Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. május 13., vasárnap

Barangolás (2.): Csillagok és tudomány

A Barangolás blogrovat előző bejegyzésében az Amerikai Egyesült Államok területén utaztunk és néztünk szét. Nem olyan rég egy olyan könyvet olvastam, amelynek hatására ismét kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírására, de most a tudomány és a csillagászat területére fog elkísérni az, aki velem tart. Brandon Hackett A poszthumán döntés című könyvének olvasása közben annyi érdekességgel találkoztam, amelyet nem tudok magamban tartani. Soha nem néztem eddig utána a Cet, a Kentaur vagy az Ökörhajcsár csillagképnek. Pedig csodálatos mélységi objektumaik vannak. Ti tudjátok mik is azok az Einstein-Rosen hidak, a Schwarzschild sugár, a Lokális Buborékok? Nem? Mert én nem igazán voltam képben. No, akkor vágjunk bele a barangolásba. Ha ez a bejegyzés valakinek a könyvhöz is kedvet csinál, akkor pedig igazán elégedett leszek. :)
Nézzük először a csillagokat, bolygókat (szokásom szerint a könyvből vett idézetekkel tarkítva:
 
A Centarurus csillagkép NGC5128 nevű
lentikuláris galaxisa
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Centaurus_A
"- (...) Tudja mi a legérdekesebb számomra a Tauban? A csillagképek és a csillagok egymáshoz viszonyított helyzete és eltérései a pavonisi égbolthoz képest. Izgalmas játék felfedezni az ismerős csillagokkal teli, de mégis teljesen más elrendezésű éjszakai éggömb szépségeit." (107. oldal, Delta Vision, 2007.)
"- Itt van mindjárt az Alfa Centauri  és a Nap párosa - mutatott a fejünk fölé Marsden. - A Pavonisról nézve a Göncölszekér két felső csillagát, a Megrezt és a Dubhét összekötő képzeletbeli egyenes pontosan a Nap és az Alfa Centauri ikercsillag között halad el. Önöknél a Göncölszekér eltorzul, a Dubhe hátrébb került, a Nap és az Alfa Centauri pontosan a másik irányban fekszik. Látja?" 108. oldal, Delta Vision, 2007.)
Az Alfa Centauri (α Centauri, Toliman, Rigel Kentauri) rendszer a Kentaur csillagkép csillagrendszere, mely három csillagból áll, látszólagos fényessége felülmúlja a csillagkép csillagaiét. Legfényesebb tagja az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb csillaga, a Szíriusz és a Canopus után. A csillagrendszer arról nevezetes, hogy a hozzánk legközelebbi csillagok (a Nap után) ebben a hármas csillagrendszerben találhatóak. Távolsága 4,34 fényév.
NGC 246 (más néven Caldwell 56)
nevű planetáris köd a Cet csillagképben
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/NGC_246
Tau Ceti (τ Ceti) egy csillag, a Cetus (Cet) csillagkép egyik tagja. Tömege és színképosztálya a Naphoz hasonló. A naprendszertől való távolsága kevesebb mint 12 fényév, ezért viszonylag közeli csillagnak számít. Akár szabad szemmel is észlelhető, az őszi, téli hónapokban a déli horizont felett. A Tau Ceti hosszú ideje a SETI-megfigyelések célpontja.
(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tau_Ceti)
A Páva csillagkép NGC 6744 nevű
küllős sprirálgalaxisa
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/NGC_6744


Pavo: Páva csillagkép (latin birtokos neve: Pavonis), Legfényesebb csillaga az α Pavonis - Peacock (Pávakakas), 180 fényév távolságra lévő, kék színű (B0.5V), 1,94m fényrendű kettőscsillag (B0.5V + B2V színképosztály) a Távcső csillagkép és a Hindu csillagkép határán.
A Páva csillagkép hatalmas csillagvárosáról itt olvashattok: http://www.168ora.hu/tudas/megtalaltak-a-tejutrendszer-gyonyoru-ikertestveret-76807.html
A Nagy Medve csillagkép M82 elnevezésű,
leglátványosabb mélység-objektuma
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Messier_82
Nagy Medve csillagkép: A Nagy Medve (latinul: Ursa Major) egy csillagkép, melynek hét legfényesebb csillaga alkotja a Göncölszekeret. Az  α Ursae Maioris a Dubhe (medve) nevet viseli. 1,8 magnitúdó fényes, K0 színképtípusú vörös óriás, 124 fényév távolságra van a Földtől, és 226-szor fényesebb a Napnál. Tőle 0,6 szögmásodperc távolságra egy kísérőcsillag található, ami a főcsillagot 44 év alatt kerüli meg. δ Ursae Maioris - Mergez (comb): mintegy 80 fényévnyire lévő, 3,3 m-s, fehér színű csillag.

"Vagy nézze az Ökörhajcsárt! A tauról majdnem úgy néz ki, mint a Földről, csakhogy innen nézve a Nap maga is részévé vált a csillagképnek. Fantasztikus! Nálunk egészen másmilyen. Antilopnak nevezzük. Gondolja csak el, még pár tucat fényévre eltávolodunk a Földtől, és olyan mértékben eltorzulnak az ismert alakzatok, hogy már egyetlen csillagképet sem fogunk felismerni." (108. oldal, Delta Vision, 2007.)
Ökörhajcsár csillagkép
A kép forrása:
http://ourreturnhome.com/arcturus
Ökörhajcsár: A csillagkép régebbi neve Arcturus volt, azaz a Medve Őre. Ma ezt a névet már csak a legfényesebb csillaga viseli. Az újkorban felvettek egy bizonytalan, Falikvadráns (Quadrans Muralis) nevű alakzatot is a csillagképek közé, mely az Ökörhajcsár jó néhány csillagát is tartalmazta. Az alakzat később kikerült a csillagképek hivatalos listájáról, a neve a Quadrantidák-meteorraj nevében él tovább.
Legfényesebb csillaga, az Arcturus egy vörös óriás, amely olyan képet mutat, mint a Napunk 5 milliárd év múlva. Az Arcturus volt az ókor egyik legalaposabban megfigyelt csillaga. Neve azt jelenti "medveőrző"; ez arra utal, hogy az Ökörhajcsár szakadatlanul üldözi a Nagy Medvét és a Kis Medvét az északi égi pólus körül. A csillagot az ókorban a viharok előhírnökének tartották, az asztrológia későbbi fejlődése során a jólét és a megbecsülés csillagává vált.

A következő tudományos kifejezésekhez tartozó könyvbeli események idézeteit a legtöbb esetben inkább kihagyom, mert több oldal terjedelműek. A tudományos kifejezések magyarázatait javarészt a könyv is tartalmazza, mert a történetbe ágyazott dialogusok formájában az író megosztja velünk ezeket az információkat. Szükséges ez azért is, mert a könyvben nagyon sokszor felbukkannak ezek a kifejezések és a történet szempontjából is jelentősek.

A Schwarzschild-sugár, más néven gravitációs sugár minden tömeggel rendelkező testre megállapítható távolságérték. Egy test Schwarzschild-sugara az ugyanannyi teljes energiájú, gömbszimmetrikus fekete lyuk eseményhorizontjának a sugara. Égitestek tömegének alternatív mértékegységeként is alkalmazható. Nevét Karl Schwarzschild német fizikusról kapta, aki 1916-ban találta meg az Einstein-egyenletek első egzakt megoldását, a Schwarzschild megoldást. A definíció értelmében ha egy égitest sugara kisebb, mint az ő tömegéhez tartozó Schwarzschild-sugár, akkor az égitest felszíne a saját eseményhorizont-gömbjén belülre került, vagyis a felszínről való eltávolodáshoz már a fénysebesség is kevés, azaz az égitest egy fekete lyuk. Ahhoz, hogy a Földet fekete lyukká változtassuk, kb. 18 mm átmérőjű, vagy annál kisebb golyóvá kellene a teljes tömegét összenyomni, a Jupiter esetében – melynek a tömege bolygónk 318-szorosa – ez a kritikus átmérő kb. 5,6 m. Ezeknek a helyzeteknek a létrehozása persze elképzelhetetlen.

Einstein-Rosen híd: A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen‑híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik. A féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges. Krasnyikov szerint a féreglyuk fenntartásához és felpumpáláshoz szükséges negatív energiát maga a féreglyuk is létrehozhatja, pontosabban a körülötte kialakuló, negatív görbületű téridőszerkezet vákuumfluktuációi termelhetik egy önmagát erősítő folyamatban. Eszerint tehát van lehetőség átjárható és stabil féreglyuk kialakulására. (bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9regj%C3%A1rat)

Pánspermia elmélet: egy hipotézis, miszerint az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek. Az elmélet gyakran jelenik meg sci-fi történetekben.
Gyakran használják az exogenezis (görögül „külső származás”) hipotézis szinonimájaként, mely csupán annyit feltételez, hogy a Földre az élet máshonnan érkezett, ám nem próbálja megbecsülni az élet előfordulási gyakoriságát a kozmoszban. A keveredés oka, hogy a pánspermia kifejezés sokkal ismertebb. (bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1nspermia)

"- (...) De nézzük csak: Lokális Buborék. Mit hallott róla?
- Amikor egy nagytömegű csillag elégeti az összes fűtőanyagát, összeroppan, és szupernovává válik. A robbanás lökéshulláma kisöpri a csillagközi anyagot a környékről., úgymond egy több tíz vagy száz fényévnyi átmérőjű, majdhogynem üres buborékot fúj a környező űrbe. Körülöttünk is van egy ilyen, ez a Lokális Buborék. Ha nem létezne, a csillagok fénye jóval nehezebben jutna el a Földre, a Taura vagy a Pavonisra. Sőt, jóval kevesebb csillagot láthatnánk éjszakánként, ráadásul a fényük mindenhonnan, még az űrből is tompa és vörös lenne."
A kép forrása: ua, mint a szöveg.
Lokális buborékok: Üreg a csillagközi anyagban, melyben jelenleg a Nap és számos egyéb csillag utazik. Egy szupernova robbanása okozta.
A Nap a Lokális Csillagközi Felhőn - egy nagyjából 30 fényév átmérőjű, sűrűbb anyagfelhőn - halad éppen keresztül, amely az egyébként 300 fényév átmérőjű üres alakzat, a Lokális Buborék része. Csillagunk közvetlen környezetét - a napszél által fújt buborékon kívüli teret - többezer fokos plazma tölti ki, amelynek kialakulásáért korábbi szupernóva robbanások felelősek.
(forrás és bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Naprendszer)



A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

1 megjegyzés:

zsorzsi írta...

Természetesen ez lett a kedvenc :))

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons