Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2014. augusztus 29., péntek

Várólista - 2014. augusztus

Most már határozottan látszik, hogy véget ért a könyvkiadás nyári uborkaszezonja és az írószerboltok forgalma mellett a könyvesboltok is megnövekedett forgalomra számíthatnak. Az biztos, hogy a kiadók már most kitettek magukért, pedig a java majd még csak a következő hónapokban következik.
De nézzük, hogy mit hozott az augusztusi betakarítási hullám.


Az Agave Könyvek megjelenéseiben azt kedvelem, hogy előre pontosan lehet tudni, mire is számíthatunk igazán, mert a kiadó jól tervez és ha csak nem üt be valami nagy probléma, akkor tartja is magát a saját maga által összeállított ütemtervhez.
John Scalzi Vének háborúja sorozatának hazai kiadása beérte a külföldi megjelenéseket, de azért nem maradunk új könyv nélkül. A Bezárt elmék két Vének háborúja kötet között készült és bizony kíváncsivá tett a fülszövege.
Aki kedveli a kémregényeket, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani Martin Littell Legendák című könyvét és bár ezek a típusú történetek nem a kedvenceim, de a fülszöveg még így is képes volt megingatni az elveimben. 

Legnagyobb örömömre folytatódik Kathy Reichs ifjúsági sorozata, a Virals, amelynek második kötete a Kincsvadászok címmel jelenik meg a Fumax Kiadó gondozásában. Nagyon kedvemre való volt, amit az első kötetben olvastam, így nem kérdéses, hogy ez a könyv felkerült a várólistámra és valószínűleg a polcomon is ott lesz a helye.
Az egyik könyves fórumon figyeltem fel Federico Moccia A felhők fölött 3 méterrel című könyvére, amelyet a Ciceró Könyvstúdiónak köszönhetnek a magyar olvasók. Egyszerűen nem tudtam elmenni amellett a rajongás mellett, amellyel a kiadvány beharangozásakor találkoztam. Nosza, ha így van, akkor rajtam ne múljon, rajta tartom a szemem, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a döntés.
Egy váratlan fordulatnak köszönhetően kitűzésre került a jövő évi nyaralás célállomása, amely nem más, mint Prága. Ha pedig már így van, akkor nem hagyhatom ki Alena Jezková Prágai legendák című könyvét. Határozottan érdekel, hogy milyen lehet a beltartalma, mert a külső megjelenése nagyon szép és figyelemfelkeltő.

A Könyvmolyképző Kiadó új fajta könyvmegjelentetési technikájától nem igazán vagyok elájulva, a legtöbb esetben belekavarodok az Elit Startok és a Premier Péntekek dátumaiba, főleg akkor, ha a beígért időpontok nem is teljesülnek. Van más is, amitől kiráz a hideg, ha a kiadó az eszembe jut, ez pedig a meghirdetett akciók nem éppen egyértelmű leírása. Ha már igénye veszek egy akciók, akkor én bizony szeretném tudni a feltételeket és ez az igényem bizony elég kevés alkalommal teljesül, ha erről a kiadóról van szó. De azért még így is akadt pár kiadvány, amely felkeltette az érdeklődésem, bár a korábbi érveim miatt a vásárlást biztosan nem a kiadó webboltjában fogom lebonyolítani, én bizony kivárom, amíg a boltokba kerülnek a könyvek. Ennek a bejegyzésnek az összeállításánál azonban a nyomdából kikerülés időpontját vettem figyelembe.

Brigid Kemmerer Storm - Vihar című regénye az Elementálok sorozat első kötete, amely lényekhez én megmagyarázhatatlan módon vonzódom, szóval valószínűleg a polcomon fog landolni a kötet, de a biztonság kedvéért megvárok pár értékelést. A könyvet szeptember 19-től keressétek a boltok polcain. A Hopeless sikere után megérkezett Colleen Hoover második könyve, a Slammed. Ugyan még csak most ismerkedem a korábbi kötettel, de bízom a többiek véleményében, ezért itt a könyv helye. A könyvesboltokban augusztus 29-től lehet majd megvásárolni. 
A Luxen sorozat sok rajongót szerzett kis hazánkban és bár vannak kifogásaim a regény cselekményével kapcsolatban, de nem kérdés, hogy olvasni fogom, sőt a polcomra teszem majd idővel a harmadik kötetet, Jennifer L. Armentrout Opál című regényét, és később nagy valószínűséggel majd a folytatásait is. A kiadvány a napokban jött ki a nyomdából, a boltokban szeptember 26-tól lesz megvásárolható.


Ebben a hónapban ennyi, de a következő bejegyzés biztosan több kiadványról fog szólni. Bár azért most is van miből válogatni, szóval nem panaszkodhatunk. Vajon a pénztárcák is jól érzik magukat? :)




2014. augusztus 26., kedd

Robin Hobb: A végzet hajója (Élőhajók-ciklus 3.)

Nagyon vártam már, hogy megjelenjen a trilógia befejező része, a Delta Vision kiadót pedig megilleti minden tiszteletem, amiért befejezte a sorozatot, annak ellenére, hogy a regények fogyásával kapcsolatban időközben felröppenő hírek nem voltak túl biztatóak. Őszintén sajnálom, hogy kis hazánkban nem ismerik annyian ezt a nagyszerű sorozatot, mint amennyien ideális lenne a szerző regényeinek további megjelenéseinek szempontjából, de ha ezzel az értékeléssel csak egy egészen picinykét is segíthetek ezen, akkor igyekszek mindent megtenni, ami csak tőlem telik.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: összesen 1252 oldal
I. kötet: 634 oldal
II. kötet: 618 oldal
Fordította: Varga Csaba Béla
Borító ár: 3.490 ,- Ft/ kötet
A mű eredeti címe: Ship of Destiny
Előzmény: Bűvös hajó, Őrült hajó
Műfaj: fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.

Eléggé összetett történetről, több szálon futó cselekményről, illetve még annál is több szereplőről, egyedi lényekről van szó ebben a sorozatban, mindezek mellett pedig egy különleges világról, amelynek kidolgozottsága - nem tudok rá jobb szót - fantasztikus. Pont a cselekmények és a karakterek összetettsége miatt döntöttem úgy, hogy az első részt, a Bűvös hajót újraolvasom, majd ezt követően veszem kézbe az addig olvasatlan részeket. Az Őrült hajót legalább olyan izgalmasnak és még inkább összetettnek találtam, mint a sorozatkezdő részt, A végzet hajója pedig igazán tökéletes lezárása a sorozatnak, amelyben lehetne ugyan találni hibát, de annyira elbűvölt a történet, hogy nincs kedvem a keresgéléshez - helyette inkább a részletein, a tökéletesen összeillő, apró, de mégis jelentőségteljes momentumokon elmélkedem és lubickolok az immár kerek egésszé összeállt "mese" hangulatában.

Mivel egy sorozat harmadik kötetéről van szó, amelynek élvezetét a sztori összetettsége miatt bármilyen apró utalás képes véglegesen és visszavonhatatlanul elrontani, ezért külön felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az előzményekre vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz, ezért a továbbiakban leírtak megismerése csak azoknak ajánlott, akik már túl vannak a sorozat négy kötetének, azaz a megelőző két részének az olvasásán.

Hol is tartunk? Tintaglia kiszabadult a börtönéből és szárnyra kapott, de a cél elérésében közreműködő két személy - Reyn és Selden - hatalmas bajban van, az életük is veszélybe került. Málta és a szatrapa a Záporfolyam savas vízén hánykolódik egy szétesőfélben lévő csónakban. Eközben Althea és Brashen a Paragon élőhajó fedélzetén kelt útra, hogy visszaszerezze a Viviánát, a Vestrit család élőhajóját Kennittől, a kalózok királyától. A vállalkozásuk veszélyes, hiszen a tervük végrehajtásához a kalózok által uralt vizekre kell behajózniuk, ráadásul a Paragon legénysége, de még maga a hajó is lázadásra készül. Kennit kapitány a terve megvalósításával és a kétségeivel van elfoglalva, Wintrow élete éppen csak egy hajszálon függ, miközben a Viviána a Kalóz-szigetek biztonságot nyújtó menedéke felé tart - nyomában a kígyók seregével.
"El kell fogadni azt, ami az emberrel történt, tanulni kell belőle ahelyett, hogy az események rabja lennénk. Semmi sem olyan pusztító, mint a sajnálat, mindenekelőtt az önsajnálat. Az életünkben egyetlen pillanat sem lehet annyira szörnyű, hogy soha többé ne hagyhassuk a hátunk mögött."
A kép INNEN.
Robin Hobb képes úgy alakítani a történetet, hogy az olvasónak idővel mindent át kell értelmezni, miközben halad előre a történettel. Mit értek ez alatt? A történet első részében a hangsúly az élőhajók bemutatására, a különlegességükre, az ébredésükre, illetve az egyéniségük kialakulására koncentrál - természetesen a világ sajátosságainak leírása és a szereplők felvonultatása mellett. A következő, a második részben előtérbe kerülnek a kígyók és felbukkannak a sárkányok is, először csak említés szintjén, a fantázia lényeiként, majd lassanként testet öltenek és a kapcsolat a három különleges élőlény - az élőhajók, a kígyók és a sárkányok - között egyre nyilvánvalóbbá válik. Élvezettel követtem a szerző által elszórt nyomokat és raktam egymás mellé az információkat - csak azért, hogy ebben a kötetben ismételten át kelljen értékelnem mindent, mert a korábbi benyomásaim bizony már nem állják meg a helyüket.
"Mindenkinek szüksége van valamilyen tükörképre, mert csak így tudhatja, hogy valóban létezik."
Ha ez a folytonos újratervezés, és az egyébként érdekes, de általában lassan csordogáló, ugyanakkor rendkívül szerteágazó cselekmény nem adna elég gondolkodni valót, akkor szórakozásnak ott van a karakterfejlődés. Mert ha valamiből rengeteg van ebben a sorozatban, akkor az a szereplők jellemének alakulása, az események hatására bekövetkező látványos változása - egyszerűen bámulatos.
"Megfelelő körülmények között még az olyan emberek is elképesztő dolgokat művelnek, akikről ezt el sem lehetett volna képzelni. Ha a teljes világ sorsa ránehezedik az események alakulására, akkor a dolgok és maga az idő is úgy intézi, hogy megtörténhessen a hihetetlen."
Málta, akit az előző részekben legszívesebben megráztam és jó párszor szívesen felképeltem volna, ebben a részben olyan szereplővé lépett elő, akire már-már csodálattal néztem fel a történet vége felé. Az eddig is éles elméjű lány, most végre jóra használja csavaros észjárását és kitartását, küzdő szelleme, tehetsége szárnyra kap és ennek eredményeként fantasztikus képességű taktikus, jó tárgyaló válik belőle.
"A végzet nem törődik az esélyekkel (...)."
Ugyanígy említhetném Brashen-t, aki végre megtalálta azt a célt, amelyért érdemes küzdenie, és teljes mértékben meg is felel a pozíciójával szemben támasztott elvárásoknak - pedig közben az érzelmei csapdájában vergődik. Althea helyzete sem különb, hiszen meg kell állnia a helyét a hajón, miközben folyamatosan a Viviána visszaszerzése és egy másik, sokkal közelebbi személy köti le a gondolatait. Mégis, női olvasóként nagyon szívesen olvastam a kettejük kapcsolatának alakulását, és vártam a következő olyan fejezetet, amelyben közösen szerepelnek - érdekes színfoltja volt ez a történetnek, egy kis romantikus, érzelmekkel teli hangulat, a kalózkodás, a cselszövések, a súlyos gondok és a veszteségek közé odacsempészve. Szükség is volt rá.
"Csak hát a titkoknak az a szokásuk, hogy kiszivárognak."
Talán a legérdekesebb ebben a részben Kennit kapitány és Paragon története, a múljuk titkainak felfedése, a kalózok királyát gyötrő fájdalom és hatalomvágy alapja, az élőhajókkal való különleges kapcsolatának titka, illetve Paragon őrületének rejtélye és a régóta fennálló problémák nem mindennapi, de annál eredményesebb megoldása.
A tengerektől távol, a Záporfolyamon is hasonló jelentőségű események zajlanak: az Esővadon lassanként felfedi titkait, fény derül az ősök és a sárkányok kapcsolatára, valamint felmerül egy új világrend kialakulásának lehetősége. Csodálatos, fantasztikusan összetett és... egyszerűen nem találok szavakat. 
"Ez itt a végzet pillanata. (...) Nekem is. meg neked is. (...) Most dől el az egész világ sorsa."
A kép INNEN.
A több ezer oldalon keresztül taglalt események, a rengeteg cselekményszál, a külön utakat járó szereplők végül egy adott pontban és időben találkoznak össze, és vívja meg mindenki a saját csatáját. A katarzist és az okozott döbbenetet követően a még nyitott szálak szép rendben lezárásra kerülnek, végül minden a helyére kerül. És mégis...

Amikor bezártam a könyvet kétségbeesetten kezdtem kutakodni a folytatás után, mert ennyi nem volt elég, mert mégis maradtak nyitott kérdések, mert megannyi lehetőség van még a világban... és láss csodát létezik a folytatás. Most már csak az szomorít el, hogy az előzmények és az eddigi eladási statisztikák ismeretében nem látok túl sok esélyt arra, hogy egyszer majd a következő trilógia is elérhető lesz magyar nyelven.

Pedig ez tényleg egy fantasztikus sorozat, amelynek mélysége vitathatatlan, összetettsége káprázatos, és kiválóan alkalmas arra, hogy elvarázsolja az olvasóját - Robin Hobb páratlan tehetségű mesélő, ez a története pedig sokkal jobb és olvasmányosabb, mint a Látnok-ciklus kötetei - pedig az a sorozat is igazi mestermunka. Fantasy rajongóknak mindenképpen kötelező!


2014. augusztus 23., szombat

Donato Carrisi: Démoni suttogás

Vannak könyvek, amelyeket hosszú ideig nézegetek, mielőtt rászánnám magam a vásárlásra, és még utána is várniuk kell a közösen átélt beteljesedésre. Egyedül a miértekre nem tudok magyarázattal szolgálni, mert általában bebizonyosodik, hogy ezek a regények fantasztikusan jók, és különleges élményt képesek okozni a számomra. Jelen esetben a fülszöveg és a borító volt az, ami miatt nem tudtam levenni a tekintetem a kiadványról, ugyanakkor a témája miatt halogattam a megismerését, mert nekem az ilyen stílusú regényekhez hangulat kell.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 512 oldal
Fordította: Simonné Kajsza Krisztina
Borító ár: 3.699,- Ft
A mű eredeti címe: Il suggeritore
Műfaj: krimi, thriller
Donato Carrisi-nak ez az első regénye, de sem a téma és az alaposság, sem pedig a nyilvánosság előtti szereplés és az írás nem áll tőle távol: jogtudományokból doktorált, értekezését a "folignói rém"-ről írta, majd pedig kriminológiai és magatartástudományi szaktanfolyamokon képezte tovább magát. Közel másfél évtizeddel ezelőtt kezdett el forgatókönyveket írni, mindezek mellett pedig népszerű sajtó- és tévékommentátor. Minden adott tehát ahhoz, hogy kellően megalapozott és élvezetes történet kerüljön ki a szerző kezei közül és azt kell mondanom, hogy nem is okozott csalódást, sőt...

Egy véletlen felfedezés és egy lakossági bejelentést követően a rendőrség később öt apró sírt tárt fel az erdei tisztáson, amelyben öt elrabolt kislány bal karjára akadtak rá. Goran Gavila kriminológus és különleges csapata az egész országot rettegésben tartó sorozatgyilkos, egy elképesztően beteg elme nyomába ered. Összeszokott csoportjuk Mila Vasquez ügynök személyével egészül ki, akinek fő profilja az eltűnt gyerekek felkutatása. Bármennyire is gyakorlottak, tapasztaltak és sokat látottak a nyomozók, arra amivel most kerülnek szembe, egyikük sem készült fel...
"Isten hallgat. Az ördög suttog."
Menetrend szerint most az következne, hogy mondanom kellene valamit a könyvről, de... hmmm... ez a történet olyan megdöbbentő, hogy nehezen találok szavakat, és igazán nem is lehet sok mindent regélni a cselekményről, mert annyira összetett, hogy a legegyszerűbb kijelentés is befolyásolhatja a regény által nyújtott élményt. Maradnak tehát a túlzott óvatossággal megfogalmazott mondatok és a történet rám gyakorolt hatása, az olvasottak által belőlem kiváltott érzések és gondolatok.
"(…) a sötétség hívogat és elszédít bennünket. És nehéz ellenállni a kísértésnek."
Az első megállapításom talán legyen az, hogy ez egy mesterien megkomponált és összeállított regény, amelynek cselekménye végig képes volt fenntartani az érdeklődésem. Nagyon tetszett a karakterek megformálása, mert a nyomozásban részt vevők, illetve az elkövetők is ugyanolyan érdekesek és összetettek, egyszerre profik és emberien sebezhetőek, akik mindenki elől rejtegetik a lelkük sötétebbik oldalának titkait.
"...teljesen biztos vagyok a Gonosz létezésében. Mert a gonoszságot ki lehet mutatni. A jóságot viszont nem. A Gonosz nyomokat hagy maga után. Például ártatlan gyermekek holttestét. A jóról csak tanúvallomásokat hallhatunk."
Eltűnt kislányok... gyilkosságok... csonkítások... rettegés és kétségbeesés... a rendőrökre nehezedő nyomás: az egész egy különösen furfangos, kegyetlen és beteg sorozatgyilkos utáni nyomozásnak indult, de aztán lassan és fokozatosan más lett belőle - valami sokkal mélyebb és összetettebb. Ez a történet többet ad, mint egy egyszerű nyomozás: az érdekfeszítő kutatás, a bizonyítékok összegyűjtése mellett az emberi lélek rejtelmeinek legrejtettebb - egyszerre beteges és érdekes - mélységeibe kaptam betekintést. Az ott látott sötétség elborzasztott, de az abnormális, ugyanakkor mégis zseniális gondolkodás mindezek mellett képes volt a csodálatomat is kivívni. Elgondolkoztam azon, hogy hol tartana a világ, ha egy ilyen, kétségkívül kiemelkedő képességű elme nem a morbid és mások számára káros hajlamai kiélésére koncentrálna, hanem más, az emberiség jövőjét jobbá tevő tervek létrehozásába ölné bele felesleges energiáját...
"Mert egy embernek vannak gyenge pontjai, ami által megfogható. Egy szörnyetegnek nincsenek."
A mesterien kidolgozott terv minden részlete megdöbbentett, minden egyes lépcsője a pokolba vezető út újabb megtett lépése volt a nyomozók és az én számomra is. A tettek, az elkövetési módszerek brutálisak és borzalmasak, a lelki kínok gyötrőek, a következmények véglegesek. Mégis volt a regénynek egy olyan szakasza, amikor úgy éreztem, hogy a nyomozásnak van értelme, hiszen a csapat eredményeket - lényeges fejleményeket - tud felmutatni, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy alig jutottak valamivel közelebb a végső megoldáshoz. Döbbenet volt a számomra, ahogy lassan összeállt a kép és rájöttem, hogy ez a gonosz más, mint a többi, ez sokkal összetettebb és pont ezért sokkal kegyetlenebb is.
"Ha egy emberi lény ráébred gonosz hajlamára, arra, hogy egy másik ember meggyilkolása örömmel tölti el, azt nevén lehet nevezni: gyilkos vagy sorozatgyilkos. De a többieket, azokat, akik körülötte élnek, és nem akadályozzák meg a tragédiákat, sőt még hasznot is húznak belőle, milyen névvel lehet illetni?"
"Efféle gyönyörű látvány előtt megfeledkezünk
a legfontosabb és legnyilvánvalóbb dologról:
ezek a lepkék soha többé nem röpülnek."
Vártam a végkifejletet, de cserébe csak azt kaptam, hogy a cselekmény egyre jobban belebonyolódott a felszínre hozott titkok és tények kusza szövevényébe. Egyik csavar követte a másikat, és csak kapkodtam a fejem az újabb feltárt rejtélyek, az újabb összefüggések felbukkanása miatt. Többször meredten néztem a lapokat, hogy ilyen nincs, nem igaz, hogy már megint mélyebbre süllyedtünk, ahelyett, hogy kifelé másznánk a gödörből. De a történet nem engedett, minden ott szereplő borzalom ellenére a rabja lettem, és mindennél jobban vártam a végső következtetést, a lezárást, a megoldást, amelyről sejtettem, hogy meglepetést fog okozni - de azért akkora pofonra, amit a végén kaptam, magam sem számítottam.
A történet folyamán végig együtt gondolkoztam a nyomozókkal, akik logikája egyszerűen lenyűgözött, karaktereik magukkal ragadtak, és minden átélt szörnyűség, minden eredendő hibájuk ellenére is annyira, de annyira szerettem volna része lenni ennek a csapatnak, mert egyszerűen csodáltam őket, a kitartásukat, a tudásukat.
"Olyan emberekkel vagyunk együtt, akikről azt hisszük, mindent tudunk, holott egyáltalán nem ismerjük őket…"
Goran egy zseniális kriminológus, a tudása és az eszmefuttatása teljesen elképesztett, Boris közvetlensége és különleges kérdezési technikáját, Stern elhivatottságát áhítattal telve bámultam. Még Rosa reakcióit is sikerült megértenem a végére, Mila is zseniális nyomozó a maga módján, ugyanakkor bizonyos rendszeresen végzett pótcselekvését értetlenül néztem és nehezen tudtam értelmezni - számomra ez jelentette a regény leggyengébb pontját.
"(…) egyes emberek életük bizonyos pontján óriási fájdalmat éreznek, hatalmasabbat, mint amit egy emberi lény egész élete során elviselhet. Ilyenkor vagy belepusztulnak, vagy pedig hozzászoknak."
Kifejezetten tetszett a tervszerűség, az egész történet összetettsége, a monumentalitása, a manipuláció, illetve az emberi gyengeség kihasználásának ennyire magas fokú megnyilvánulása, az apró részletek egymáshoz való fonódása, a nyomozás kivitelezése. Egyszerűen elképesztett az, ahogy egy maréknyi ember küzd és próbál rájönni, hogy mi mozgatja az egyszerre beteg és vitathatatlanul zseniális elmét, akit meg akarnak találni.
Aztán az egész a végén szépen visszazár, és amikor már úgy gondoltam, hogy mindent tudok, amikor úgy éreztem, hogy sikerült a legutolsó döbbenetből is feleszmélnem, akkor az utolsó pár fejezet, az utolsó oldalak, de még a legvégső mondatok is hozzáadtak néhány apró mozaikot az egyébként majdnem teljesen kész képhez - én pedig kénytelen voltam újra átértelmezni az addig olvasottakat, más szemszögből tekinteni az eseményekre, a parányi, korábban lényegtelennek tűnő részletekre.
"Az ölés ösztöne valamennyiünkben megvan, de hála istennek, rendelkezünk egy szabályozó berendezéssel, ami lehetővé teszi, hogy kontroll alatt tartsuk és megfékezzük. Azonban mindig létezik egy töréspont."
Ha a zseniális, feszültséggel és érzelmekkel teli történet önmagában nem lenne elég, akkor a végső csattanónak ott van a kötet végén a szerző megjegyzése - semmiképpen sem szabad kihagyni azt a másfél oldalnyi kiegészítést.
"Minden gyilkosnak van egy „terve”, egy pontos stratégiája, ami megelégedéssel és büszkeséggel tölti el. A legnehezebb feladat a tettes víziójának megértése."
Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy egyszerűen elképesztő, megdöbbentő és zseniális. Ez egy nagyon alapos krimi, elképesztően jó thriller, amelyet kifejezetten ajánlok a műfaj kedvelőinek, mert biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a történetben.
Nagyon remélem, hogy szerzőnek fog még könyve megjelenni magyarul, mert nagyon, de nagyon tetszik, ahogy ír, ahogy a cselekményt bonyolítja. Figyelni fogom és ha a megjelenések között meglátom, akkor azonnal lecsapok rá, az tuti!



2014. augusztus 20., szerda

Rachel Vincent: Lélekőrzők (Sikoltók 3.)

A Sikoltók-sorozatban első benyomásra a történet alapját adó mitológia, azaz a lúdvércek különleges világa fogott meg és ejtett rabul. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy – minden eddigi nyilvánvaló hibája ellenére – a sorozat képes értéket közvetíteni, a kötetekben mindig található valamilyen aktuális mondanivaló, amely egyszerre képezi az adott rész cselekményének alapját, valamint felhívja a figyelmet a mindennapokban előforduló konkrét problémákra.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 326 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Borító ár: 2.490- Ft
A mű eredeti címe: My Soul to Keep
Sorozat: Sikoltók
Előzmény: Lélektolvajok, Lélekmentők
Folytatás: My Soul to Steel, If I Die, Before I Wake,
With All My Soul
Kiegészítő kötetek: Fearless, My Soul to Lose,
Reaper, Never to Sleep, Last Request
Műfaj: YA fantasy, ifjúsági
A szerző másik sorozata: Vérmacskák (Shifters)
Kaylee, a fiatal lúdvérc lány mostanra már megismerte az adottságával és az alvilággal kapcsolatos szabályokat, egyre inkább kontrolálni tudja ugyanis a torkából feltörni készülő sikolyt. Képességeinek fejlesztésében nagy segítségére volt Nash, akivel nemcsak kiegészítik egymást, de az egymás felé táplált érzéseik sem elhanyagolhatóak – a lúdvérc fiú igazi barát, társ és partner, akinek nincs egyetlen hibája sem. Vagy mégis? Legutóbbi alvilági kiruccanásuk következményeivel Kaylee most, a két hónapos szobafogság letöltését követően szembesül: közeli ismerősei, iskolatársai egy ismeretlen eredetű kábítószer rabjává váltak, amelyről némi kutatás után kiderül, hogy nem más, mint az alvilágból származó Démonlehelet – közismertebb nevén a Dér –, amely különösen veszélyes az emberekre nézve. Mivel a terjesztést alapjában véve Kaylee – korábbiakban jó szolgálatot tett – ötlete tette lehetővé, ezért a lány elhatározza, hogy tesz is valamit a kialakult helyzet megszüntetése érdekében. A baj soha nem jár egyedül, Kaylee-nak ezen kívül is súlyos, minél hamarabb megoldásra váró személyes problémái vannak, az alvilági kapcsolat utáni kutakodást pedig nagyban gátolja, hogy a lelke előkelő helyen szerepel Avari, a kapzsiság démonjának kívánságlistáján.

Az örök szépség és fiatalság, illetve a siker érdekében mindent feláldozni képes emberek után, most itt az újabb, a fiatalok körében nagyon is aktuális probléma: a drog. A függőséget okozó anyag egyszerre több funkciót is betölt ebben a történetben: összekapcsolja a sorozat köteteinek eseményeit, valamint az olvasó elé tárja egy betegség kialakulását és annak következményeit. A történet rávilágít arra, hogy mennyire egyszerű – akár merő véletlenségből is – valaminek a hatása alá kerülni, s eközben hitelesen, de mégsem túlságosan nyers megfogalmazásban mutatja be, hogy mennyi mindent képes megtenni, feláldozni, áruba bocsátani az érintett azért, hogy megszerezze a következő adagját, illetve mennyire érdektelenné válik, beszűkül a függőségben szenvedő világa. Mindezek mellett pedig örültem annak, hogy immár nem különálló részekből tevődik össze a sorozat, hanem látszik a koncepció, kialakult az önálló mondanivalóval rendelkező részek között átívelő fő történetszál.

Rachel Vincent nemcsak mesél, hanem a regényeivel tanít is, és pontosan ez az, amiért kitartottam a sorozat mellett, amiért felnézek ezekre az írásokra, mert ez a fajta hozzáállás ritkaság számba megy a young adult műfajba tartozó regények esetében – és legyünk őszinték, sok más műfaj esetében is.
„A megbánás nem teszi jóvá azt, ami eltört. A bocsánatkérések nem hozhatják vissza azt, ami elveszett. Amit elveszítettünk.”
Határozottan jót tett a sorozatnak, hogy ebben a részben végre elhalványul a Nash karakterét körüllengő, szinte már hiteltelennek tűnő tökéletesség képe – a bekövetkezett események hatására a lúdvérc fiú személye sokkal inkább emberibbé vált a szememben, mint eddig. A fiatalok kapcsolata is lényegesen érdekesebb színezetet kapott, mint az előzmények esetében: a rózsaszín köd nyugalmát felkavaró probléma pedig nagyon is valós, nem tekinthető elhanyagolhatónak, nem a hasonló regényekben megszokott semmiség. Nash elgyengülése lehetőséget ad Kaylee-nak arra, hogy ő maga erősödjön, magabiztossága növekedjen, öntudatosan lépjen fel, ha szükség van rá, és kiálljon az elvei mellett, még akkor is, ha mindez fájdalommal jár.

Az ebben a részben olvasható események következtében a YA regényekben oly elmaradhatatlan szerelmi háromszögnek még csak a lehetősége is eltűnt a süllyesztőben, de nincs is szükség az érzelmek ilyen irányultságú bonyolítására, hiszen sok más érdekességgel és izgalommal szolgál ez a történet: részletesebb bepillantást ad az alvilág működésébe, hierarchiai felépítésébe, a régi ismerősök mellett pedig újabb szereplők és újabb lények bukkannak fel. Tod egyébként is kedvelt karaktere pedig még nagyobbra nőtt a szememben a cselekedetei és a történtek hatására; az olvasottak ismeretében talán az sem tekinthető véletlennek, hogy sok kiegészítő – egyelőre csak eredeti nyelven elérhető novellának – ő a főszereplője.

A misztikum és a való élet finoman fonódik össze ebben a regényben, kellő mértékben egészítik ki egymást. A probléma megoldásához szükséges finom utalások ott szerepelnek a szövegben, a figyelmes olvasó pedig sok mindenre hamarabb rájöhet, mint Kaylee, akinek csak a későbbiekben tűnnek fel bizonyos összefüggések. A történet lényegesen mozgalmasabb, komolyabb és összetettebb, mint amit az előző kötetek esetében megszoktam – úgy gondolom, a Lélekőrzők a sorozat eddigi legjobb darabja. Az egyedüli keserű szájízt talán az hagyta bennem, hogy a szereplők megint önfejűen viselkednek, a segítségkérés nehezükre esik, és természetesen mindent ők maguk akarnak megoldani.

Ha korábban meg is fordult a fejemben a gondolat, hogy búcsút kellene vennem ettől a sorozattól, akkor most már határozottan örülök neki, hogy kapott tőlem még egy esélyt, mert ebben a részben végre azt az élményt kaptam, amire számítottam, amit már a korábbiakban is vártam. Most már tökéletesen megértem, hogy miért tart ez a sorozat eredeti nyelven a tizenkettedik kötetnél, és ugyan a Lélekőrzők még csak a harmadik kötet, amely magyarul megjelent, de ha továbbra is ilyen ütemben emelkedik a történetmesélés színvonala, valamint bonyolódik a cselekmény – amelyre azért minden esély adott –, akkor bizony hat lóval sem lehet majd elrángatni a folytatásban szereplő események megismerésétől.


Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent. 


Ha ugyanúgy éreztek a sorozattal kapcsolatban, mint én a korábbiakban, akkor az a javaslatom, hogy tőletek is megérdemel még egy esélyt a folytatás, mert ez a kötet határozottan jól sikerült.





2014. augusztus 17., vasárnap

Emma Chase: Behálózva (Behálózva 1.)

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem veszem akármelyik romantikus vagy erotikus műfajú regényt a kezembe, de megtaláltam azokat az embereket, elsősorban bloggereket (bloggerinákat), akik jártasak ebben a témában és tudom, hogy megbízhatok a véleményükben, az ízlésükben. Ők az én, határozottan jól működő szűrőim ebben a romantikus könyvdömpingben, és nekik köszönhetem, hogy eddig olyan, a műfajba tartozó kötetek kerültek a kezembe, amelyekkel ha nem is voltam minden esetben teljesen elégedett, de csalódást sem okoztak. Hálám örökké üldözni fogja őket! :D 

Értékelés: 10/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 320 oldal
Fordította: Szieberth Ádám
Borító ár: 2.990 ,- Ft
A mű eredeti címe: Tangled
Sorozat: Behálózva
Folytatás: Fejvesztve, Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes,
Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series
Short Story
Műfaj: erotikus, romantikus
Különlegesség: férfi nézőpont
Pontosan így került a figyelmem középpontjába ez a regény is: nagyon jókat hallottam róla, mindenki csak lelkendezve ecsetelte az élményeit, és ezzel sikerült annyira felpiszkálniuk az érdeklődésem, hogy az egyik, szinte ad hoc jellegű rendelésemnél pofátlan módom egyszerűen beugrott az én kosáramba is. A kézbe vételnél persze meglepődtem, hogy mennyire picike, de hamar túlléptem az általa okozott döbbeneten - csak, hogy egy másikba essek, amelyet maga a szöveg okozott, és amelynek olvasását irdatlan mértékű, illetve hangerejű kacagás, valamint kuncogás kísérte. 

Drew Evans igazi főnyeremény, legalábbis ő ezt gondolja magáról és persze mások is alátámasztják ezt az állítását. Miért is? Talán elfelejtettem volna mondani, hogy a pasi egyszerre szívdöglesztő, gazdag, sármos, sikeres és persze ellenállhatatlan? Nos, ez mind igaz. Ahogy az is, hogy ami a hódításait illeti: eddig még soha nem kellett megerőltetnie magát, mert a nők a lábai előtt hevernek, az élete nem áll másból, mint egyéjszakás kalandokból, és ez az elköteleződés mentes életvitel, a haverokkal való időtöltés teljesen megfelel az elképzeléseinek. Csak hát a legnagyobb bikát is elkapják egyszer a szarvánál fogva, és akkor bizony befellegzett az addigi életstílusnak. Hohó, de itt pont nem ez történt... Aki itt kivetette a hálóját, az nem más, mint Drew, azt a hölgyet pedig, aki nem adta be a szépfiú első szavára - de még a sokadikra sem - a derekát, Katherine Brooks-nak hívják. Az első találkozás színhelye egy táncos szórakozóhely, amelyet a későbbiekben Drew azon megdöbbenése követ, hogy a kiszemelt leányzó nem más, mint az új munkatárs, tehát több szempontból is tiltott gyümölcsnek számít, és hogy Drew szavait idézzem: "Nem szarok oda, ahol eszem, nem dugok ott, ahol dolgozom." Ugyanakkor az is tény, hogy amire akár a legkisebb tiltás is vonatkozik, annak hatalmasra tud nőni a vonzereje. Jaja, az a bizonyos tiltott gyümölcs, pont arra gondolok magam is. 
"Látják azt a mosdatlan, borostás rakás szerencsétlenséget a kanapén? Azt a piszkosszürke pólós, szakadt mackóalsós fazont?Az vagyok én, Drew Evans."
Az előbbiekben felsorolt események már múltat jelentik, ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Drew teljesen maga alatt van, azt állítja magáról, hogy influenzás, pedig nem is... Szóval Drew mesélni kezd és mi megismerjük szerelembe esésének, hatalmas baklövésének, valamint világra szóló fájdalmának történetét - amikor pedig utolérjük az eseményeket, a továbbiakban vele együtt követjük végig a szeretett nőért vívott kétségbeesett küzdelmét. Higgyétek el nekem, hogy megéri rászánni az időt. :)
"Hölgyeim, elárulok egy titkot: nem tudunk olvasni a gondolataikban. És hogy őszinte legyek, a magam részéről nem is tudom, hogy akarok-e. Mert a női agy elég ijesztő hely."
Ha emlékeztek még rá, hogy egyes - leginkább new adult - kategóriába tartozó regényekkel kapcsolatban milyen hosszan és átéléssel zengtem ódákat arról, hogy mennyire imádom a váltott fejezeteket, amikor a női nézőpont mellett a férfi szereplő gondolatai is megszólalnak - mert az egyébként mindig érdekesebb a számomra és ha őszinte akarok lenni, olvasni is élvezetesebb - akkor egyáltalán nem okoz meglepetést az a kijelentésem, miszerint meg vagyok róla győződve, hogy ezt a könyvet az én igényeim szerint írták meg. Félreértés ne essék, itt nincs váltott nézőpont, ami ebben a könyvben a gyanútlan olvasó szeme elé tárul a maga nyers valóságában, az nem más, mint a színtiszta, követhetetlen és a legtöbb esetben a női nem számára érthetetlen férfilogika. Na, de pontosan ezért olyan különleges és élvezetes ez az iromány, mert más, mint amit a romantikus, illetve erotikus regények olvasói eddig megszoktak - a kapott élmény pedig biztosan emlékezetessé teszi a történetet.
"Egyszerű férfilogika: ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja."
Hölgyeim, kedves nőtársaim, ugye rajtam kívül más is észrevette azt, hogy a férfiak nagyon tudnak szenvedni és a legkisebb megbetegedésnek is akkora feneket tudnak keríteni, mintha a halálukon lennének. Nos, ha mindenki egyetért velem, akkor már csak azt kell elképzelni, ahogy egy szerelmi bánat miatt senyvedő férfi szemszögéből nézve megismerjük az eseményeket, miközben persze áradnak felénk az érzései és persze igyekszik mentegetni magát - mint mondjak, nem éppen szokványos a tálalás módja.
De pont ez adja a dolog pikantériáját, hiszen - nem titkolom - a legtöbb esetben pont a férfiak számára teljesen elfogadott nézeteken, illetve azok kommunikációs buktatóin kacagtam a legnagyobbakat. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a főszereplő és mesélő, Andrew - vagyis Drew - Evans hasizmokat erősen igénybe vevő társalgási és véleménynyilvánítási stílusát sem. Hogy még erősebb legyen az élmény és a szegény, szenvedő férfi érzéseit még jobban átérezzük, Drew nem csak mesél, hanem diskurál is az olvasóval, időnként kiszól az oldalakról, felhívja a figyelmünket arra, amit ő - az erős, határozott, de a saját nagyságától teljesen eltelt férfi - akkor nem vett észre, ugyanakkor most utólag már fontosnak tart, és persze igyekszik megmagyarázni egy-egy tipikus reakciót, az adott helyzet férfiakra jellemző logikai következtetéseit. Ennél már csak az murisabb, amikor a női lélek rejtelmeit boncolgatja - vagyis inkább csak próbálkozik vele.
"Papucs alatt nyögő balfék, Drew a neved!"
A fentebb leírtak összességében olyan történetet eredményeztek, amelynek bizony nagyon hamar sikerült engem kilóra megvennie, amely - ha figyelembe vesszük a cáfolhatatlan tényeket - bizony nem tekinthető elhanyagolható mértékű tettnek. Mielőtt még bárki is megkérdőjelezné a józan eszem vagy éppen az előbbiek függvényében valami különleges cselekményre számítana, kijelentem, hogy maga az alapszituáció, a közbenső események, de még a végkifejlet sem tekinthető igazán különlegesnek, sőt teljesen szokványos és szinte semmi meglepetést nem okoz. Ami miatt mégis képes vagyok ilyen rajongó üzemmódban nyilatkozni erről, a kinézetre meglepően aprócska könyvecskéről, az nem más, mint a fergeteges stílus és előadásmód, a poénok és kinyilatkoztatások tömege. Azt pedig el kell ismerni, hogy eddig hasonlóval még nem találkoztam - az első élmény pedig, mint tudjuk, mindig meghatározó jelentőségű.

Drew Evans engem leginkább - igen, még friss az olvasási élmény - Bennett Ryan-ra emlékeztet, csak talán kevésbé nyers és mocskos szájú, de mindenképpen eléggé arrogáns és nagyképű ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani őket. Ráadásként még az alapszituáció is hasonlít a két könyv esetében - hiába no, nincs új a nap alatt. Vagy mégis? Hiszen mindkét könyv tudott valami egyedit és különlegeset adni a számomra, valamint sikerült elvonnia a figyelmem a problémás hétköznapoktól - és ez már önmagában is értékelendő teljesítmény.
Kate egy erős és határozott nő benyomását keltette, és kedveltem a beszólásait és a megnyilvánulásait. Ugyanakkor az is tény, hogy a történetet Drew vitte el a hátán, és hát ez nem meglepő, hiszen végül is itt most az ő nézőpontja volt a lényeg. A mellékszereplők között is találtam kedvemre valót, mert a regényben éppen csak párszor felbukkanó hölgyemény, Dee, teljesen megfogott, nagyon bírtam a stílusát, és szívesen olvasnék egy róla szóló részt. Csak, hogy példával is szolgáljak a szókimondását és a meglátásait illetően: 
"Tudod, Drew, a hímneműek három csoportra oszthatók: vannak a kisfiúk, a pasik, és a férfiak. A kisfiúk, mint például Billy, soha nem nőnek fel, soha nem komolyodnak meg. Csak magukkal törődnek, a zenéjükkel, a kocsijukkal. A pasik, mint például te, a mennyiségre utaznak, meg a változatosságra, ezért zavarják le futószalagon az egyéjszakás kalandokat. És vannak még a férfiak, például Matthew. Ők sem tökéletesek, de azért mást is tudnak értékelni a nőkben, nem csak a ruganyos bőrüket, meg a szájuk szívóerejét."
Említettem, hogy Drew kevésbé mocskos szájú, mint Mr. Ryan: ez így igaz, de azért néhány esetben neki is ki kellene mosni a száját szappannal. Viszont, ahogy a másik könyv esetében, úgy itt sem zavart a káromkodás, mert számomra teljesen életszerű helyzetekben bukkantak elő Drew szájából az egyesek által kifogásolható szavak. A reális és valósághű megközelítés az egész könyvre igaz, annak minden szituációjára és párbeszédére is jellemző, tényleg élnek a karakterek, lubickolnak az érzéseikben, hatalmas baklövéseket követnek el, és persze állandóan hihetetlen, de mégis valós helyzeteket teremtenek, amelyeken mi olvasók nagyon is jókat kacagunk.

Ha csak egy kicsit is tetszett a Gyönyörű rohadék vagy kedveled a regények férfi nézőpontú fejezeteit, esetleg valami üdítő olvasmányra vágysz, amely feldobja a hangulatod, de nem zavarnak testgyakorlás helyenként tűzforróságú erotikus jelenetei, a káromkodások, akkor ez a te könyved - mindenképpen olvasd el! Mint mondtam: engem megvett kilóra. :D

2014. augusztus 14., csütörtök

Christina Lauren: Gyönyörű idegen (Gyönyörű sorozat 2.)

Az előzmény tetszésének ismeretében nem volt kétséges, hogy a sorozat második kötetét is olvasni fogom. Sőt, ahogy említettem, már akkor beszereztem a Gyönyörű idegent, amikor még Chloe és Bennett szenvedélyes jelenetei késztettek olvasásra. A kézbe vételt és a nagy örömködést követően nem porosodott sokáig olvasatlanul a polcomon a könyv.
Értékelés: 8/10
Kiadó: Lilith Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 351 oldal
Fordította: Angster László
Borító ár: 3295,- Ft
A mű eredeti címe: Beautiful Stranger
Sorozat: Gyönyörű sorozat
Előzmény:
1.) Gyönyörű rohadék
Folytatás:
3. ) Gyönyörű játékos
4.) Beautiful Secret
5.) Beautiful
Kiegészítő novellák:
1,5.) Beautiful Bitch,
2,5.) Beautiful Bombshell
3,5.) Beautiful Beginning
3,6.) Beautiful Beloved
4,5.) Beautiful Boss
Műfaj: erotikus
Az előző kötetben megismert Sara, aki olyan hévvel támadta le Bennett Ryan-t, amikor az megsértette a barátnőjét, ebben a történetben teljesen más oldalát mutatja meg - nem is egyet. Nem hittem volna, hogy ez a talpraesett nő éveken keresztül elnézte a vőlegényének, hogy az fűvel-fával megcsalja őt, de egy idő után minden pohár megtelik és Sara végre elszánja magát a változtatásra, szakít a múltjával. Az az Sara, aki New York rengetegében újjászületik, nem is hasonlít a másik nőre, aki Chicago-ban éveken keresztül tűrt.

A szerzőpáros igyekezett megismételni az előző kötet hangulatát, de sajnos ez nem sikerült teljes mértékben. Vagy nem is volt rá szükség? Hiszen Sara és Max még véletlenül sem Chloe és Bennett, nem feszül bennük ugyanaz a hosszú ideje elfojtott feszültség, amely mindenáron ki akar törni, az ő kapcsolatukat inkább a kíváncsiság, illetve a kötetlenség jellemzi, és nem más kapcsolja össze, mint a szex.

Sara, a korábbi csalódása után nem akar újabb kapcsolatot, de azt el kell ismernie, hogy az idegen, azaz Max hihetetlenül jó szerető. Múltja azonban neki is van, nem is akármilyen. Max a műtárgyak, a hozzájuk tartozó befektetések és a nők terén mozog kifejezetten otthonosan, nyomában pedig ott loholnak a bulvárlapok fotósai. Ő már hozzászokott a fotósokhoz és a mindig felröppenő pletykákhoz, de Sara mániákusan fél a médiától, ugyanakkor valamilyen furcsa és eddig elnyomott hajlamánál fogva vonzódik a nyilvános helyeken folytatott aktusokhoz.
Sara és Max alkut köt egymással, miszerint hetente egy alkalommal, pénteki napon találkoznak, mindig nyilvános helyen, és az együttlétük után soha nem alszanak együtt. Nincs elköteleződés, nincsenek mindent túlkomplikáló érzelmek, csak a testi igények kielégítése a cél. Vagy mégsem? Minden adott a páros játékához és minden elismerésem a szerzőké, mert bizony eléggé ötletesen tálalták a különböző helyeket és eléggé érzékletesen le is írták a különböző helyszíneken megtörtént eseményeket. Bár a szereplők lényegesen többet gondolkoznak és hezitálnak, mint a korábbi páros, de ha egymás közelébe kerülnek, akkor eltűnnek a gátlásaik és az együttléteik legalább olyan szenvedélyesek, mint az előző kötetben olvasottak.

Semmi sem tud annyira érdekessé tenni egy nőt, mintha nem akar veled tartós kapcsolatot, hanem csak a tested által nyújtott élvezetekre tart igényt. Sara akaratlanul is olyan csapdát állít fel, amelybe Max örömmel belesétál, szenvedélyes és változatos helyszíneken átélt együttléteik pedig olyan közel hozzák őket egymáshoz, amely másként nem is jöhetett volna létre köztük. Hogy a főszereplők által átélt élmények és érzések az olvasó számára is teljes mértékben élvezhetőek és érthetőek legyenek, a szerzők továbbra is váltott fejezetekben mesélik el a történetet és ennek én csak örülni tudok. Bár Max gondolatai nem olyan szélsőségesek, mint amelyek Bennett fejéből kiszakadtak, de így is élvezet volt olvasni őket. Viszont amíg az előző kötetben nem zavart a csúnya beszéd, mert illett a szenvedélyhez, ebben az esetben nem bántam volna, ha nem bukkannak fel vulgáris kifejezések a szövegben.

Tetszett, ahogy Max művészetek iránti szenvedélye megnyilvánul a fényképezésben, a Sara-val közös együttléteik során készített fotók meghatározóak kettejük kapcsolatában, tovább tüzelik a vágyaikat és a jelentőségük meghatározó a jövő alakulásának szempontjából.

Természetesen fülledt és érzéki jelenetekből ebben az esetben sincs hiány, hiszen párosunk már a történet elején összetalálkozik és rögtön a tettek mezejére is lépnek, ezzel megalapozzák a későbbi kapcsolatuk alapjait. Akinek tehát az előzmény esetében is a mérhetetlenül sok szexuális együttlét volt a legnagyobb problémája, akkor ez a rész sem foga elnyerni a tetszését. Az előző kötet eseményeivel ellentétben ez a történet inkább a két főhős érzelmeire és a viszonyukra helyezi a hangsúlyt, a meetingek most nem kerülnek olyan mértékben előtérbe, mint az előző páros esetében. A több érzelem mellett, mintha kevesebb humor került volna a kötetbe. Persze Max vicces és jópofa, de a párbeszédekből hiányzik a szikrázó erő, mint amit annyira szerettem az Chloe és Bennett esetében. Akiknek az ő szenvedélyük soknak találtatott, Max és Sara lényegesen visszafogottabb, de gyengédséggel és érzelmekkel jobban telített kapcsolata biztosan bejövős lesz.

Imádtam Max és Will szócsatáit, melynek köszönhetően nem csak a humor tért vissza a regénybe, hanem felvezetésre került Will karaktere is. Hogy miért fontos ez? Leginkább azért, mert a következő részben, amely a Beautiful Player címet viseli, ő lesz az egyik főszereplő. Amit eddig láttam Will személyiségéből és azok után, amit az írónők eddig összehoztak, nem vitás, hogy nagyon várom a sorozat harmadik részének megjelenését és megismerését.

Addig is szenvedélyes és változatos olvasmányokat kívánok a nyárra. Ha tetszett a Gyönyörű rohadék (azért nekem továbbra is az a favorit a sorozaton belül), akkor talán kezdjétek ezzel a történettel és utána jöhet a többi.


2014. augusztus 11., hétfő

J. R. Johansson: Álmatlanság ( Az Éjjeljárók 1.)

Szeretem az izgalmakat és a borzongást. Ha egy eredeti ötleten alapuló történet kínálja számomra mindezt az élvezetet, annak általában nehezen, illetve leginkább sehogy sem tudok ellenállni; a könyv fülszövegének elolvasását követően pedig nem is akartam az ösztönöm által sugalltakat figyelmen kívül hagyni – jobb döntést nem is hozhattam volna.
Értékelés: 9/10
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 282 oldal
Fordította: dr. Sámi László
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Insomnia
Sorozat: Az Éjjeljárók
Folytatás:
2. Paranoia
3. Mánia
Műfaj: ifjúsági, thriller
Parker különleges képességgel rendelkezik: a teste ugyan alszik, de az elméje folyamatosan aktív, az éjszaka folyamán a saját álmai helyett annak a személynek az álmaiba lép be, akivel aznap utoljára szemkontaktust teremtett. Számára ez a képesség inkább átok, hiszen közel négy éve nem volt része normális éjszakai pihenésben, a teste és a szelleme is végletekig kimerült, az alvásmegvonás tünetei erősödnek, gyakoriságuk is növekszik, a fiú pedig tisztában van azzal, hogy ha nem lesz hamarosan pihentető alvásban része, akkor biztosan meg fog halni. Egy véletlennek köszönhetően találkozik Miával, akinek álmai nyugalmat, valamint az oly régóta áhított, mély és álomtalan alvást hozzák el a meggyötört és kétségbeesett fiú számára. Ettől a naptól kezdve pedig Parker mindent elkövet, hogy Mia legyen az utolsó személy, akinek a szemébe néz a nap folyamán – még akkor is, ha ettől szinte megszállottnak tűnik, a lányt pedig halálra rémiszti a tetteivel. Az egyébként sem egyszerű helyzet csak súlyosbodik, amikor Mia elkezd fenyegető leveleket kapni, Parker pedig az egyre gyakrabban előforduló emlékezetkiesései miatt egyáltalán nem biztos benne, hogy ő maga ártatlan lenne a dologban…
„Álomlátónak lenni nagy szívás, különösen úgy, hogy mindenki körülöttem az Álmodók közé tartozik. Azt nem tudom, vannak-e más, hozzám hasonlók is a világban, csak azt, hogy ha te vagy a „szerencsés” Álmodó, aki utoljára a szemembe néz, akkor reggelig nem szabadulhatok tőled. Nem számít, mennyire szeretnék menekülni, egész éjszakára ott ragadok melletted.”
A tekintet, amelyért Parker mindenre képes.
Mint mindenki más, én is voltam már kialvatlan, nagyon jól tudom, hogy mivel jár ez az állapot, melyek a jellemző tünetek, ezáltal könnyen át tudtam érezni Parker hangulatát és állandósult fáradtságát – ráadásul a fiú a történet narrátora, ezért az érzések még intenzívebben áradtak felém. Bár soha nem voltam annyira kimerült, hogy ez az életemet veszélyeztette volna, de el tudom képzelni azt a kétségbeesést, amelyet a főszereplő érzett, amikor rájött, hogy változás nélkül az élete nagyon fiatalon fog véget érni. A helyzetet csak bonyolítja, hogy az édesanyja teljesen más problémát lát a tünetek hátterében, ezért a bizalmatlanság is felüti a fejét a családon belül.

Miután sikerült megismernem és kellően átéreznem Parker reményvesztett helyzetét, vele együtt lélegeztem fel, amikor végre része volt egy nyugodt, pihentető alvásban, és könnyen azonosulni tudtam azzal a kétségbeesett igyekezettel, amely újra és újra arra késztette, hogy minden este keresse a találkozást, a szemkontaktust Miával. Bár tudtam, hogy Parker helytelenül cselekszik, de még így is drukkoltam neki, hogy sikerüljön a terve, és ismét olyan éjszakája legyen, amely a legtöbb embernek teljesen normális. A fiú csak azzal nem számolt, hogy Mia múltja is eléggé problémás, a lány maga is lelkileg sérült, ezért érzékenyebben reagál az egyre gyakoribbá váló, véletlennek már egyáltalán nem mondható találkozásokra – egy idő után pedig már mindegy volt, mert az ösztön erősebbnek bizonyult, mint a megfontoltság.

A visszatérő rémálom.
A feszültség fokozatosan növekszik a történetben, az elején Parker kialvatlansága, álmainak leírásai csak megalapozzák a későbbi helyzetek érzelmi reakciót, a tetőpont akkor következik be, amikor Mia a rettegés olyan fokát éli meg, amelyet senkinek sem kívánnék, miközben a fiú az egyre erősödő pszichotikus tünetekkel vívott küzdelem mellett a hiányzó emlékeit próbálja felkutatni – a nyomok pedig mind ugyanabba az irányba mutatnak. Semmi sincs nagyobb hatással az érzéseimre, nem tud annál jobban elbizonytalanítani, mint amikor már maga a főszereplő is kételkedik a saját memóriájában, amikor olyan, mintha az őrület határán egyensúlyozna, és mivel az ő szemén keresztül követem az eseményeket, így magam is minden eseményt kétséggel fogadok – a regénynek ez a része mindennél jobban a hatása alá vont. Az utolsó néhány tucat oldal eseményei hihetetlen mértékben felpörögtek, és ugyan az utolsó fejezet lassabb cselekménye magyarázattal szolgál mindenre, de az adrenalin még elég sokáig vágtatott vadul az ereimben.

Parker nem egy átlagos tini, ez látszik a hozzáállásán is: próbál ugyan gondtalannak, normálisnak mutatkozni, de a fejében nagyon is komoly gondolatok forognak, ráadásul egyedül van a problémáival, senkivel sem tudja megosztani azokat. Az alaphelyzet miatt a regényben nem is némi cselekménnyel körített, megszokott kamaszos „nyavalygás” jelenik meg, hanem egy nagyon jól felépített, kellően alátámasztott, feszültséggel és fordulatokkal teli történet bontakozott ki, amelyben folyamatosan jelen van az izgalom és a bizonytalanság – kellően meg is lepett a háttérben megbújó indok, illetve ezzel együtt az elkövető személye.

Mia álmainak virágos mezője.
A feszültséget valamivel oldani kell, ezért némi romantika is került a cselekménybe, de nem a megszokott formában: a középpontban Parker áll, aki azért keresi Miával a kapcsolatot, mert szüksége van rá, és ez kívülről megszállott rajongásnak tűnik; ugyanakkor ott van a barátja húga, Addie, akihez érzelmileg is vonzódik, de a legjobb haver tesója tabu. Példaértékű a barátság bemutatása a könyvben, amely ugyan ebben az esetben sem mentes a bukkanóktól, de élvezet volt olvasni, hogy az őszinteség képes a megtört bizalom helyreállítására – persze ehhez olyan mellékszereplőkre van szükség, mint amilyeneket ebben a regényben Finn és Addie karakterével meg is kaptam.

Bár hosszan tudnék még mesélni arról, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a nagyszerű regény, de szerintem elég annyi, ha kijelentem, hogy ez egy kifejezetten egyedi ifjúsági thriller, amelybe ha belekezdtél, akkor egyszerűen nem fogod tudni letenni. A történet ugyan lezárt, a bonyodalmak első ránézésre rendeződtek, de az alapprobléma továbbra is fennáll, és Parker képessége annyira különleges, a szerző pedig olyan élvezetes stílusban közvetíti a fiú gondolatait és az érzéseit, hogy a sorozat további részeit is mindenképpen olvasni szeretném.





A véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

2014. augusztus 8., péntek

Bíró Szabolcs: Ragnarök

Ez volt az a könyv, amelynek a borítója első pillantásra felkeltette az érdeklődésem. Annak ellenére, hogy a regény szerzőjét személyesen is sikerült megismernem, az írásai közül eddig még nem olvastam semmit - nem tudom, valahogy így alakult, a történelmi regények csak elvétve akadnak a horgomra. De ez a mű fantasy is egyben és így rögtön érdekelni kezdett. Egy ajánlásnak köszönhető megkeresésnek pedig nem is tudtam ellenállni, azonnal igen mondtam az olvasásra.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Historium
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 240 oldal
Borító ár: 2.999- Ft
Műfaj: történelmi, mitológia, fantasy
A könyvről hosszú ideig csak annyit tudtam, hogy egy történelmi alapokon nyugvó középkori fantasy történetről van szó, majd sikerült belefutnom néhány értékelésbe, amelyekről igyekeztem nem tudomást venni, hogy ne befolyásoljanak a regény élvezetében, megítélésében. A szerző maga is azt írja a bevezetőben, hogy "fontosnak tartja kijelenteni, hogy a regénye fő célja korántsem a kor pontos bemutatása és okítása - csakis a felhőtlen szórakoztatás." Részemről úgy döntöttem, hogy megfogadom a történet kiagyalójának tanácsát, és úgy állok neki a regénynek, hogy a szórakoztató jellegét helyezem előtérbe.
"A halálról és a sötétségről énekelek ma neked, és a jégről, a vízről, a lángról. És a harcos szívéről, mely még akkor is ver, és még akkor is hajt tovább, amikor a láb már megbicsaklik, a kézből pedig kihull a kard."
Történetünk kezdetén porig ég egy viking falu, a túlélők pedig azt állítják, hogy a pusztulást nem más idézte elő, mint egy sárkány, amelynek tüzes lehelete mindent megolvasztott és elégetett, amit csak elért. A falu megmaradt lakossága, szám szerint huszonhárom ember, Kilencujjú Gudleifet választja meg vezetőjének, majd ezt követően elhatározzák, hogy megkeresik és megölik a szörnyet, ami gyors végüket okozta. Döntésüket követően, a bosszú lehetőségétől fűtve, elindulnak, hogy segítséget - fegyvert, hajót, élelmet - kérjenek a szomszédos település első emberétől. Kérésük ugyan elutasításra talál, de az elhatározásukat ennyivel nem lehet semmissé tenni, ezért cselt forralnak, amelynek következményeként kezdetét veszi a kalandjuk: a sárkány nyomait követve a messzi távolba, ismeretlen helyekre vetődik az egyre fogyatkozó létszámú csapat.
"A régiek énekei szerint az Yggdrasil, a világfa gyökerei időtlen idők óta fogságban tartják Nídhöggöt, a sárkányt, aki a holtak véréből táplálkozik. Amikor Nídhöggnek sikerül kirágnia magát a fa gyökerei közül, és legyőzi az őt őrző óriás sast, megkezdődik a világvége, az utolsó nagy háború - a Ragnarök."
A sárkányt üldöző csapat hamar maga mögött hagyja a skandináv területeket, és a lény nyomát követve először Dániába, majd Angliába veti őket a sors szeszélyes szele. A történetnek erről a részéről nem igazán lehet sokat mesélni, mert az ősi mondák felemlegetése, a bujkálás, a menekülés, a bosszú dühe és a felbukkanó nyomok követése határozza meg a lassan csordogáló eseményeket. Nem is vesztegetnék rá több szót, hanem inkább egyéb észrevételeimet, benyomásaimat foglalnám össze pár mondatban.

Az ősi skandináv isteneket, mondabeli lényeket emlegető és ebben a hitben élő túlélők eljutnak Anglia földjére, ahol egy másik nép történelmével, illetve az általuk tisztelt mondavilággal, egy kialakulóban lévő új vallással találkoznak össze. Rengeteg az ellentétpár, rejtett utalás van a regényben. Mi lehetett ezzel az író célja? Erre a kérdésre ugyan csak maga a szerző tud válaszolni, de én a következőket okoskodtam ki:
Nídhögg (A kép forrása)
  • A sárkány, mint misztikus és mitikus lény több nép mondavilágában is felbukkan, így tökéletesen alkalmas arra, hogy összekapcsolja a különböző kultúrákat, egymás mellé vagy éppen egymással szembe állítson különböző népeket, illetve eszméket, elképzeléseket, tanokat. Nem volt ez másként most sem, hiszen a skandináv mitológia világpusztulást okozó sárkányából nagyon gyorsan az Arthur mondakör életet teremtő sárkánya lett, majd pedig ... Na, de ezt már nem árulom el.
  • A skandináv mitológia ősi istenei az emberek hitéből nyerik az erejüket, ha megtagadják őket, akkor elvész az erejük és maguk is elenyésznek. Olyan korban játszódik a történetünk, amikor a kereszténység már felütötte a fejét és megkezdődött a fehér isten térhódítása. A kereszténység első megemlítésekor kezdtem azt érezni, hogy a történetbeli Ragnarök nem csak egy jelentéssel bír, a változás több irányból is fenyegetően közelít, a világvége, a jelenlegi világ elpusztulása a mitológiában megénekelt folyamatnál sokkal összetettebb... mégis igaz az ősi ének minden szava.
  • Merlin, az Arthur mondakör legkedvesebb alakja a számomra. A felbukkanása meglepett, de jót is tett a történetnek. Már megint csak a sárkányt tudom emlegetni, amely lény Merlin életében is jelentős szerepet játszik. A mitologikus elemek egyedi összekapcsolása, a sors furcsa fintora az, hogy a varázsló, aki olyan szoros kapcsolatban volt a fantázia világának lényével, most a nyomába ered, hogy segítsen elpusztítani azt.
  • De nem csak Merlin, hanem a Pendragon vérvonal is erős kötődésben van a lénnyel. Tetszett a történet végkifejlete, amely egyszerre ellentmondás, illetve egy kör bezáródása, egy folyamat lezárása. A kígyó a farkába harap - ahogy gondolom nem véletlen a borítón látható ábra sem.
A regény ellentétes érzéseket kelt bennem, mert amíg a mitológiai elemeit nagyon szerettem és szinte mérhetetlen élvezettel boncolgattam az összefüggéseket, a rejtett jelentéseket, a magyarázatokat (mint fentebb is látszik), addig a menekülős és öldökölős részek nem tudtak annyira lekötni, amennyire szerettem volna. Talán a fantasy szó zavarta meg a fejem, amikor az elvárásaimat felállítottam, mert fantasy alapok tényleg vannak, ám én több fantasy elemre számítottam. De ez az én baklövésem, illetve félreértelmezésem eredménye. Azt, hogy a viking életmód, illetve a harcmodorra vonatkozó elemek mennyire hitelesek, nem tudom megítélni, mert ehhez kevés információval rendelkezem. A berserker vonal viszont nagyon tetszett.

Yggdrasil (A kép forrása)
Nagyobb problémának tartottam viszont azt, hogy alig találtam kedvelhető szereplőt a történetben. Kilencujjú Gudleif-et már az elejétől fogva utáltam - a szó legteljesebb értelmében és értelmetlennek tartottam mindazt, amire végül is rákényszerítette az embereit. Talán csak Visbur, Yxsmed, illetve Rolf karaktere óvakodott közelebb a szívemhez. Nem igazán dúskál női karakterekben a regény, de Freygerd alakítása emlékezetesre sikerült.

Alapjaiban és összességében tetszett a történet, de azért az ördög a részletekben rejlik, és pont ezért vannak nem éppen pozitív felhangú észrevételeim is: egy jobban kiszínezett történet sokkal jobban megalapozta volna számomra a hangulatot, jót tett volna a összhatásnak, ha egyes bonyodalmak nem oldódnak meg ennyire gyorsan, a sokkal összetettebb és drámaibb kivitelezés a történet előnyére szolgált volna, érdekesebbé tette volna a történetet. Nem egészen értettem, hogy miért lett olyan nagyon gyorsan és határozottan furcsán vége a regénynek? Ugyan többször elolvastam az utolsó oldalakat, de nem tudtam hová tenni az ott leírtakat. Tervben van a folytatás?

Volt azonban néhány dolog, ami igazán szúrta a szemem olvasás közben: a medve nem alszik ennyire mélyen, nem tartunk a feje felett kupaktanácsot, és nem öljük meg ennyire egyszerűen, ahogy a berserker mellől sem emeljük el ilyen észrevétlenül a fegyverét - csak, hogy néhányat említsek közülük. Sajnos rossz szokásom az ilyen apróságok észrevétele, és ezek mindig befolyásolják a szememben a mű élvezeti értékét.

A skandináv mítoszokról sok ember hallott már és bár az északi történetek nem olyan ismertek, mint a görög, római, vagy egyiptomi mondák, de azért az alapokkal mindenki tisztában van: az északi istenek nevei, a Ragnarök, az Yggdrasil sokak számára ismerős elnevezések. A történet maga is sok mindent elmagyaráz, lábjegyzetek segítik a kifejezések értelmezését, de ha még ezek mellett is szükségünk lenne az időközben megfakult tudásunk felfrissítésére, akkor ehhez a könyv végén található melléklet nyújt hathatós segítséget.

Ha nem is tökéletes, de mindenképpen olvasásra érdemes és ajánlott ez a történet, amelyben a mitológia, a középkori élet, a skandináv kultúra és az Arthur mondakör elemei keverednek egymással. Ha ezek közül akár csak az egyiket is kedveled vagy érdeklődést mutatsz az irányában, akkor érdemes megpróbálkozni a regénnyel.


A könyvet köszönöm a szerzőnek!


2014. augusztus 5., kedd

Polcra került - 2014. július

Ez a hónap nem csak a megjelenések, de bizony a beszerzések szempontjából is uborkaszezon volt a számomra. Július közepe felé közeledve, majd azon túlhaladva büszkén újságoltam mindenkinek, hogy már egy hónapja nem vettem könyvet - az utolsó beszerzésem ugyanis a könyvhét szombati napjára esett. Még saját magamon is meglepődtem. :) Gondoltam, hogy ez nem fog sokáig így maradni, de csak nem akadtam olyan akcióra, amely vásárlásra csábított volna. Aztán csak elcsábultam és pár könyv ebben a hónapban is horogra akadt, illetve a polcomra került.

Az egész azzal kezdődött, hogy beleolvastam egy regénybe, amelybe szó szerint beleszerettem és mivel találtam rá egy nagyon jó akciót, így azonnal meg is rendeltem, a folytatásával és még egy kiegészítéssel együtt. Christina Lauren Gyönyörű rohadék és Gyönyörű idegen (vélemény hamarosan), valamint Emma Chase Behálózva (olvasás hamarosan) című regényről van szó. Ezzel szerintem meg is történt az erotika műfajába tartozó könyveim éves beszerzése. Vagy ki tudja... ;) Magam sem gondoltam volna, hogy a Gyönyörű rohadék stílusa ennyire rabul fog ejteni. :)

A másik akció, amely vásárlásra csábított, az Alexandra Könyvesbolt szokásos nyári leárazása volt. Nagy bűnbeesést azért nem követtem el, de Lois McMaster Bujold Chalion átka című regénye, amely a Chalion sorozat első kötete, valamint két darab, a National Geographic Traveler sorozatba tartozó útikönyv - Skócia, illetve Arizona és a Grand-Canyon - került nagy kedvezménnyel beszerzésre. Ezt az útikönyv sorozatot nagyon kedvelem, a friss polclakókkal együtt már tizenegy kötete sorakozik arra várva, hogy egy-egy utazásra elkísérjen - persze néhány úti cél örökké csak álom marad, de azokat a köteteket meg jól esik álmodozva és vágyakozva lapozgatni. A sorozat nagyon igényes, de a kiadványok igencsak borsos ára miatt az újabb darabok csak nagy akciók idején kerülnek beszerzésre. Viszont még így is gyorsabb ütemben gyűlnek, mint ahogy utazásra lehetőségem és tehetségem adódik.

Hogy mi lesz a következő hónapra vonatkozó posztban? Az tuti, hogy annak a tartalma miatt nem aggódom, mert egy évvel bölcsebb leszek ismét és ez a neves esemény biztosan nem következhet be könyves beszerzés, gyarapodás nélkül. ;)

2014. augusztus 2., szombat

Cora Carmack: Színjáték (Szakítópróba 2.)

Bármennyire is élveztem Bliss és Garrick románcát, valamint a kapcsolatuk vicces helyzeteit, az én igazi kedvencem Cade lett, aki bár a Szakítópróba című történet nagy vesztese volt, a szíve romokban hevert a viszonzatlan szerelem következményeitől, de akkor is hihetetlenül jó karakternek éreztem, úgyhogy szívesen olvastam volna róla a továbbiakban is. Valószínűleg mások, illetve maga az írónő is így gondolhatta, mert a Szakítópróba folytatásában, a Színjátékban ő kapta a főszerepet.

Értékelés: 8/10
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 336 oldal
Fordította: Lukács Andrea
Borító ár: 2.990- Ft
A mű eredeti címe: Faking it
Folytatás: Összpróba, Szerepváltás
Műfaj: romantikus, new adult
A regény e-könyvként is megvásárolható.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy továbbtanuljon és maga mögött hagyja mindazt, ami Texasban történt. A múlttól azonban nehezebb szabadulni, mint gondolta, hiszen Bliss is Garrick is a városban lakik és ráadásként elég gyakran találkoznak ahhoz, hogy a fájó seb nehezen gyógyuljon. Cade szakmai élete sem alakul úgy, ahogy kellene, mert még a közelébe sem került a színpadnak. Az egyik nap leszólítja egy lány a kávézóban és megkéri, hogy játssza el a barátja szerepét - saját magát is sikerül azzal meglepnie, hogy milyen hamar elfogadja a lehetőséget.
Mackenzie, azaz Max a család igazi fekete báránya: festett hajú, tetovált és testékszereket viselő lány, akinek szülei a végletekig konzervatívak és akik azt hiszik a lányuk barátja egy rendes fiú. Csakhogy Max egy Mace nevű sráccal nyomul, akivel egy bandában zenélnek. Amikor a szülei váratlanul meglátogatják és közlik, hogy pár perc múlva a kávézóban vannak, Max kétségbeesetten tekint körbe az üzletben... majd a tekintete megakad jóképű fiún és végső reményvesztettségében felteszi neki élete legőrültebb kérdését.
"Amikor először festettem rózsaszínre a hajam, az anyám sírva fakadt, mintha azt mondtam volna neki, hogy tizenhat éves létemre terhes vagyok. Ráadásul kimosható hajfesték volt."
Max külsőleg egy vagány csaj, de a viselkedése leginkább a szülei elleni lázadás megtestesítése, valamint a lelke fájdalmának kifejeződése. A lány nagyon tehetséges: dalszövegeket ír és egy bandában énekel, a zene jelent számára mindent, és most a szülei miatt veszélybe kerül mindaz, amiért eddig küzdött, amit eddig elért. A magánélete pedig legalább olyan zavaros, mint a lelke.
"Ez voltam én... Az örök jó fiú, más szóval az örök második."
Cade számára az elején az egész bonyodalom csupán egy szerep, egy élvezetes játék, a szíve még mindig sajog a Bliss iránt érzett viszonzatlan szerelemtől. Tényleg csak színjáték az egész? A változás olyan észrevétlen, hogy a fiúban is csak idővel tudatosul: a sebei begyógyultak és az érzelmei középpontjában már egy másik személy áll.
"Furcsa, hogy minél összetörtebb  és zavarosabb egy ember a színpadon annál szórakoztatóbbnak tartják. A közönségnek azok a dalok tetszettek leginkább, amelyeket a legsötétebb, legdühösebb pillanatomban írtam. Ha bárhol máshol és nem a színpadon engedtem volna szabadjára ezt az agressziót, az emberek megbámultak volna, összesúgtak volna a hátam mögött vagy diliházba zártak volna."
Cade és Max furcsa páros, igazából totálisan egymás ellentétei, de a lelkük mélyén nagyon is hasonlók, a múlt történései mindkettőjükre jelentős hatással voltak, a sebek még most is fájnak, túl sok körülöttük a veszteség, a hátramaradt érzések pedig befolyásolják a döntéseiket: az egyikük retteg, hogy mindent megmérgez maga körül, a másiknak pedig könnyebb elengedni és tűrni, mint küzdeni. Kapcsolatuk érdekes, nem éppen zökkenőmentes, de tetszett, ahogy mindketten alakulnak az együtt töltött idő és a másik hatására.
Max karaktere már csak azért is szimpatikusabb volt számomra, mint Bliss, mert az ő problémáját jócskán valóságosabbnak éreztem, mint szüzike színésznőnkét, a szülők meggyőzése, önmaga felvállalása is sokkal komolyabb feladatnak bizonyult, mint a félév végéig való bujkálás és titkolózás. Persze mindez csak nézőpont kérdése. :) Cade... ő továbbra is a kedvencem, és imádtam, ahogy a kedves oldala mellett jellemének eddig háttérbe szorított, határozott része is megmutatkozott, viselkedésével megadta Max számára a kezdő lökést, hogy elinduljon a változás és a teljessé válás útján.
"- Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol."
Cade főszerepbe kerülése mellett volt még egy dolog, amelynek nagyon megörültem: ezúttal nem csak a pár egyik tagjának szemszögéből mutatja be az írónő az eseményeket, hanem váltott nézőpontú fejezeteket vetett papírra. Sokadszorra jelentem ki, de még mindig igaznak érzem az állítás: nagyon szeretem ezt a stílust és sokkal élvezetesebb a történet, ha mind a fiú, mind pedig a lány gondolatai és érzései átadásra kerülnek. 
"- Annyira félek - vallottam be.
- Tudom, hogy félsz. De a félelem azt jelzi, hogy életben vagy. Azt jelenti, hogy érdekel, mi történik közöttünk, mert az agy nem fél feleslegesen olyan dolgoktól, amelyek nem számítanak."
Nem csak ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy sokat fejlődött a szerző az előző kötet óta, illetve mivel ez a kötet első alkalommal már nem magánkiadásban jelent meg, így az előzményhez képest érződik rajta a gondos szerkesztői kezek munkája. A cselekmény és a karakterábrázolás is valamivel összetettebb és a fő konfliktusforrás, valamint annak kezelése is sokkal inkább hihetőbb a számomra, mint a Szakítópróba esetében. Még egy piros pont azért, hogy Bliss és Garrick sem maradt ki a történetből, több jelenetben is felbukkannak és még némi információt is kaptam a közös életükből.


Összefoglalva: jó és sokkal jobb ez a történet, mint az előző kötet, szerettem olvasni, a szereplők sokkal jobban megérintettek és mélyebben benne éltem a történetben. Ha tetszett az első rész, akkor ezt is ajánlom. Mindenképpen. 



 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons