Rachel Vincent: Shift - Változás (Vérmacskák 5.)

A blog rendszeres olvasói már meg sem lepődnek azon, hogy a megjelenést követően azonnal lecsaptam a Vérmacskák sorozat legújabb kötetére, és ahogy az lenni szokott, pár napon belül el is olvastam. Magam sem értem ezt a megszállottságot, mert nem általános, hogy ezt teszem egy sorozattal, de ebben az esetben egyszerűen nem bírok ellenállni a legújabb rész azonnali olvasásának. Aztán persze következik a hosszú várakozás a következő kötet megjelenéséig, majd újra kezdődik az őrület. Ez egyszerűen őrület. :)

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 416 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár:
2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)
A mű eredeti címe: Shift
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok, Rogue - Latrok,
Pride - Falka, Prey - Préda
Folytatás: Alpha
Műfaj: urban fantasy

A déli középső falka még a gyász időszakát éli, de tagjai nem adhatják át magukat maradéktalanul az érzésnek, hiszen egy részről a veszteség bosszúért kiállt, össze kell gyűjteni a lehetséges szövetségeseket, más részről azt sem felejthetik el, hogy veszélyben a falka alfájának tanácsban betöltött helye. Az ellentétes nézeteket valló vérmacska falka okozta fenyegetésre tehát felkészültek, de senki sem számított az égből érkező veszélyre, valamint azoknak a lényeknek a feltűnésére, amelyet a legtöbb alakváltó inkább mítosznak gondol, mint valóságosnak. A mennydörgőmadarak, azonban most nem csak megmutatják magukat, hanem komoly problémát is okoznak a falkának: meg akarják bosszulni az egyik ígéretes kakasuk, Finn megölését - ez alatt pedig a nőstények biztonságba helyezését és a kandúrok teljes kiirtását, azaz a falka megsemmisítését értik.

Faythe magánélete pedig... Inkább nem is mondok róla semmit. 

Számomra ez volt az a rész, amelynek az olvasása közben egy percig sem unatkoztam: az előző kötetekben elvarratlanul hagyott szálak, azok következményei, az egyébként megszokott torokhangú morgások, és a cicusok szokásos életvitele mellett most még egy külső tényező is bonyolultabbá teszi a cselekményt.
A helyzetet olvasva eszembe jutott a "szegény embert az ág is húzza" közmondás, vagyis lefordítva: pont elég problémával kellett eddig is megbirkóznia a falkának, de most aztán baromira nagy sz..-ban vannak... khm... akarom mondani nyakig merültek bizonyos végtermékben... már ami a bonyodalmakat jelenti.

Minden együtt van tehát ahhoz, hogy ha sikerül a kezedbe kaparintanod a regényt, akkor bizony nehezen tudsz tőle megválni, amíg el nem olvastad... és még utána is nehezedre fog esni magára hagyni a szereplőket, sikítozni fogsz a folytatásért, amely egyben a sorozat befejező kötete is lesz.

A kép INNEN.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a vérmacska társadalmat irányító törvények legalább olyan bonyolultak és érthetetlenek, mint az emberi jogszabályok, de még annál is kegyetlenebbek, nem ismernek kíméletet. Ennél már csak a mennydörgő madarak seregének íratlan szabályai, illetve az általuk képviselt alapelvek átláthatatlanabbak, még a többi alakváltó számára is nehezen követhetők és felfoghatók, ez pedig számtalan félreértésre ad okot és még annál is több nehézséget generál - már eleve egy ilyen szituációból indul az egész történet...

A kép INNEN.

Bár eddig is jól elvoltam úgy, hogy nem hemzsegnek a különböző alakváltók a történetben, mert a macskák vérmérséklete bőven biztosította a szórakoztatásomat, de ettől függetlenül örültem a korábbi kötetekben feltűnő medvének, és most legalább olyan hévvel üdvözöltem a mennydörgő madarak felbukkanását is. Különleges társadalmi berendezkedésük és az ebből adódó problémák a történet elejétől a végéig biztosítják a figyelem fenntartásához szükséges elegendő mozgalmasságot és feszültséget. Azért csak jó hatással van a cselekményre az, ha kicsit kinyílik a világ.

Persze Faythe maga is hatalmas feszültségforrás, és a korábbi részben elkövetett baklövése következményei éppen most kezdenek beérni - természetesen pont az arra legalkalmatlanabb pillanatban. Viszont ennek eredményeként olyan karakterfejlődés indul meg a történetben, amelynek hatására még én magam is elbizonytalanodtam, és fogalmam sincs arról, hogy Faythe miként fog megbirkózni az újonnan kialakult helyzettel. Bár eddig biztosan tudtam, hogy melyik kandúr pártján állok, de most... már magam sem tudom, hogy miként is döntenék.

A történet egyik lényeges szereplője Kaci, aki talán az egyik legidegesítőbb szereplő volt a számomra ebben a részben - viselkedésével felülmúlta az első részekben megismert Faythe idegesítő hisztijeit és ezzel bizony eléggé igénybe vette a tűrőképességemet. A többiek viszont... Imádtam minden falkatagot, minden megmozdulásukat, az első nyüsszenésüktől az utolsó morgásukig. Faythe tagadhatatlanul fejlődik, az alfa képességek egyre inkább megmutatkoznak a viselkedésében és ami a legfontosabb, hogy nem csak folyamatosan újabb tapasztalatokat szerez, hanem fejben is kezd felnőni a feladathoz - és ez utóbbi sokkal fontosabb, mint bármi más. Ha pedig a rakoncátlan érzelmeit is ráncba tudná szedni, akkor képes lenne teljesen levenni a lábamról.

A kép INNEN.

Nyugodt szívvel megállapíthatom, hogy kötetről kötetre egyre csak jobb a történet, tehát ha valakinek az előzmények tetszettek, akkor tuti, hogy ezt a részt is határozottan kedvelni fogja. Mozgalmasabb, mint az előző, az alakváltó törvények miatt erősen igénybe veszi a macskák problémamegoldó képességét és minden ügyességükre szükségük van ahhoz, hogy eredményt érjenek el ott, ahol erre eléggé kevés az esély. A becsület és az egyenesség most mindennél fontosabb, az összefogás és a bajtársiasság pedig minden mást a háttérbe kell, hogy szorítson, különben semmit sem sikerül megoldani - pedig az árulás és az álnokság kedvenc macskáink minden napján jelen van és megkeseríti az életüket.

A folytatás? Érzem a zsigereimben, hogy egy fantasztikus befejező kötet előtt állunk, amelyben újabb nehézségek nélkül is - azért nem erre számítok - fergeteges kalandokban lesz részünk. Már alig várom, hogy valaki a helyére rakja Malone egekig érő egóját, vagy egyszerűen csak behúzzanak neki egyet, ahogy abban is reménykedek, hogy belebukik a rengeteg hazugságba, amelyet eddig összehordott. Ahogy abban is reménykedek, hogy Faythe is talál megoldást a magánéleti problémáira, amelyek cseppet sem egyszerűbbek, mint a sorozat kezdetén, sőt...

Egy sorozat, amelyért veszett módon rajongok, még akkor is, ha az első két kötet nem igazán tetszett, mindössze a macskafiúk miatt adtam egy esélyt a sztorinak és mennyire jól tettem. Ha kedveled az alakváltós történeteket, akkor ne tartsd vissza magad, ha ismered az előzményeket, akkor pedig azonnal kezdj bele az olvasásba, mert nagyon megéri!

Posted in: 10 pontos,alakváltó,kedvenc lett,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Rachel Vincent,urban fantasy,Vérmacskák (Shifters),Vörös pöttyös