Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. augusztus 21., szerda

Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég (Dani O'Malley-történet 1.)

Olvastad már a Tündérkrónikákat? Nem? Akkor nagyon gyorsan kezdj hozzá! Mindezt a következő indokokkal támasztom alá: a kötetek különleges élményt rejtenek magukban, a feltáruló sötét világ beszippant és nem ereszt, illetve Dani történetét, azaz ezt a könyvet csak akkor érdemes a kezedbe venned, ha a másik, nem mindennapi sorozatot már ismered. Miért? Mert az események abban a világban játszódnak, amitől a Tündérkrónikák sorozat végén elköszöntünk és abban az időben, ami az előzmények utánra tehető. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nem lenne akkor egyszerűbb folytatásként emlegetni ezt a regényt? A válaszom egy határozott nem. A két korábbi főszereplő, Mac és Barrons éppen csak említés szintjén van jelen, de korábbi tetteik, illetve hatásai nem hanyagolhatók el. Jelen esetben a fő cselekményszál Dani és Ryodan személyéhez köthető, ez egy teljesen más hangulatot ad a regénynek, illetve remélhetőleg később a sorozatnak is, mint amit a korábbiakban már megismerhettek a Tündérkrónikák olvasói.
Karen Marie Moning a pályafutását paranormális romantikus regények írásával kezdte, de egyre jobban elvarázsolta a kelta mitológia, amelynek eredménye egy fantasztikus urban fantasy sorozat, a Fever (Tündérkrónikák) lett. Dani O'Malley-történet ennek az egyedi és kiemelkedő sorozatnak a kiegészítése.

Ha már ennyit emlegettem a Tündérkrónikákat, akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy miként is alakultak azok az események, amelyek következménye a lerombolt Dublin, a lecsökkent népességszám, a félelem és a sok-sok különleges lény. A tündérek és az emberek világát hosszú időn keresztül fal választotta el egymástól, illetve létezett egy Unseelie börtön, amelynek falai néhány repedéstől eltekintve szilárdan álltak. Eddig. A falak ugyanis leomlottak, a börtön többé nem zárja magába a Sötét udvar tagjait, a tündérek szabadok járják Dublin utcáit és mindegy, hogy világos vagy sötét, ugyanolyan ártalmasak az emberi lényekre.
"A tündér az tündér. Soha ne bízzatok egyben sem. Falánk szörnyek vadásznak ránk. és szinte lehetetlen végezni velük. Kedvenc fogásuk? Az ember."
Eddig legalább titkolták a kilétüket az emberek elől, a sidhe-látók képesek voltak megbirkózni a jelenlétükkel és ritkították a számukat, a küzdelem mostanra azonban kilátástalanná vált, ekkora túlerő ellen már nem lehet felvenni a harcot. Dublin utcái háborús övezetté váltak, a városban káosz uralkodik, a tündérek uralkodó nélkül maradtak és a két faj fölötti hatalomért két Unseelie herceg viaskodik egymással, "játszóterük" a város. A harmadik Unseelie herceg jégbe fagyva várja sorsa alakulását, egy negyedik pedig éppen átalakulóban van.
"Legyetek óvatosak. A szüleitek szabályai már nem érvényesek. Igenis féljetek a sötétben. És ha azt hiszitek, hogy talán egy szörny bujkál az ágyatok alatt vagy a szekrényetekben, akkor valószínűleg igazatok van. Keljetek fel, és ellenőrizzétek."
forrás: deviantart.com
Dani O'Malley különleges helyzetben van, mert őt nem zavarja a város "átalakulása"  és mert továbbra is azt teheti, amit eddig is: tündéreket gyilkol. Ő birtokolja ugyanis a négy Seelie ereklye egyikét, amelyek képesek a tündérek elpusztítására, nála van a Fény kardja. A fegyver nem mindennapi erejét jól kiegészíti Dani különleges képessége, hipergyors mozgása, amely nélkül egy olyan fiatal lánynak, mint ő, esélye sem lenne a túlélésre a város utcáin.
Dani hiperaktív jelenléte már a Tündérkrónikákban is meghatározó jelentőségű volt és ebben a kötetben ténylegesen is átveszi az irányítást, magára vonja a figyelmet és gyermeki lelkesedéssel tör borsot mindenki orra alá, akiről csak úgy gondolja, hogy megérdemli. Ryodan az, aki ennek a legkevésbé örül és aki a legtöbb kellemetlenséget kénytelen elviselni a villámgyors lánytól. Dani támadásai nem személyes jellegűek, célpontja nem más, mint a Ryodan által üzemeltetett klub, amelyben a tündérek szabadon hódolhatnak kedvtelésüknek. Ryodan nem nézi jó szemmel ezeket a támadásokat, de a lány elpusztítása helyett inkább annak segítségét kéri, Dublinban ugyanis újabban ugyanis furcsa jelenség tapasztalható, egyes helyek jéggé fagynak és mindez olyan hirtelenséggel történik, hogy a helyszínen jelen lévők semmit nem vesznek észre belőle, mozdulat közben dermednek meg. Ahogy a fagyott helyek száma növekszik, úgy kerül egyre nagyobb bajba Dani és Ryodan is, illetve velük együtt Dublin minden és a Tündérvilág minden lakója.
"Szerintem a halogatás a hármas számú tétel a hülyeségek listáján. Így is pontosan ugyanott köt ki az ember, ahol nem akar, pontosan ugyanazt teszi, amit nem akar, csak annyi a különbség, hogy közben elfecsérli azt a sok időt, ami alatt valami élvezeteset tehetett volna. És ami még rosszabb: valószínűleg egész idő alatt stresszeli magát és szar a hangulata. Ha tudjuk, hogy valami elkerülhetetlen, gyürkőzzünk neki, és legyünk túl rajta. Lépjünk tovább. Az élet rövid."
Dublin hó alatt (forrás: deviantart.com)
Nagy örömömre ebben a kötetben felbukkan és határozottan sokat szerepel Táncos, a fiatal zseni. Okos és kedves személyisége miatt nagyon pozitív szereplő és karakterében érzéseim szerint rengeteg lehetőség rejlik még, de mégsem ő az, aki miatt a legtöbbet izgultam, aki képes összetörni és kifacsarni a szívemet. Bár Ryodan jelleme is lehengerlő, lényegesen kulturáltabb, mint Barrons, valamint titokzatosságban, ridegségben, kegyetlenségben és számításban sem marad el tőle, de ő mégsem Barrons. Aki képes volt teljesen elvarázsolni és akire a leginkább kíváncsi vagyok, az nem más, mint az átalakulóban lévő Christian MacKeltar, akinek változását, kettős személyiségét és ennek következtében adott meglepő és kiszámíthatatlan reakcióit kifejezetten élvezettel olvastam.

"Már nem én vagyok az egyetlen szuperhős Dublinban, és ez átkozottul bosszant, de lassan azt hiszem, talán jó is így.
Kezdtem önelégült lenni. És ha az ember nem vigyáz, felületessé válhat. Ráadásul elunhatja magát. Nem jó móka mindig a legjobbnak és a leggyorsabbnak lenni. Egy kis verseny formában tart, jobban igyekszünk tőle, és nagyban játszunk."
Nem kell elbúcsúzni a sidhe-látók csoportjától sem, mert a regényben és a történetben betöltött szerepük még mindig jelentős. A tapasztalt vezető nélkül maradt, folyamatos, nem éppen hétköznapi kísértésnek kitett lányok és nők reakciói nem okoznak szinte semmi meglepetést. Ők a regény egyetlen olyan szereplői, akik úgy viselkednek, ahogy elvárható tőlük. Kell is ez a kiszámíthatóság a rengeteg furcsa reakció mellé.

A kiszámíthatatlansági faktort leginkább maga Dani adja, akinek önfejű viselkedése mindig szembe megy az elvárásokkal, a megszokottal. A Dani és Ryodan közötti feszültség szinte tapintható, folyamatosan civódnak  vetélkednek egymással és amondó vagyok, ha mindketten pasik lennének, akkor bizony összemérnék azt a bizonyos testrészüket és döntésre tudnák vinni a felsőbbrendűség kérdését, de így semmi esélyük sincs eldönteni, hogy melyikük a nagyobb szuperhős.


Dani O'Malley (forrás: deviantart.com)
Érdekes továbbá az is, hogy bár Dani még nagyon fiatal, mindössze tizennégy éves, de Ryodan és Christian is szemmel tartja és mindketten érzik, hogy a lány különleges. Nem igazán hiányzott szerelmi háromszög ebbe a történetbe, de biztos vagyok benne, hogy a szerző ezt is különleges módon fogja megoldani és kezelni. Végül is most sem beszélhetünk szerelmi háromszögről, hiszen Dani még nem érdeklődik senki iránt, a két hímnek (mondhatnék férfit is, de hát egyikük sem nevezhető igazán annak) pedig egyelőre az a legnagyobb feladata, hogy vigyázzon a szeles kislányra, a csábítási technikájukat még nem igazán tudják bevetni. Azért kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog alakulni Dani és a két (vagy inkább három?) "rajongójának" kapcsolata a továbbiakban.
"– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani."

Azt vártam, hogy a Tündérkrónikák végén továbbra is megmaradt rejtélyek körüli homály egy része eloszlik majd ennek a sorozatnak az olvasása közben és ez a folyamat már az első kötetben is megkezdődik, de persze ez nem így történt. Ryodan-ről sem tudunk meg igazán többet, mint ami Barrons esetében már ismertté vált, a csapat többi tagja sem szerepel eleget ahhoz, hogy a kirakós újabb darabkáit tolja elénk. Viszont a nagyon pici infók, amelyeket ebből a kötetből össze lehet szedegetni, kifejezetten alkalmasak arra, hogy tovább fokozzák a kíváncsiságomat és a véleményem szerint a teljes titok megfejtésében fontosak is lesznek. Most már csak arra kell törekednem, hogy a következő kötet megjelenéséig ne felejtsem el őket és bizony igyekeznem kell, mert még az angol nyelvű kötetre is várni kell legalább fél évet, ha nem többet.

Továbbra is csak azt a kijelentést tudom hangoztatni, amit eddig: a szerző által megteremtett világ és karakterek nagyon egyediek, ez a sötét, titkokkal teli világ megragad és ha egyszer a rabja lettél, akkor soha többet nem szabadulhatsz a hatása alól. Akár ez a regényt veszem alapul, akár az előzményként szolgáló regénysorozatot, az biztos, hogy egyedi és utánozhatatlan. Ahogy az is vitathatatlan, hogy ez a regény a nyár a lehűsítőbb olvasmánya, kánikulában kifejezetten ajánlott. :)




Pontszám: 9 pont
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 464 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: ICED
Sorozat: Dani O'Malley-történet
Folytatás: Burned, Flayed
Kapcsolódó sorozat: Tündérkrónikák
Forrás: magánkönyvtár

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons