Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. január 8., kedd

Jeaniene Frost: Az első vércsepp (Cat & Bones vámpírvadász)

Nem titkolom, hogy imádom a Cat & Bones sorozatot. Nem csoda hát, ha megdobbant a szívem, amikor megláttam, hogy kb. másfél év várakozás után ismét új rész jelenik meg a sorozatból. Aztán le is konyult némiképp a mosoly az arcomról, mert tudatosodott bennem, hogy ez a rész bizony csak egy spin off kötete lesz a sorozatnak. Sebaj, gondoltam, olyan nagyon nem írhat rosszat az író és ha csak egy kis része is visszaköszön  a korábbiakban megismert stílusnak, akkor már megérte elolvasni.
A két főszereplőt a korábbi kötetekből már ismertem. Denise nem más, mint Cat legjobb barátnője és ember. Spádé pedig Bones haverja és természetesen vámpír. Denise kirohanásai a korábbi kötetekben eléggé az agyamra mentek. Spádét viszont eléggé bírtam. Szóval kíváncsian, de azért némi fenntartással álltam az olvasás és az események elébe.

Denise családjában furcsa hirtelenséggel hullani kezdenek az emberek. Amikor ő maga is veszélybe kerül és egy démon jelét is beszerzi, segítséget kér. Nem tudja elérni sem a legjobb barátnőjét, sem pedig annak vámpír mester férjét. Kétségbeesett kutatásba kezd a telefonja névjegyzékében és megakad a szeme Spádé nevén, felhívja és a férfi segítségét kéri, amit meg is kap. Együtt kezdenek a démontól megszökött rokon felkutatásába, ami nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk.

Viszonylag régen volt, amikor utoljára a sorozat köteteit olvastam, ezért némiképp megfakultak az előzmények történései. Szerencsére amennyire szükség van, azt a könyv megadja, mintegy felelevenítve a korábbi olvasmányokat. Ezekre a visszaemlékezésekre leginkább Denise pánik- és lelkiismereti rohamai alatt kerül sor.
Ami kifejezetten tetszett, hogy feltárul Spádé, azaz Charles DeMortimer báró múltja is, ezáltal értelmet nyer angolos, úrias modora és természete. Élvezettel olvastam azokat a részeket, amikor a múltjáról mesélt. Többet is el bírtam volna viselni belőle.
Volt azonban egy dolog, amit nem igazán tudtam hová tenni és az előző kötetekből származó emlékeim is zavarosak. Hogyan lett Spádéból vámpír? Azt tudom, hogy kitoloncolták és a hajón összeismerkedett Bones és Ian személyével. Majd Ian Bonesból vámpírt csinált és Spádéból is, de miután Bones kifárasztotta, ezért Ian csak neki lett mestere, de Spádénak nem. Ez így hangzik el a kötetben is (293. oldal). Ugyanakkor találtam egy ilyen részlelet is: "Ilyen kapocs kötötte össze Spádét és Mencherest, a vámpírt, aki őt is azzá tette". Jogosan fordult meg tehát a fejemben, hogy akkor most melyik is az igaz? Vagy valami nagyon kiesett a fejemből, vagy nagyon össze van keveredve Spádé vámpírrá válása. Ha valaki tudja a megoldást, akkor szívesen fogadom a magyarázatot.

Denise sajnos nem lopta magát a szívembe. Eddigi felbukkanásait sem igazán kedveltem, de ebben a könyvben aztán tényleg sok volt belőle. Annyira végletesen viselkedett, hogy néha a hajamat téptem. (A macskás jelenet olvasása közben teljesen kész voltam.) Egyszerűen nem találtam hitelesnek a karakterét. Még a könyv vége felé sem, pedig addigra már felmutatott némi fejlődést a drága. Hiszti, rinya, lelkizés, értetlenkedés. Ezek a hölgyemény fő jellemzői. Szeretem, ha egy hősnő önállóan gondolkozik, de csak úgy, ha értelmes gondolatai vannak. Sajnos ez a jelen karakterre nem igazán volt jellemző.
Többen mondták már, hogy a szerelem vak, de amikor Spádé gondolatai között olyanok fordulnak elő, hogy "Csodálatos, bátor és makacs Denise", akkor tényleg elhúztam a szám, homlokon csaptam magam, ingattam a fejem és határozottan csodálkoztam azon, hogy a főszereplő pasi vajon hová tette a józan paraszti eszét,  ítélőképességét, hogy ilyen kijelentéseket tesz, ilyen érzései vannak. (Ja, már tudom: a nadrágjába.) Szegény hősnő az én szememben minden volt, csak nem éppen csodálatos és bátor. A makacs jelzővel teljes mértékig egyetértek, mert elég önfejű egy fruska volt az már szent igaz.

A könyv borítóján az szerepel, hogy "Cat és Bones a legeredetibb páros!". No igen, ez így is van. Ezzel a könyvvel mindössze annyi baj van, hogy nem az említett két személy a főszereplője. Denise és Spádé pedig nem éppen a legeredetibb páros, bár ez - mint fentebb kifejtettem - nem Spádé hibája.
A kép innen.
Cat és Bones ugyan feltűnnek a történetben, de korántsem annyira sziporkázóak, mint a saját köteteikben. Sőt... Egyik részről üdvözlöm az írónő azon tettét, hogy nem nyomta agyon a főszereplők karakterét a másik két, lényegesen erősebb karakterrel, hanem szépen a háttérben mozgatta őket. A másik részről viszont hiányzott a regényből az a plusz, amit ez a két, nagyon szeretett karakter egyébként csuklóból hozzátesz a saját sztorijaihoz.

Maga a történet egyébként egész cselekményes és érdekes. A démon felbukkanása és a jel hatásai érdekes jelleget adnak a történetnek. A lelkizős részek törlésével egy egészen élvezetes történet elevenedik meg a lapokon. A folyamatos nyomás hatására végrehajtott kutatás során a feszültség is fokozatosan növekszik.
Sajnos annyi nyavalygás és aggódás került a történetbe, hogy a humornak javarészt már nem jutott hely. Szó sincs fergeteges sziporkázásokról, feszültségoldó kacagásról. Az egyik szereplő túlontúl angolos úriember, a másik pedig túlontúl saját magával van elfoglalva ahhoz, hogy ilyenekre sor kerüljön. Nagyon sajnáltam, mert ebben a sorozatban eddig a humor volt az egyik kedvencem.

Pozitívumként tudom értékelni - főleg, hogy ennyit kellett várni a kötetre -, hogy elviselhető, sőt elenyésző volt a nyomdahibák száma a szövegben. A magyar kiadásnál megtartotta az eredeti borítót a kiadó, amiért piros pont jár, de még így sem vagyok kibékülve vele, mert a férfi a képen (igen, most a férfival van bajom, a csaj eléggé Denise stílusú) olyan furcsa. A pasi jó lenne, de az arcát sokáig nézve igencsak ki akar bukkanni belőlem egy harsány nevetés.

Összességében azt mondhatom, hogy az alaptörténet nagyon jó és érdekes, a karakterek fő tulajdonságait is előre vetítik az előzmény regények apró szerepei, ezért nagy meglepetés nem éri az olvasót. Ennek ellenére a női karakter megviseli az idegeket (az enyémet mindenképp), tehát érdemes előre felkészülni a lelki vívódásaira. Hiányzott számomra a humor a történetből. Mindezeket figyelembe véve örülök, hogy olvashattam a történetet és végre megjelent az új rész, de ez a jelenlegi formájában csak egy szimpla paranormális regény, ezért csak egy középszerű olvasmány az én szememben. Nagyon remélem, hogy a következő sokkal, de igazán sokkal jobb lesz.

A könyv trailere megtekinthető ITT.


Pontszám: 6 pont
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 396 oldal (ebből a történet 362 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: First Drop of Crimson
Előzmény: Félúton a sírhoz, Karó és sírhant, Síri csendben, Sírig hű szerelmed
Folytatás: A sír innenső oldalán
Sorozat: Cat & Bones vámpírvadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

3 megjegyzés:

Erzsi Tóthné írta...

Szia! Én szeretném ezt a sorozatot elolvasni ha el tudnád küldeni minden részét. Előre is köszönöm!

Unknown írta...

hogyan tudnám letölteni?

Tbernus írta...

Charlest és Timothyt is átváltoztatta két másik
vámpír. Mindhárman átalakultunk, pedig csak egyikünk akarta. Timothy elfogadta Ian
ajánlatát, Charles meg én nem.

Spádét(Charles) nem Ian változtatta át . 1 kötet 50.oldal. :D

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons