Gregory Maguire: A boszorkány

Ha jól emlékszem, akkor egy akció miatt döntöttem úgy, hogy megveszem ezt a könyvet. Amikor pedig a kezembe vettem, rácsodálkoztam a kiadványra, mert olyan különleges borítója van, ami a fényképeken nem látszott. Az örömködés után a polcra került a könyv és várt türelmesen a sorára, de az idő valahogy nem akart elérkezni. Kellett egy kis noszogatás az olvasáshoz és ezt jelentette a számomra a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás, amelynek alaplistájába került a könyv és igyekeztem már az év elején sort keríteni az olvasására. Sikerült is. :)

Ez a történet nem más, mint a gonosz nyugati boszorkány életének meséje. Merész ötletnek tartom azt, amit az író ebben a könyvben megvalósított, még akkor is, ha az eredménnyel nem vagyok maradéktalanul elégedett. Egy eléggé ismert történet egyik negatív szereplője köré ilyen történetet szőni, az mindenképpen elismerésre méltó. Főleg, hogy nem is akármilyen szereplőt sikerült kreálnia. Nem tudom, hogy a történet bizonyos részeinek megváltoztathatatlan jellege könnyebbé vagy nehezebbé tette-e az írást az író számára, de az biztos, hogy a fix szereplőkkel és jelenetekkel valamilyen szinten gúzsba volt kötve a fantáziája.

Olvasás közben jöttem rá, hogy sajnos igencsak hiányos a tudásom, ha Óz birodalmáról van szó. Nem olvastam és nem láttam semmit, ami az eredeti történettel kapcsolatos. Persze nagyjából tisztában vagyok a részletekkel, vannak ismerős momentumok, de csak nagy vonalakban ismerem az eseményeket. Elképzelhetően ezért nem tudta nekem ez a történet azt adni, amit sok más embernek jelentett. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is kerülhetett sor erre, miért nem tudott maradandó és mélyreható érzést kiváltani belőlem ez az egyébként mély jelentéstartalmú könyv. Lassanként megfogalmazódtak bennem az okok, amelyeket leginkább a hullámzó történetvezetésben és a fentebb is említett, az alaptörténettel kapcsolatos tudásbeli hiányosságaimban találtam meg.

Hullámzó történetvezetést említettem és nem véletlenül, mert a könyv elejének eseményei nagyon tetszettek, teljesen oda voltam Dadus humoráért és a furcsa, zöld bőrű kislányért, a könyv vége szintén fantasztikus, cselekményes, érdekes és megható. A két élvezetes rész közötti középső szakasz azonban számomra borzasztóan unalmas és több esetben érdektelen cselekményekkel és leírásokkal teli oldalakat jelentett. A legkevésbé a Gillikin fejezet és a Smaragdvárosban játszódó részek lettek a kedvenceim. Kicsit elkeserített, hogy az iskola, ahová Elfaba is járt, illetve az ott uralkodó alapvető emberi viselkedés semmiben sem különbözött egy mai, fiataloknak szóló regényben olvasható leírástól.

Amit viszont igazán értékelni kell a regényben, ahogy a gonoszság és a jóság körül forgatja az író 

az egész cselekményt. Itt jön be az a mélység és helyenként erőteljes filozofikus gondolatok sokasága, amit szívesen olvastam. Elfaba, a későbbi gonosz nyugati boszorkány tulajdonképpen nem is gonosz. Szerintem. Kicsit megkérgesedett ugyan és elvesztette önmaga egy részét, de alapvetően nincs rosszindulat a szívében és a viselkedésében. Egyszerűen csak a körülmények összjátékának áldozata. Ahogy a történet vége is inkább amolyan véletlenek sorozata.

Nem igazán értettem, hogy miért volt olyan fontos Elfabának, hogy megkapja Kiamo Ko-ban a megbocsátást egy olyan embertől, akit a saját társa sem becsült sokra. Volt a történetben egy csavar, ami viszont kifejezetten tetszett, ez pedig Elfaba fogantatásának igaz története. Amit viszont hiányoltam (vagy esetleg elkerülte a figyelmemet a magyarázat), hogy nem tudtam meg Elfaba miért irtózik annyira a víztől és miért olyan ártalmas a számára.

Ahogy már korábban is említettem, a borító igazán különlegesre sikeredett. Úgy is mondhatnám, hogy két részből áll: a boszorkány nem a borítón, hanem az alatta lévő, egész oldalas képet magába foglaló, színes lapon helyezkedik el és a fedlapon lévő lyukon keresztül tulajdonképpen ennek a színes lapnak egy részletét látjuk.

Maga a kiadvány egészében csodálatra méltó és igényes. A fejezeteket képek választják el egymástól és minden oldalon megtalálható a fejezetet jelentő kép egy kis részlete a felső sarokban. Egyetlen hibát tudok csak megemlíteni, ez pedig a merev gerinc, amely két eredményhez vezethet: vagy a gerinc törik meg olvasás közben, vagy ha erre vigyáz az olvasó, akkor a csuklója fog hamar elfáradni.

Tudom, hogy az író papírra vetett további gondolatokat és cselekményeket, tudom, hogy Liir története is elkészült, de nem fogom elolvasni. Liir figurája leginkább a semleges kategóriát üti meg nálam. Lehet rám követ dobálni, de nem vagyok kíváncsi a félig elvadult, szeretetre kiéhezett kisfiú élettörténetére. Amit láttam, olvastam belőle az pont elég volt.

Egyelőre még halogatom, de lehet, hogy majd egyszer ráveszem magam az Óz világában játszódó eredeti történet megismerésére és ha ezt megtettem, akkor elképzelhetően más szemmel fogok a gonosz nyugati boszorkány életére és erre a könyvre is tekinteni. Egyelőre azonban marad az „elolvastam, egynek jó volt, túl vagyok rajta” érzés.

Pontszám: 7 pont
Kiadó: Kelly Kiadó
Terjedelem: 432 oldal
Teljes ár: 3.980,-
Eredeti cím: Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West
Az író egyéb művei: A boszorkány fia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Posted in: 7 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2013,Gregory Maguire,Kelly,könyvértékelés