Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. április 20., hétfő

Szergej Lukjanyenko - Vitalij Kaplan: Más Őrség (Őrség-sorozat 7.)

Szergej Lukjanyenko Másfélékkel benépesített világa, valamint szereplőinek különös kalandjai más szerzőket is alkotásra késztettek. A Káosz-Őrség című kötetben Vlagyimir Vasziljev a Setétek belügyébe engedett bepillantást és megmutatta, hogy nem csak az emberek lehetnek a tömegtől különbözőek, illetve okozhatnak problémát. Most pedig itt van a Más Őrség, amely három, a Másfélék világában játszódó novellát tartalmaz, de ezek közül csak egyet – egy rövidke, de annál tanulságosabb történetet, az Apró Őrség című írást – tulajdoníthatjuk a világot kitaláló mesternek, a másik két – nem kevésbé megdöbbentő – elbeszélés pedig Vitalij Kaplan tollából származik.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Metropolis Media
Kiadói sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek,
Kozmosz Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 206 oldal
Fordította: Weisz Györgyi
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Melkij dozor,
Inoj szregyi Inüh, Korona
Sorozat: Őrség-sorozat
Előzmény: Éjszakai őrség, Nappali Őrség,
Alkonyi Őrség, Utolsó Őrség, Káosz-Őrség,
Új Őrség
Kategória: fantasy
Az Őrség sorozat hetedik részeként megjelent novelláskötet nem illeszkedik szorosan a széria esemény-, illetve idővonalába, de a benne szereplő elbeszélések mégis kellemes kikapcsolódást nyújtanak: az Őrségek mindennapjainak egy-egy érdekes epizódját vagy éppen eddig még nem ismert oldalát írják le – a hangulat pedig vitathatatlanul "őrséges". A kötet nem túl vaskos, de mégis élvezetes és értékes – leginkább azért, mert enyhíti azt a feszült várakozást, amely minden rajongó jellemző tulajdonsága a következő kötet megjelenése előtt – vagyis folyamatosan.
„Az acélkemény öregek játsszák a maguk sokfordulós sakkpartiját... két huszárra cserélik a bástyát, a gyalogot feláldozzák...”
Az Apró Őrség rövid, cselekménye és mondanivalója a terjedelméhez igazodva kifejezetten tömény, ugyanakkor eléggé csavarosra sikerült, tehát megvan benne minden, ami az Őrség könyvekre jellemző, és amelyet a rajongók annyira kedvelnek Lukjanyenko írásaiban. A fordított történetvezetés miatt először a végkifejletről olvashattam, majd később az előzményeket, de ettől csak még élvezetesebbnek éreztem a befejező eseményekhez vezető út és az okok megismerését. A magyarázat kicsit nyakatekert – a sorozat rajongói biztosan nem fognak meglepődni rajta –, ellenben a kialakult helyzet miatti döntés nehézsége és dilemmája könnyen átérezhető, valamint gondolkodásra késztető.

A Másféle a Másfélék között egy nagyon jól sikerült írás, stílusában teljesen belesimul a Lukjanyenko által megteremtett univerzumba. Vitalij Kaplan nem alkotott kiegészítő világot, nem vitte el az olvasóit más országba, hanem a már jól ismert és kedvelt szereplőket keverte újabb konfliktusba: így történhetett, hogy ennek a kisregény méretű írásnak Anton Gorogyeckij, a Fényességes Geszer és Zavulon is meghatározó szereplői. Az alapötlet nagyon jó: egy mélyen vallásos, pravoszláv keresztény hitű emberről kiderül, hogy Másféle, de áldás helyett ő maga ezt inkább az ördög mesterkedésének tudja be, és ennek megfelelően reagál is az eseményekre – gyakorlatilag meggyőzhetetlen és irányíthatatlan. A vívódás, amelyet Dmitrij átélt és a reakciói egyszerre voltak hitelesek, ugyanakkor – az én nézőpontomból – dühítőek is, ahogy a vakhit mögé bújva próbál mindent – még azt is, ami egyre nyilvánvalóbb – elutasítani vagy inkább tudomást sem venni róla. Az események ugyan haladtak, de a sok apró jel ellenére sem volt halvány fogalmam arról, hová is fog kifutni a történet, ezért is tetszett nagyon a befejezés, amely sokkal többet adott, mint számítottam rá – Vitalij Kaplan nagyon hatásos, a sorozat szellemiségéhez és stílusához méltó csattanót produkált.

A korona egy másik nézőpontból mutatja meg az egyensúly fenntartása érdekében végzett munkát, mert ezúttal a Fénypárti kandúrőrség egyik éjszakai bevetését követhettem végig, az általuk vívott harcot és a leküzdendő nehézségeiket ismerhettem meg – ez pedig egy teljesen más perspektívát jelentett, mint a korábbiakban olvasottak. Akár kicsiben, akár nagyban folytatják, az elhivatottság és az így elért eredmény mindenképpen értékelendő. A történet szintén rövidke, alig húsz oldal, de nagyon ötletes és teljesen újszerű – a vége pedig szintén ütős.

Kedveltem ezeket a történeteket, jól esett olvasni őket, sikerült az igazi Őrség hangulatot felidézniük bennem. Bár az is igaz, hogy a kiadványban található két novella és a kisregény éppen csak csillapította az éhségemet, előételnek tökéletesen megfelelt, de a jóllakottságot egyáltalán nem érzem, mert azt az állapotot csak egy újabb Őrség kötet lenne képes elérni. Remélem, hogy arra sem kell sokáig várni, ha pedig mégis, akkor nem mondok nemet egy újabb, hasonló színvonalú írásokat tartalmazó novelláskötetre sem.



A kötetről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons