Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. december 6., vasárnap

Csökkentsd a várólistádat 2015 - Az eredmény

Az előző évek sikeres teljesítését követően - bizony 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is jól vettem az akadályokat, és erre nagyon büszke is vagyok - az idei évben is belevágtam egyre terjedelmesebbé váló várólistám csökkentésébe. Az olvasásra tervezett könyveimet polcokra helyeztem, de itt a blogon is írtam a kihívásba beválogatott könyvekről egy összesítő posztot, valamint az év közben is folyamatosan jeleztem az értékeléseknél, ha az adott regény a kihíváshoz tartozott.

Volt egy technikám, ami az elmúlt években nagyon bejött, ezért továbbra is ezt, a már bevált módszert alkalmaztam: az év elején nagy lendülettel vetettem bele magam a kijelölt könyvek olvasásába, ezzel alapozva meg a sikeres teljesítést. Ilyen jól pedig még egyik évben sem szerepeltem, mint idén, ugyanis már 2015. április 26-án teljesítettem a kihívást, vagyis a megjelölt huszonnégy könyv közül alig négy hónap alatt elolvastam tizenkettőt. A Molyon meg is kaptam érte a plecsnimet - köszi Lobo! -, amelyet büszkén el is helyeztem a molyos adatlapon, a kitüntetések legfelső sorában. :)
Update: azóta már Lobo blogján is jelentkeztem a teljesítéssel.

Következzenek a részletek! (Ez innentől fogva már csak a szokásos szóömlés - Shanara módra. :D)

Amelyekkel teljesítettem a kihívást:
☛ Maggie Stiefvater A hollófiúk és az Álomrablók című kötetével, vagyis a Hollófiúk sorozat első két részével indítottam az évet. Maggie még mindig szépen fogalmaz, a történet alapja is nagyon érdekes, mégis lassúnak és vontatottnak éreztem az elbeszélést. Persze ettől még érdekel a folytatás, a harmadik rész megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni.
Az alaplista könyvei egy kupacban.
Egy félbehagyott kivételével
mindegyiket kiolvastam.
☛ Következőnek valamivel pörgősebb történetre vágytam, és tudtam is, hogy ki az a szerző, akiben tutira nem fogok csalódni. Az előzőekben elmondottak miatt a várólista csökkentését Brandon Sanderson A törvény ötvözete című regényével folytattam, amely az egyik kedvenc sorozatomhoz, a Ködszerzethez kapcsolódik.

☛ A továbbiakban is maradtam a fantasy zsánerénél és a sorozatoknál. A folytatásban Mark Lawrence A tövisek királya és A tövisek császára című regényeit olvastam, amelyek Széthullott birodalom sorozat részei. Nehezítésként még az első részt is újra kellett olvasnom, de a befektetett idő és energia bőségesen megtérült.
☛ On Sai Calderon sorozata az egyik kedvencem lett, ezért a Scar sem maradhatott ki az olvasmányaim közül. Komolyabb, komorabb és összetettebb történet, amely egy részről zseniális, más részről viszont nem nyerte el a tetszésem.
☛ Szakurazaka Hirosi A holnap határa című regényéből film is készült, de engem ebben az esetben is mindig az írott verzió érdekel első körben. Ha nem is volt tökéletes, de alapvetően tetszett.

☛ Mivel még nem volt elég a sorozatokból, ezért következett egy újabb. Ezúttal is egy trilógiát sikerült befejeznem. Scott Westerfeld Behemót és Góliát című regényei ugyan ifjúsági történetek, de kifejezetten igényesek és nekem nagyon tetszettek.
☛ Ha már sorozat, akkor adjunk bele mindent: pont így álltam hozzá a Cassandra Palmer sorozathoz, amelynek első három részét újraolvastam, majd folytattam a kihívásba bevont két olvasatlan résszel. Karen Chance fantasztikus tempót diktál és imádom a regényeit: A hajnal átka teljesen levett a lábamról, a Holdvadász először ámulatba ejtett, majd teljesen összetörte a szívem. A befejezését követően szinte könyörögtem a folytatásért - és még most is azt teszem.
☛ Orson Scott Card írói stílusát és történetvezetését imádom - ez alól pedig nem képezett kivételt a Bűvölet című regénye sem.

Az alaplista könyveinek teljesítése. Csak egyet hagytam
félbe, és akadt közöttük jó néhány emlékezetes kötet.
A viszonylag korai teljesítéstől aztán teljesen elteltem magamtól. Mindig is tudtam, hogy fasza csaj vagyok, de most már bizonyítékom is volt rá. Természetesen vérszemet is kaptam, és elhatároztam, hogy minden, a listán szereplő könyvet elolvasok - kivéve azt az egyet amivel már megpróbálkoztam és azt félbehagytam. 

Amelyeket túlteljesítésként olvastam:
Benyák Zoltán továbbra is a kedvenc íróim egyike, mert gyönyörűen írt, de A háború gyermeke akkor sem volt az én regényem.
Tess Gerritsen viszont maradéktalanul levett a lábamról A sebész című regényével. A legjobban az bizonyítja ezt a kijelentést, hogy elolvastam a Rizzoli & Isles sorozat további részeit is.
 Ha magyar sci-fi szerző, akkor mindenképpen Brandon Hackett. Az időutazás napja című regénye nagyon bejött, sokkal jobban, mint a korábbi írása. A folytatás már a polcomon - dedikálva. :)
Dan Brown már nem nyűgözött le ennyire, mert az Inferno című regényétől többet vártam. Amit olvastam az sajnos túlságosan ismerős volt.
 Mindig nyitott vagyok az olyan történetekre, amelyek nem angolszász szerző tollából származnak. Sajnos az érdeklődés nem zárja ki a csalódás lehetőségét. Így jártam Indrek Hargla Melchior, a patikárius és a Szent Olaf templom rejtélye című regényével is.
 Bár a neve nem ezt sejteti, de Mason Murray egy magyar szerző, akit ráadásul személyesen is ismerek. Lélekcsapda című regényét ajándékba kaptam, de csak most került sorra.
 A young adult regények iránt mostanában fenntartásokkal viseltetem, de Rachel Hartman Seraphina című műve meggyőzött arról, hogy van még remény, és van még élvezhető olvasmány ebben a kategóriában is.
Christopher Paolini Örökség című műve annak ellenére sem nyerte el a tetszésem, hogy a sorozat korábbi részeit nagyon kedveltem.
Az alternatív lista könyveinek teljesítése.
Akadt közöttük jó néhány nagyon élvezetes regény.
 A heroikus fantasy nem tartozik kifejezetten a kedvencei közé és úgy érzem, hogy David Gemmell történetei sem kifejezetten nekem szólnak, de az Éjféli sólyom erre az évre kötelező darab volt.
China Miéville az a szerző, akitől eddig mindent megvettem, de csak mértékkel fogyasztom az írásait - a Konzulváros a zsenialitása ellenére is képes volt megfeküdni a gyomrom.
Antony Ryan A vér éneke című kötetének jó néhány fantasy olvasó rajongását sikerült kivívnia. A Hollóárnyék trilógia pedig folytatódik - ahogy én is ezt fogom majd tenni.  


Ami kifogott rajtam:
☁ Antnony Sheenard Parázs-varázs című regénye, amelynek cselekménye igazából a fantasy görbe tükre is lehetne, de sajnos túlzottan erőltetettnek találtam ezt a fajta humort és a hetvennegyedik oldalon feladtam az olvasást.

A mindennapjaim úgy alakultak az idén, hogy egyre nagyobb nyűgnek éreztem minden előírt, vagy magam által megszabott határidőt, kihívást és vállalt kötelezettséget, ezért döntést hoztam: lerázom magamról - valószínűleg csak ideiglenesen - a láncokat. Talán közhelyesen hangzik, hogy a csúcson kell abbahagyni, de én most akkor is ezt fogom tenni. Magamnak már bőven bizonyítottam, hiszen négy éven keresztül sikeresen teljesítettem ezt a kihívást, amelyet sokan mások sorozatosan elbuknak, ezért úgy döntöttem, hogy a jövő évet kihagyom. Véletlenszerűen, minden előzetes kötelezettség nélkül, csupán az adott hangulatom által befolyásoltan fogom levenni a polcomról a könyveket, és újra felfedezem az olvasásnak azt a fajta élményét és szabadságát, amelyet - úgy érzem - az utóbbi időben valahol elveszítettem. Azt hiszem ez lesz a 2016. évre vonatkozó újévi fogadalmam. :)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons