár az is az igazsághoz tartozik, hogy már tele van, és ismét nem sok üres helyem maradt -, de sebaj, majd lesz másik. Remélem...

Kezdjük akkor az ünnepekkel, először is a névnappal. Kedves molyos barátnőim elhalmoztak könyvekkel - és mint látszik csokival, illetve egyéb apróságokkal is. Pierce Brown Vörös lázadás, illetve Cassandra Clare Mennyei tűz városa című regényeit @Ahatha és @borga molyocskáktól, de egyben közeli barátnőimtől kaptam a közös névnapi ajándékozós összejövetelünkön. @Gabye postán érkezett csomagja Lauren Beukes Tündöklő lányok című könyvét rejtette, mert mindketten hasonlóan tündöklő egyéniségek vagyunk. ;) @zsorzsi azt mondta, hogy China Miéville Patkánykirályát csak tőle kaphattam meg a névnapomra, és a szerzővel közös "múltunkat", illetve az írásaihoz való hozzáállásunkat tekintve ez tényleg így is van. Mindenkinek nagyon köszönöm!

Még egy kis névnapi kiegészítés: az előző képről lemaradt két könyv, amelyet hites páromtól, az én Pacákomtól kaptam névnapi ajándékként. Ezek pedig Kathy Reichs Csupasz csontok, illetve Brian McClellan Vérrel írt ígéretek című regényei.
Na, akkor most már tényleg következzen a karácsonyi bontás eredménye, amely szintén szép mennyiség. Pacákom karácsonyra is könyvet szánt nekem, aminek én nagyon örülök - így került a polcomra Ian McDonald Síkvándor, illetve Laura Arkanian Holdezüst, vérarany című regénye. Moira Young Vérvörös út című regényét @zsorzsi-tól, David Levithan Nap nap után című könyvét @Gabye-tól, Marina és Szergej Gyacsenko Andrej és a Föld zarándokai című kötetét pedig @Szirmocskától kaptam. Ismét csak köszönöm mindenkinek! :)

Ha esetleg azt hinnétek, hogy ezzel vége, akkor mindenkit el kell keserítenem. Az senki előtt nem titok, hogy az ekultura.hu oldalon is jelennek meg cikkeim. Meg is kaptam a következő adag könyvet, amelyet olvashatok, illetve a későbbiekben véleményezhetek - valamivel több, mint egy tucatot.
Már itt sorakoznak a polcomon Laurell K. Hamilton Borzongató fény, Salla Simukka Hófehér, Jus Accardo Mérgezés, Sarah J. Maas Éjkorona, Kleinheincz Csilla Üveghegy, Ben Aaronovich Soho felett a Hold, valamint Szergej Lukjanyenko és Vitalij Kaplan Más Őrség című kötetei. Azt hiszem bőven lesz mit olvasni és véleményt nyilvánítani. Mindegyik könyv jónak ígérkezik és csak remélni tudom, hogy tényleg azok is lesznek, maradandó élményt nyújtanak majd.

Nem, még mindig nincs vége! A Könyvmolyképző Kiadó adventi akciói nem igazán nyűgöztek le és nem vittek kísértésbe, de a lira.hu oldal kuponjai és kedvezményes rendelési lehetőségei (27-32%) annál inkább. Zsákmányoltam is rendesen.
Rachel Vincent Alfa című kötetét, amely a Vérmacskák sorozat befejező része szinte azonnal elolvastam, hamarosan már a véleményem is olvashatjátok. Julie Kagawa Vaskirálynő című könyvének megjelenésére már várok egy ideje, most pedig már a birtokomban is van. Holly Black Fekete szív című regénye az Átokvetők sorozat befejező kötete - kötelező vétel volt. Katie McGarry Feszülő húr című írásának megjelenését alig bírtam kivárni, azonnal meg kellett rendelnem. C. J. Roberts Fogoly a sötétben című regénye a témája miatt érdekelt és olvasni is érdekes volt.

James S. A Coray Abaddon kapuja című regénye egy előrendelés eredménye, a 35% kedvezmény nagyon kecsegtető volt, ki is használtam. Monica Murphy Három megszegett ígéret című regénye egy sorozat harmadik kötete, 2+1 akcióban rendeltem meg, de sajnos a teljesítés egyelőre még hiányos, viszont töretlenül reménykedem.
Az alexandra.hu oldal Last minute akciójában sikerült - némi összedolgozással - elértük a maximális, 40%-os kedvezményt, így kerültek a polcomra A. S. A. Harrison Halálos hallgatás, illetve George R. R. Martin A Hét Királyság lovagja című kötetei.
Egy könyv kimaradt eddig a felsorolásból és sajnos a képekről is, mert utólag jutott az eszembe. A Borsodi Molyklub tagjai az idén ajándékozós eseményt rendeztek, ebből az alkalomból kaptam ajándékba @Traclon molyocskától Szergej Lukjanyenko Ugrás az ismeretlenbe című kötetét. Köszönet érte!

Azt hiszem, hogy csúcsot döntöttem ebben a hónapban. Köszönöm mindenkinek, aki közreműködött ennek a hihetetlen mennyiségnek a beszerzésében - és ahogy bevallottam, természetesen engem sem kellett félteni, de egyedül nem hiszem, hogy sikerült volna ilyen kiemelkedő teljesítményt produkálnom. :)


2015. január 14., szerda

J. L. Armerntrout: Opál (Luxen 3.)

Minden szégyenkezés nélkül bevallom, hogy – látható és nyilvánvaló hibái ellenére is – imádtam az Obszidiánt: Daemon és Katy kapcsolatát, a szócsatáikat, a történet alapját jelentő Luxen szálat. Az Ónix esetében már erősen csökkent a rajongásom hevessége, túl soknak találtam a nyűglődést a történet tényleges cselekményének előrehaladásához képest, a regény nagyobb részéből eltűntek a sziporkázó párbeszédek, de a végső események megint csak meghatározóra sikerültek, és további olvasásra csábítottak.

Értékelés: 7/10
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 452 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár: 2.999,- Ft /3.999 ,- Ft
A mű eredeti címe: Opal
Sorozat: Luxen
Előzmény: Shadows, Obszidián, Ónix
Folytatás: Origin, Opposition
Műfaj: YA fantasy
Az Opált hatalmas elvárásokkal telve vettem a kezeim közé: tudtam, hogy a bevezetésen már túl vagyok, az események megállíthatatlanul száguldanak előre, a folytatásban pedig főszereplőinknek meg kell küzdenie az eddig okozott zűrzavarok következményeivel, a saját érzelmeikkel. Mit vártam tehát? Rengeteg akciót, titkot és természetesen meglepetést.

A Black testvérek újra együtt vannak, de mégsem felhőtlen az örömük: Dawson egyáltalán nem hasonlít korábbi önmagára, az idő nagy részében csak szomorúan bámul maga elé, a fejébe vette, hogy kiszabadítja szerelmét a Daedalus karmai közül – ez utóbbi miatt pedig folyamatos őrizetre szorul, a testvéreinek kell visszatartania attól, hogy ne kezdjen bele őrült ötletei meggondolatlan megvalósításába. A leginkább bosszantó és mindenféle elméleteket felvető probléma az, hogy a Daedalus hallgat, egyáltalán nem lép semmit, pedig elvesztették az egyik fontos rabjukat és jó néhány titkuk is kitudódott. Egyelőre még nagy a csend, de a múlt árnyai már nyújtogatják kezüket a főhőseink felé, Katy és Daemon különleges kapcsolata, illetve az életük is veszélyben forog.

Bármennyire is szerettem volna, az én szememben ennek a résznek nem sikerült túlszárnyalni az Obszidián által nyújtott élményt, ugyanakkor határozottan jobban tetszett, mint a második kötet. Nem is igazán a történet az, amely rabul ejtette a szívemet, hanem számomra inkább a két főszereplő élvezetes szócsatái jelentették a szórakozást – ez volt az, amiből ennek a résznek az olvasása közben megint azt a mennyiséget kaptam, amit már a kezdő kötet esetében is annyira kedveltem. A hangulat tehát ismerős volt, viszont vitathatatlanul hangsúlyossá válik a romantikus érzelem a történetben: Katy és Daemon is nyíltan kimutatja a másik iránti érzéseit, kapcsolatuk elmélyítésére törekszenek – még akkor is, ha mások folyamatosan megakadályozzák őket ebben. Azt is be kell vallanom, hogy nekem a nyers és macsó Daemon sokkal jobban tetszett, mint a szerelmes és végletekig odaadó Daemon, bár azért a srácnak most is voltak jó pillanatai, megnyilvánulásai. Katy pedig folyamatosan változik és már nyomokban sem fedezhető fel benne az a visszafogott blogger lány, akinek megismertem az elején.

Fekete opálok
Dee veszteség miatti fájdalma és viselkedése, illetve Dawson megszállottsága jelentős mértékben befolyásolja a luxenek hangulatát és minden egyéb tevékenységüket, cselekedetüket. Dee teljesen kifordult önmagából, rá sem lehetett ismerni a lányra, egyáltalán nem hasonlított arra a szereplőre, akit korábban már megismertem – a reakciói szerintem eléggé eltúlzottak voltak. Dawson gyötrődése, a személyiségében bekövetkezett változások viszont kifejezetten hitelesen kerültek bemutatásra.

Számos meglepetést tartogatott számomra a regény, amelyet elsősorban a korábbi kötetekben megismert szereplők ismételt felbukkanása, illetve az általuk jelentősen megkavart események okoztak – egyes esetekben a „döbbenet” kifejezés sem írja le hűen azt az érzést, amit átéltem. Katy korábban megtapasztalta az ónix hibridekre gyakorolt hatását, ezért az ő, illetve egy másik hibrid tapasztalatait felhasználva a luxenek végül merész lépésre szánják el magukat, amely egyben a megoldást is kínálja egy számukra fontos probléma rendezésére. Új felfedezésük, a képességeik opál általi befolyásolása pedig meggyőzi őket arról, hogy véghez kell vinni – a külső szemlélő számára leginkább felelőtlennek és őrültnek tűnő – tervüket.

Ausztrál fekete opál
A meglepetések mellett van egy kiszámítható szála is a történetnek: Katy erősködése, amellyel eléri, hogy folyamatosan az események középpontjában legyen, magában hordozza, egyszerűen kikerülhetetlenné teszi a befejezésben olvasott események bekövetkeztét. A regény vége? Az bizony nagyon keményen függővég, egy lehetetlen helyzet, amelyre bár számítottam, a megtörténte mégis nagyon megrázott, és egyben megint elérte azt, hogy legszívesebben már nyúltam is volna a folytatás után.

Minden érzelmi kiteljesedés, meglepetés, akció és érdekes befejezés ellenére is azt kell mondanom, hogy a regény továbbra is bőven tartalmaz kliséket, amelyek mellett nem tudok említés nélkül elmenni. Nem bántam volna, ha kimarad a leírásból – a YA könyvekben már szinte kötelező elemnek számító – bálozás, illetve az ezt megelőző ruhavásárlás, mint elengedhetetlen csajos program. Az említetteknél jobban már csak az mérgesített fel, hogy a bálra természetesen az egyik legfontosabb esemény előtti napon, a lehető legrosszabb időzítéssel kerül sor – ráadásul a történések szempontjából teljesen felesleges is volt az egész.

Eléggé zavarban vagyok, mert bármennyire is kedvelem ezt a sorozatot, nem tudom nem észrevenni a hibáit, a gyengeségeit, mégis egyszerre vágyom a következő kötet olvasására és tartok is attól, hogy megint olyat találok benne, amelynek egy része nem fog tetszeni – ahogy abban is biztos vagyok, hogy a többi részét pedig imádni fogom. A helyzet furcsán ellentmondásos, ugyanakkor mégis képtelen vagyok lemondani a folytatás eseményeinek megismeréséről – főleg egy ilyen befejezést követően.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.


2015. január 11., vasárnap

Cora Carmack: Szerepváltás (Szakítópróba 3.)

Furcsa ellentmondás feszül bennem, mert bár vannak időszakok, amikor kifejezetten jól esik a romantikus regények olvasása és úgy érzem, hogy éppen ilyen műfajú történetekre van szükségem, de valamiért mégis - néha talán túlzott mértékben is - kritikusan állok ezekhez a regényekhez. Miért? Mert ugye ami az előnyük, az a hátrányuk is: a végkifejlet nem hagy túl sok kétséget, és ha az események, illetve a stílus nem ad valami különlegeset, akkor az élmény eléggé mulandóra sikerül - hozzáteszem, hogy a számomra. Mindezek mellett pedig, ha az agyamra megy valamelyik szereplő, vagy felfedezek valami logikai hibát a regényben - mert, ha a cselekmény nem éppen csavaros, akkor legalább a részletekre figyeljen már oda a szerző -, akkor aztán jaj annak a szerencsétlen irománynak, ami a kezeim közé kerül, netán még éppen nem megfelelő hangulatomban is talál.
Na, egy ilyen bevezető után aztán nehéz bárkinek is elképzelni, hogy vajon erről a regényről mit gondolhatok, ezért nem is tartom magamban a véleményem.

Értékelés: 7/10
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Lukács Andrea
Borító ár: 2.990- Ft
A mű eredeti címe: Finding it
Folytatás: Összpróba
Műfaj: romantikus, new adult
A regény e-könyvként is megvásárolható.
Kelsey a főiskolát követően nem találja otthon a helyét, ezért úgy dönt, hogy az apja hitelkártyája társaságában Európába utazik és éli a fiatalok gondtalan életét: bulizik, ismerkedik, világot lát és igyekszik felejteni, feldolgozni a múlt történéseit, a jelen problémáit. A fejében és a lelkében uralkodó zűrzavart azonban sem a bulizás, sem az alkohol, sem pedig az egyéjszakás kalandok nem képesek elűzni vagy helyre tenni. Az egyik budapesti romkocsmában azonban felfigyel egy férfira, aki minden eddigi partnerénél jobban felkelti a lány figyelmét - leginkább azzal, hogy az idegen nem akar rögtön az ágyába bújni. Néhány véletlen találkozást követően Hunt rábeszéli Kelsey-t arra, hogy utazzanak együtt, és a bulizás, az ital helyett válassza inkább a kalandot. Hunt segítségével Kelsey felfedezi az élet és személyiségének eddig rejtett oldalát, ugyanakkor egyre kevésbé képes uralkodni a másik iránt érzett romantikus érzelmein - még úgy is, hogy Hunt alig árul el magáról valamit.
"Szerettem volna elérni valamit. Szeretni valamit. Lenni valami. Csak azt nem tudtam, hogyan, és nem tudtam, mi."
Kelsey pont azt a nőtípust képviselte a történetben, amelyet a való életben is alig bírok elviselni, akivel kapcsolatban a legtöbb előítéletem van és akit a legszívesebben jól felképelnék párszor - minden egyes alkalommal, amikor hülyeséget csinál. Nem szeretem az olyan nőket, akik az egész világgal haragban állnak, amikor a legnagyobb probléma bennük és a világnézetükben van. Kelsey a "gyönyörű amerikai", aki könnyen játssza a nagymenőt, a bulis csajt, a zsebében apuci hitelkártyájával - miközben soha nem dolgozott meg még egy büdös centért sem. Az ember nehezen küzdi le az előítéleteit - én aztán különösen -, és ebből kiindulva a kapcsolatom Kelsey-vel nem indult valami rózsásan, többször meg is fenyegettem, hogy ha nem változtat a stílusán, akkor bizony nem leszünk jóban - nem is igazán lettünk.
"Minek nekem megnézni a Vezúvot? Én magam vagyok egy természeti katasztrófa."
Szerencsére feltűnt a történetben Hunt, akiről ugyan már az első találkozásnál tudni lehetett, hogy valami titkolni valója van - kicsivel később azt is lehetett sejteni, hogy mi lehet az -, de attól még élveztem a szerepét, azt ahogy ellenáll Kelsey csábításának. Az életfelfogása mindennél szimpatikusabb volt a számomra - persze ahhoz, hogy így tekintsen a világra, sok mindent át kellett élnie a múltban, amely fokozatosan alakított a személyiségén. A végeredmény mindenesetre kedvemre való lett.
"A múlt állandó. Kőbe van vésve. A jövő viszont nem."
Cinque Terre - Olaszország (A kép INNEN.)
A történet helyszíne Európa, az események láncolatába pedig hol máshol, mint Budapesten kapcsolódunk be. A kötet elején meg is ijedtem egy kicsit, mert eléggé furcsán festette le fővárosunkat a szerző és féltem, hogy ez rontani fog az olvasási élményen, de aztán sikerült kellemesen meglepni, amikor olyan információkat is beleszőtt a meséjébe, amelyeket olvasva látszott a kutatómunka alapossága. Hunt megjelenésével csak még érdekesebbnek tűnt Budapest, de a legjobban az tetszett, amikor főszereplőink nekivágtak Európának és szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb helyszíneket látogattak meg - igazi európai körutazásban lehet része a regényt olvasóknak: megcsodálhatjuk Prága szépségeit, Ausztria és Németország hegyeit, valamint Olaszország legszebb városait és még csodálatosabb tengerpartját.
"Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad."
Már az első találkozástól kezdve érződik, hogy Kelsey és Hunt között izzik a levegő, pattognak a szikrák rendesen, de a fiú folyamatosan ellenáll a lány összes csábítási kísérletének - helyette inkább arra fordítja az energiáját, hogy megmutassa a lánynak van élet a bulizáson és az ivászaton kívül is, létezik az egyéjszakás kalandokon kívül más élvezet is, nyitott szemmel kell járni ahhoz, hogy az élet apró szépségei megérinthessék a lelkünket, a szívünket és minden számít - nagyon is. Ezeken a kalandokon keresztül válik egyre szorosabbá a két fiatal élete és mélyülnek el a másikkal szemben viseltetett érzelmeik. 
"Bárki is érinti meg az embert, akár a testét, akár a lelkét, az számít."
A kötet első fele inkább kaland és utazás, a második fele az érzések színes kavalkádja, szenvedélyek csatája. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszippantott a történet és drukkolok a szereplőknek, hogy minden jól alakuljon velük kapcsolatban - még úgy is, hogy romantikus történetről lévén szó, a végkifejlettel kapcsolatban azért nem volt bennem túl sok kétség. Bevallom, hogy voltak részek, amelyek olvasása közben elérzékenyültem és bizony papírzsebkendő után tapogatóztam, mert a könnyeim sűrű és megállíthatatlan potyogásba kezdtek.
"Talán az emberek nem azért választják a lakatot, mert az érzelem örök. Talán inkább azért, mert az érzelem gúzsba köt. Lehúz. Ezer különböző irányba szakítja a szíved, amíg nem marad más lehetőség, csak az, hogy széttörjön."
Nem lehet azt mondani, hogy a szerző nem tépázta meg a szereplőit, viszont a célját is elérte, mert Kelsey a végére észhez tért - a karakterfejlődés érdekében még azt is meg tudtam neki bocsátani, ahogy az elején viselkedett. Hunt pedig végig a kedvencem maradt - az ő személyisége már a kezdetekkor is kiforrott volt.

Nagy hibája viszont a regénynek, hogy a történet egészét Kelsey elbeszélésében olvashatjuk. Tekintve azt, hogy a könyv nagy részében a mesélő személye leginkább egy... hmmm... alul kvalifikált háziszárnyashoz hasonlított viselkedés szempontjából - csak hogy finoman fogalmazzak -, ezért mindennél jobban hiányzott a másik fél nézőpontja, Hunt gondolatai, érzelmeinek alakulása, érzéseinek kifejeződése.

Hmm... nem volt annyira jó, annyira összetett, mint a Színjáték, kevesebb volt a kedvelni való, pergős párbeszéd, mint a Szakítópróbában, de még így is érezni, hogy a szerző fejlődik, sokkal jobb a karakterábrázolása, a történetbe szőtt mondanivaló pedig sokkal fontosabb, mint az első kötetben. Nagy meglepetést nem okoz a regény, de kellemes kikapcsolódást nyújt - és van, amikor ez is pont elég.


2015. január 8., csütörtök

3 éves a Könyvek erdeje, azaz újabb blogszülinap

Mit is mondhatnék? Örülök. Nagyon örülök, hogy idáig eljutott a blog és én is - hosszú volt ez a három év, ugyanakkor hamar el is röppent, örömökkel és egyúttal bukkanókkal is teli volt. Ez a blog az én gyermekem, a büszkeségem...
Hirtelen elhatározásból indítottam el, nem igazán tudtam, hogy mibe is vágom bele a fejszém: mondhatjuk úgy is, hogy besikerült. De ha már így történt, akkor igyekeztem kihasználni minden előnyét, közben pedig belerakni a szívem és a lelkem - mert ezt csak így lehet csinálni. Úgy voltam vele, mint a kisgyerek: felnéztem a nagyokra, igyekeztem lábra állni, bár sokat csetlettem és botlottam, jó néhányszor fenékre huppantam, de mint minden, a blogolás is egyre jobban ment. Növekedett az oldalmegnyitások száma, elindult a blog facebook oldala is, minden ragyogóan alakult.
Majd bekövetkezett egy olyan esemény, amely sokkal több időmet (és agykapacitásomat) foglalta le, mint szerettem volna és emiatt csökkent a bejegyzések száma, de még így is igyekeztem egyenletes teljesítmény nyújtani, a bejegyzéseim időzíteni. Bár látszik, hogy kevesebbet tudok foglalkozni ezzel a felülettel, de itt vagyok és remélem, hogy még sokáig itt leszek a továbbiakban is.

Szóval a blog immár óvodáskorba lépett. Nézzük akkor, hogy mi is történt az elmúlt egy évben. Mivel ennyire közel az előző év vége, az új év eleje, ezért ez a bejegyzés számomra mindig összemosódik az éves értékeléssel, amolyan két legyet ütök egy csapásra poszt.

Továbbra is igyekeztem folytatni a korábban már elindított blogrovatokat: a Várólista és a Polcra került rovatok havi rendszerességgel jelentkeznek, de a blog működésére leginkább a könyvértékelések voltak a jellemzőek. Ezekre még futotta az energiámból, sok minden egyébre már nem.
Így sajnos hiába kaptam felkéréseket, az időnként érkező kérdőívek megválaszolására és publikálására már nem jutott időm. :(

Legnagyobb örömömre ismét sikeresen teljesítettem a Csökkentsd a várólistádat kihívást - bár az olvasásra váró könyveim mennyisége minden igyekezetem ellenére egyre hosszabb. Pont ezért 2015-ben is próbára teszem magam.
Továbbra is jelennek meg véleményeim az ekultura.hu oldalon, 2014-ben 27 db könyvértékeléssel tettem gazdagabbá és remélem, hogy színesebbé az oldalt.

2014-ben is voltam a Könyvfesztiválon és a Könyvhéten, illetve ott voltam minden Borsodi Molyklub találkozón, de eljutottam a Rozsnyai János Miskolcon megtartott író-olvasó találkozójára is.


Szokás szerint következzenek a száraz tényadatok, amelyek azért elég beszédesek:

Olvasások adatai:
- 153 db könyvet helyeztem el az idén könyvespolcom egyre fogyatkozó helyein, illetve néhány kötet esetében előnyben részesítettem az elektronikus verziót;
- 133 db könyvet sikerült elolvasnom. És mert szeretem a statisztikát: ez 11,1 könyv/hónap, átlagosan 354 oldal terjedelemmel);
- Összesen 47.076 elolvasott oldal van mögöttem 2014-ben, amely havi szinten 3.923 oldalt, napi szinten 129 oldalt jelentett átlagban.

Kedvencek és kevésbé kedvencek, azaz az olvasási élmények hullámhegyei és hullámvölgyei:
Bár úgy tűnik, de nem is olyan könnyű kiválasztani az elmúlt év sok olvasott műve közül azt, amelyik a legjobban tetszett. Már csak azért sem egyszerű az eset, mert több műfajban olvasok és a különböző kategóriákba sorolt regényeket nem lenne igazságos egymáshoz hasonlítani - ezért minden kategóriából választottam egy - vagy több - kedvencet, emlékezetes olvasnivalót.

Young adult kategóriában mindent magasan vert Maggie Stiefvater A Skorpió Vágta című regénye, de nagy hatással volt rám Victoria Schwab Az Archívum című írásának, illetve a Felszabadulás című folytatásának hangulata. De legalább ugyanennyire kedveltem Robin LaFevers Sötét diadal című regényét is.

A sci-fi történetek nem igazán csúsztak az idén, de John Scalzi stílusa - főleg a könnyedsége és a humora - továbbra is a kedvencem - A lázadás hangjai különleges élmény volt és nekem még a Zoé története is tetszett (erről majd egy picivel később nyilatkozom).

Fantasy kategóriában Robin Hoob Élőhajók ciklusa (Bűvös hajó, Őrült hajó, A végzet hajója) utánozhatatlan élményt nyújtott, de China Miéville Kraken című regényének őrült zsenialitása is levett a lábamról és emlékezetessé tette a kapott élményt.

Bár az egyik inkább sci-fi, a másik meg urban fantasy, de humor tekintetében az idei évben On Sai Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál, illetve Gaura Ágnes Lángmarta örökség című regényei jelentették számomra a legkacagósabb kikapcsolódást.

Erotikus kategóriában is több meglepetés ért, mert magam sem gondoltam volna, hogy ennyire kedvelni fogom Christina Lauren Gyönyörű rohadék című, szenvedélytől sistergő írását, illetve Emma Chase Behálózva című aprócska, de annál élvezetesebb kötetét.

New adult kategóriában is sokat olvastam, a hányattatott sorsú fiatalok útkeresése, érzelmeik felfedezése, problémáik leküzdése sok különböző stílusban és környezetben került elém 2014-ben. Ebből a hatalmas kínálatból nekem mégis Jessica Sorrensen Callie, Kayden és a véletlen című regénye tetszett a legjobban.

Krimi és thriller kategóriában Donato Carrisi Démoni suttogás című könyve nyújtott maradandó élményt, szorosan a nyomában pedig ott loholt Sebastian Fitzek Ámokjáték című írása.

Az év nagy meglepetése volt számomra Tóth Csilla Körbe ég című kötete, amelynek nem mindennapi története és különleges stílusa nagy hatással volt rám.

Nem csak a legjobbak, de a legrosszabbak is mindig emlékezetesebbek, mint kellene. 2014-ben beletenyereltem jó pár olyan regénybe, amely nagyon nem tetszett, de a leginkább Thomas Chagnaud Másvalaki, illetve Andrew Davidson A vízköpő című írásai akasztottak ki - az előbbiről kidühöngtem magam, az utóbbi esetében nem akartam időt pazarolni a poszt megírására. Rachel Van Dyken Egyetlen című "remekműve" is rendesen kiakasztott - ki is dühöngtem magam miatta. A fentebb említett szerzők mindenesetre elérték azt nálam, hogy soha és semmikor nem akarok többet olvasni tőlük.

Néhány megkezdett sorozatnak sikerült a végére érnem (Vérmacskák, Sírkertek királynője, Pokoli szerkezetek, Razorland, Csitt, csitt, Élőhajók-ciklus, Sötét vihar, Déli Végek-trilógia), ennél persze lényegesen többet kezdtem el, de itt most csak azok közül szerepel néhány, amelyeket folytatni is fogok: Peter Grant sorozat, Charley Davidson, Denazen, Átokvetők, Szakítópróba, Démon-ciklus, Szeress, ha hazudok is, Grisa-trilógia, Behálózva, Hófehér trilógia, Végtelen ég alatt, Csak lélegezz!)


A blog teljesítménye:
- A látogatások száma 2015. január 07-én (reggel): 243.767 oldalmegnyitás (egy évvel ezelőtt mindez "még csak" 122.100-as érték volt), tehát egy év alatt közel annyiszor kattintottatok a blogra, mint a megelőző lévő két évben. Köszönöm nektek!
- A látogatásszámon is látszik, hogy mikortól esett vissza az aktivitásom és csökkentek a posztok számai. De nem panaszkodom, mert a legnagyobb havi látogatásszámot 2014. áprilisban érte el a blog, amikor is 12.072 alkalommal voltatok kíváncsiak a Könyvek erdejére.
- Nagy örömömre viszont sikerült megdöntenem a napi látogatásszám eddigi csúcsát, ugyanis 2014. december 27-én 564 alkalommal nyitottátok meg a blog valamelyik oldalát. Majd 2015. január 02-án ez az érték is megdőlt, ezentúl az 574 oldalmegnyitás az etalon a számomra. :)
- A közzétett bejegyzéseim száma: 581 db, amelyből az utóbbi egy évben 134 db került ki az oldalra.
- Az oldalon olvasható könyvértékelések száma 331 db, amelyből 96 db került ki az elmúlt esztendőben.
- A rendszeres olvasóim száma az egy évvel ezelőtti 68 főről 80 főre növekedett és ebben nincsenek benne a bloglovinon, valamint a facebook-on keresztül követők (az utóbbiak egyébként jelenleg 141 fős tömeget képviselnek) - persze vannak átfedések.

Azt hiszem mindent elmondtam... talán többet is fecsegtem, mint kellett volna. Most már csak az következik, hogy:


KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASSÁTOK A BLOGOT, 
HOGY TOVÁBBRA IS TÖRETLEN AZ ÉRDEKLŐDÉSETEK, 
HOGY FONTOSNAK TARTJÁTOK, AZT AMIT GONDOLOK!

MEGPRÓBÁLOK 2015-BEN IS ÉRDEKES ÉS TARTALMAS VÉLEMÉNYEKKEL SZOLGÁLNI A SZÁMOTOKRA.


2015. január 5., hétfő

Csökkentsd a várólistádat 2015 - A tervezet

Amióta csak értesültem róla, minden évben részt veszek a Csökkentsd a várólistádat elnevezésű kihíváson. Az utóbbi három évben - 2012-ben, 2013-ban és nagy örömömre 2014-ben is - sikeresen teljesítettem a kihívás feltételeit, így ebben az évben is nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvek összeválogatásába.
Miről is szól ez az egész? Ezt a kihívást évről-évre - most már mintegy hagyományként, külföldi példát követve - Lobo hirdeti meg. A részletekről, a jelentkezés feltételeiről ITT és ITT is olvashattok.

Dióhéjban a lényeg: 12 db, olyan könyv elolvasása a feltétel, amely a kihívás kezdetekor legalább fél éve szerepel a jelentkező várólistáján (ami egyben azt is jelenti, hogy legalább fél évvel ezelőtt megjelent). A jelentkezésnek egy 12 db könyvből álló alaplistát és egy max. 12 db könyvből álló alternatív listát kell tartalmaznia.

A bevezetést követően nézzük, hogy mely könyveket választottam ki a 2015-ös évre. Bőven volt miből válogatnom, egyik könyvért sem kell messzire mennem, csak a polcról kell leemelnem őket.
Ez az év a sorozatoké lesz, van amelyikből csal egy, de van, amelyikből rögtön két kötete is a listára tettem - remélem, hogy nem fog beletörni a bicskám. 

Íme az alaplistám könyvei:
A vállalásom legfontosabb adatai:
Az alaplista:
      - magassága: 39,5 cm;
      - terjedelme: 5216 oldal;
      - tömege: 5,67 kg.
Az alternatív lista:
      - magassága: 32,4 cm
      - terjedelme: 5344 oldal
      - tömege: 5,51 kg
Mark Lawrence Széthullott birodalom sorozatának csak az első részét olvastam eddig, épp itt az ideje, hogy megismerkedjek a Tövisek királya és a Tövisek császára eseményeivel, és elkísérjem Jorgot hosszú és küzdelmes útján.
Maggie Stiefvater regényeit imádom, a Hollófiúk trilógia eddig megjelent köteteinek olvasását direkt halogattam eddig, de már nem tudok tovább várni a befejező kötet megjelenésére, ezért A hollófiúk és Az álomrablók felkerült a listára.
Anthony Sheenard Parázs-varázs című könyve nem mai darab, de állítólag nagyon jó, pont ideje, hogy én is olvassam.
Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának kicsit hányattatott a sorsa. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb csak kiadásra kerül a hatodik kötet is, de addig is el kellene olvasnom a Hajnal átka és a Holdvadász című részeket. Még az is lehet, hogy a megelőző hármat is újra kell olvasnom - rég volt már az, amikor Cassie-vel kalandoztam.
Erre az évre is jutott egy a Delta Vision kiadó Mesterművek sorozatából: most éppen Orson Scott Card Bűvölet című regénye van soron. 
On Sai megfogott magának egyedi humorával és stílusával. Calderon történetével már végeztem, de mivel már megjelent a folytatás, ezért semmi akadálya a Szivárgó sötétség sorozat első részének, a Scar olvasásának.
Brandon Hackett is állandó résztvevője a kihívásaimnak, tavaly nem sikerült beütemeznem a könyve olvasását, idén egy másikkal, Az időutazás napjával próbálkozom - remélem, hogy sikerrel járok.
A sárkányok a kedvenc fantasy lényem és Rachel Hartman Seraphina című regénye már kacsingat felém egy ideje, talán az idén már sorra is fog kerülni.
Indrek Hargla középkori regényét, a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-Templom rejtélye című könyvét hirtelen felindulásból, egy értékelés hatására vettem meg - ugyanilyen hirtelen került fel az alaplista polcára is.

Az alternatív lista könyveinek is megvan a maga története:
Annyian mondták már, hogy olvassam Anthony Ryan A vér éneke című fantasy művét - hátha most sor kerül majd rá.
Tavaly már olvastam egy China Miéville regényt, a Konzulváros pont megfelelő lesz az idei évre. 
Christopher Paolini Örökség cilkusának negyedik kötetét, az Örökség című részt még a megjelenéskor megvettem - nem éppen most volt, talán most már el is olvasom.
Benyák Zoltán regényei közül tavaly is olvastam kettőt, már csak A háború gyermeke van hátra és elolvastam a szerző minden megjelent könyvét.
Egyik kedvenc fantasy szerzőm Brandon Sanderson, regényei közül pedig a Ködszerzet sorozat a favorit nálam. A törvény ötvözete a Ködszerzet világán játszódik, de jóval később - mindenképpen meg akarok ismerkedni vele.
Dan Brown regényét, az Inferno című kötetet tavaly karácsonyra kaptam és nagyon érdekel Robert Langdon professzor legújabb kalandja.
David Gemmell Rigante ciklusának eddig csak az első kötetét olvastam, most a másodikat, az Éjféli sólyom című részt vettem célba.
Scott Westerfeld Leviatán sorozatának első részét a Leviatánt imádtam, de az élmény miatt megvártam, hogy a Behemót és a Góliát is a polcra kerüljön. 2015-ben rájuk is sort szeretnék keríteni.
Mason Murray Lélekcsapda című regényét ajándékba kaptam a húgomtól és a sógoromtól, ráadásul a kötet még dedikált is - pont ideje, hogy elolvassam.
Szakurazaka Hirosi A holnap határa című regényéra rögtön felfigyeltem, a filmet is meg akarom nézni, de előtte mindenképpen elolvasom a könyvet.
Szeretem a krimit, néha pedig a vérfagyasztó történetekre is szükségem van. Pont ezért szereztem be annak idején Tess Gerritsen regényeit, de eddig még egyet sem olvastam közülük, A sebész tökéletes lesz kezdésnek - aztán majd jöhet a többi.

No, akkor ezek után nincs más hátra, mint olvasni, olvasni és olvasni. :)

2015. január 2., péntek

Jeff VanderMeer: Fantomfény (Déli Végek-trilógia 3.)

Kevés regény van, amely annyira ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, mint azt tette Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első két része. Érzékenyen reagáltam a regények hangulatára, tetszett az alapötlet, ugyanakkor dühített, hogy szinte semmire nem kaptam választ, és még a második kötet befejezését követően is csak értetlenül néztem a könyvekre, az olvasottakra. Viszont ennek az érthetetlen dühnek köszönheti a sorozat azt, hogy mindenképpen be akartam fejezni, így természetesen ezt is tettem.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az Expedíció és a Kontroll kötetek eseményeire vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!
"... amikor beléptél az X Térségbe, feladtad a jogot, hogy bármit is normálisnak nevezz."
Értékelés: 8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 322 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Borító ár: 3.180,- Ft
A mű eredeti címe: Acceptance
Sorozat: Déli Végek-trilógia
Előzmény: Expedíció, Kontroll
Műfaj: sci-fi, thriller
Egyszerre folytatás és előzménytörténet is ez a kötet. Kíváncsi voltam, hogy miként fognak összekapcsolódni az első és a második rész cselekményei, valamint azok következményei - minden eddiginél jobban érdekelt. Kíváncsian vártam a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek az előző kötetek olvasása során ébredtek bennem és örömmel nyugtáztam - már a könyv legelején -, hogy végre ebben a regényben talán meg is kapom azokat.
"... minden mindennel összefügg, semmi sem áll igazán önmagában..."
A különleges szerkezetű történetvezetésnek köszönhetően váltott fejezetekben szólal meg, meséli el a saját történetét a tizenkettedik expedíció pszichológusa, azaz a Déli Végek igazgatónője, a világítótorony őre, de megszólal Szellemmadár és Kontroll is. A biológusról sem felejtkezett el a szerző, mert közvetett módon ugyan, de az ő szavai is szerepelnek a regényben, kiveszi a részét a történetből, sőt még külön részt is kap az egyedi szerkezetű kötetben.

Az előbbi felsorolásból egyenesen következik az is, hogy a cselekmények, okok és történések bemutatása időben nem lineárisan történik, hanem egyszerre több idősíkon, egymással mintegy párhuzamosan zajlik. A világítótorony őrén keresztül természetesen az Elfeledett part lakóinak életét ismerhetjük meg, még az X Térség kialakulása előtti időkből. A korábban tapasztaltakhoz képest határozottan olvasmányosak és érthetőek voltak ezek a történetrészek, szívesen olvastam őket, mert végre úgy éreztem, hogy értem mi történik, értem, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy. A többi nézőpont szövege, amelyek eseményei már az X Térség létrejöttét követően játszódnak, hangulat és történések szempontjából ugyanolyan szürreálisak, mint amit eddig már megtapasztaltam. Jól érezhető, ahogy a szöveg megfogalmazásának stílusában is elkülönült egymástól az X-térség kialakulása előtti és utáni időszak.
"A szavak gyászos kiábrándulást okoznak, annyira alkalmatlanul fejezik ki a végest és a végtelent."
A teljes trilógia olyan, mint maga az X Térség: nem tudom, hogy miért is jött létre, igyekeztem megfejteni a titkait, értelmezni a felépítését, a működését, de ezt nem sikerült maradéktalanul véghezvinnem. Az előző kötetek olvasását követően megfordult a fejemben - és nem is tartottam magamban azt a véleményem -, hogy a szerző nem egészen gondolta át azt, amiről írni akart, de most megkövetem magam, mert világosan látszik a koncepció, jól érezhetőek és érthetőek a kapcsolódási pontok, az okok és az okozatok közötti összefüggések - legalábbis úgy nagyjából. Ami titok és érthetetlen marad továbbra is, az mindenképpen az X Térségnek köszönhető, amely minden erőfeszítés ellenére is féltve őrzi keletkezésének és működésének rejtélyeit. 
"Egy szellemek számára készült ajtón léptünk be a kísértetek közé. És ezzel együtt kell élnünk. Életünk végéig."
Bár szép számmal érkeztek a válaszok, mégis maradtak lyukak a történetben, amelyek miatt újra és újra felbukkantak a gondolataim között a regény eseményei. Azt vettem észre, hogy egyfolytában túráztatom az agyamat és próbálom tovább gondolni a történetet, betömködni a hézagokat a saját fantáziám szüleményeivel, újraértékelni nem egyértelmű magyarázatokat. Mert továbbra is ott vannak azok a kérdések, amelyekre nincs válasz: Mi is volt tulajdonképpen ez az egész? Miért alakultak át az emberek? Hogyan és miért jöttek létre a másolatok?

Sokkal, tényleg sokkal könnyebben olvasható, cselekményében is lényegesen gördülékenyebb ez a kötet, mint az Expedíció vagy a Kontroll - tapsikoltam örömömben, hogy valamennyi humorral is találkoztam a szövegben. Bár a részek gyors egymásutánban, mintegy fél éven belül jelentek meg, még ez sem teljesen optimális eset, az igazán ajánlott az lenne, ha közvetlenül egymás után olvashattam volna a köteteket. A Fantomfény méltó befejezése a sorozatnak, enélkül a könyv nélkül az előző két rész nem is értékelhető igazán, nem áll meg a saját lábán.

Elképzelhetően bennem van a hiba, mert bár érzem a történet különlegességét, látom a zsenialitást a cselekmények és a kapcsolódási pontok mögött, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez bizony nem egy egyszerű olvasmány, nem egy könnyen emészthető történet - ez pedig rányomja a bélyegét a trilógia által nyújtott élményre. Ugyanakkor azt sem tagadhatom, hogy érdekelt ami a lapokon szerepelt, és még jóval az olvasást követően is az X Térség által okozott furcsa és hihetetlen eseményeken gondolkoztam/gondolkozom, ez pedig azért jelent valamit.

Elhiszem, hogy egyedit alkotott a szerző, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy így van, csak azt nem tudom, hogy szeretnék-e még több hasonló regényt olvasni vagy inkább megmaradnék annál, amelynek története nem ennyire elvont, nem ilyen mértékben szürreális, hanem könnyebben követhető és értelmezhető. Szeretem a csavarokat, a meglepetéseket, ez azonban valami más volt, a homálynak és a talányoknak ez a bemutatása nem egészen az én világom. De mint írtam, elképzelhető, hogy a hiba bennem van... vagy egyszerűen csak fáradt vagyok és ezért részesítem mostanában előnyben a világosabb és könnyedebb olvasmányokat.


 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons