Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. április 14., kedd

On Sai: Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Egy újabb regény, amelyet tavaly év végén - alapos megfontolást követően - elhelyeztem a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás listáján. Hogy miért kellett a noszogatás, az a pici kis pöckölés, hogy a kezembe vegyem a könyvet? Magam sem tudom. Főleg az után nem tudok erre elfogadható magyarázatot adni, hogy imádtam a Calderon kapitányról szóló regényeket. Talán valami tudat alatti dologról lehetett szó...

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 528 oldal
Borító ár:
2.999,- Ft (kartonált) /3.999,- Ft (kemény borító)
Sorozat: Szivárgó sötétség
Folytatás: Lucy
Műfaj: sci-fi, fantasy, vallás
Az első dolog, ami feltűnt - és ez már a legelső oldalakon is teljesen nyilvánvalóvá válik -, hogy ebből a regényből teljes mértékben hiányzik az a fajta humor, amely a másik sorozatot olyan nyilvánvalóan áthatja - nem mondom, hogy nem hiányzott. Bár az is igaz, hogy ehhez a témához nem illettek volna az a fajta sírva röhögős, ironikus, szarkasztikus megnyilvánulások, mert ez a regény ennél sokkal komolyabb - lényegesen komolyabb.

Ami nem változott, az a sci-fi környezet, a távoli és erősen átalakult jövő, amelyben nem csak az életkörülmények, de a társadalmi berendezkedés is teljesen más, hatalmas változásokon ment keresztül. Amit a humor helyett kaptam, az nem más, mint a vallás - ahogy a Calderonban az előbbiből akadt bőven, ebben a történetben vitathatatlanul az új elem az uralkodó, gyakorlatilag a történet alapköve.

Az alapszituáció elég összetett és mivel négy szereplő - két keresztény ember és két mentál - szemén keresztül követhettem az események alakulását. El kellett olvasnom jó néhány oldalt, mire a kezdeti információdömpingből eredő káosz leülepedett a fejemben és végre tisztán láttam, hogy melyik szereplő merre halad,  mi a fő motivációja - ezzel pedig majdnem el is értem a nem éppen vékonyka kötet feléig.

Hosszú idővel a kötetben játszódó események előtt háború volt, véres és kegyetlen: vallásháború. A következmény szörnyű: éveken át tartó erőszak, rengeteg halott, megtorlás, a vallási iratok megsemmisítése, a vallásgyakorlók üldözése, a keresztények kiirtása. A társadalmi berendezkedés teljesen átalakult: a birodalom jelenlegi uralkodója a gyerekcsászár - aki a mentálok Belső Tanácsának támogatásával irányít. A belső naprendszerben uralkodó jólét mellett a perifériák lakói éppen csak megéltek a munkájukból, a kalózok uralma pedig megkeserítette az életüket.
"Az elvek nem csak utat mutatnak, de meg is nyomoríthatnak."
Egy ilyen bolygón, az Astoron született és nevelkedett Scar, amely azért is különleges, mert keresztények lakják. A vallásgyakorlás és a vallási témájú tárgyak birtoklása továbbra is törvényellenes, ezért az astoriak mindent megtesznek azért, hogy az életük, a tevékenységük továbbra is titok maradjon. Scar döntése azonban - miszerint kadétnak áll - veszélybe sodorhatja a közösséget.
"A változás mindig egy apró folt, egy jelentéktelen semmiség. Az igazi tudás ott, a kezdőpontnál észrevenni a folyamatot."
Már az alapfelállás is bonyolult és azt kell mondanom, hogy ez nem igazán változott a regény hátralévő részében sem. Scar mindenféle akadályokat leküzdve járja végig a kadétképzés fokozatait, közben pedig hadakozik a hajón szolgáló renegát mentállal, Donnal, aki folyamatosan nyaggatja a kérdéseivel. Artúr - akiben végre tudatosul, hogy mit érez Scar iránt - megtapasztalja a csempészek életét, kalandok sorát éli át. Lucy végzi tanácsosi munkáját, de egyre inkább érződik, hogy ő más, mint a többi mentál, kilóg a sorból, Dont a transzcendens foglalkoztatja, azt kutatja, amit nem ért és aminek létezését mentálként képtelen felfogni vagy akár elhinni. A visszafojtott indulatok akkor szabadulnak el, amikor Anargan L'aighton Chester - az immár fiatal férfivá érett gyerekcsászár - és Scar találkozik egymással, a következmények pedig végzetesek.
"A hatalom lényege a felelősség, nem az uralkodás."
Az események igazán ennél a pontnál kezdenek beindulni és innentől éreztem azt, hogy végre képbe kerültem, el tudom helyezni a szereplőket és az eseményeket. Az csak hiú ábránd volt, hogy esetleg a cselekményeket is kikövetkeztethetem, mert a szerző egyéb műveit ismerve, erre nem igazán láttam lehetőséget. On Sai most is mesteri szinten szőtte a szálakat, lehetetlen volt kitalálni a szereplők következő lépését - tele volt meglepetéssel, előre nem látott helyzetekkel az egész regény. A négy főszereplő útjai idővel keresztezik egymást, hiszen mindannyian fontos résztvevői annak, ami készülőben van, de hiába a négy nézőpont és a négy főszereplő, az én kedvencem akkor is Chester volt, aki a maga titokzatoskodásával, a szálak mozgatásával szintén a történet kulcsszereplője.

Imádtam a kalandokat, az események mögött megbújó jelentéseket, mögöttes mondanivalót, azok összetettségét és mélységét, a háttérben mozgatott szálakat, a mentálok és az emberek világa közötti különbségeket, amelyek mégsem olyan nagyok, mint elsőre látszanak. Azért vagyok nagy bajban, mert érzem a történet nagyságát, komolyságát, a háttér és az érzelmek részletességét, a kidolgozás alaposságát, de a túlzott vallásosság, mint központi - és ennyire erősen kulcsponti - téma miatt nem tudtam elmerülni a könyvben. Sajnos tartalmazott olyan részeket a regény, amelyek annyira távol állnak tőlem, hogy nem tudtam mit kezdeni a történetnek annak a részével: a keresztényinek álcázott álszent cselekedetektől kirázott a hideg, a vakhit pedig általában ingerültséget vált ki belőlem.

Hiába az ajánlás, hogy ez a kötet inkább a harmincas korosztálynak szól - pedig ezek szerint pont a célközönség része vagyok -, mégsem sikerült teljes mértékben megtalálnia. A folytatás? Igen, biztosan, de még várok vele egy kicsit. Érdekel Don, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Scar és Artúr kapcsolatával, mi történik majd Lucyval. Leginkább azonban Chester mesterkedései érdekelnek.

A pontozás? *vakarja a fejét* Ha a történetvezetést, a stílust, a fogalmazást és az összetettséget nézem, akkor csak a maximális pontszám jöhet szóba. Ha azt is figyelembe veszem, hogy mennyire kötött le a történet, mennyire szerettem olvasni, éreztem magaménak, képzeltem magam a szereplők helyébe, akkor a legtöbb, amit adhatok: hét pont a tízből. Na, ezért vagyok nagy bajban - mert érzem, hogy ez a regény zseniális és jól összerakott, csak éppen egy része nem nekem szól, nagyon nem.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons