Varga Csaba Béla: Hetedíziglen (Féregszív-trilógia 1.)

A Delta Vision Kiadó új kiadói sorozatot indított, a Delta Varázs Katlant, vagyis röviden D.V. Katlant. A sorozatnév alatt magyar szerzők színvonalas írásai bújnak meg, így kerülhettek a könyvesboltok és az érdeklődő olvasók polcaira Ta-mia Sansa és T. R. Salty regényei, amelyet az év végén a Féregszív-trilógia első kötete, a Hetedíziglen követett.

A figyelmet felkeltő címet viselő regény szerzője Varga Csaba Béla, akit szerzőként eddig nem ismertem, viszont figyelmes fantasy és sci-fi olvasó lévén már legalább tucatszor találkoztam a nevével. Hol? Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen sok kedvelt olvasmány, többek között Robin Hobb Őrült hajó és A végzet hajója című regényeinek, az Idő kereke sorozat egyes köteteinek, Robert Heinlein Csillagközi invázió című írásának (új kiadás) vagy éppen a frissen megjelent Greg Keyes regény, a Pokoli város fordításait köszönhetik neki a magyar olvasók. Ugye, hogy így már ismerősebb? Ha nem hisztek nekem, akkor nézzetek utána. :)

Ennyi jó könyv és fantáziával átitatott oldal közvetítését követően nem is csoda, ha maga a szerző is megálmodott egy ismerős, de mégis egyedi környezetben játszódó, összetett történetet. A felvezetést követően nézzük végre a részleteket.

Az emberiség hétköznapjainak nyugalmát és egyhangúságát egy rendkívüli bejelentés zavarja meg, minden hírcsatorna ezt közvetíti: megérkeztek a Földre az idegen lények, végre felvették a kapcsolatot az emberekkel és elhozták számukra az idegen technológia nyújtotta előnyöket, elérkezett a rég várt Aranykor. Hogy mit kérnek cserébe? Első körben semmit, de aztán... Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon tényleg csak most történt meg az első kapcsolatfelvétel? Vagy a régi legendák és a sokak által vadnak tartott elméletek mégis igazat szólnak és az idegenek köztünk élnek? 

A kötet prológusa rögtön szembesíti az olvasót azzal, hogy az Aranykor mégsem hozta el mindenki számára a felhőtlen boldogságot és az emberiség igencsak megszenvedi az idegenek jelenlétét. Bevallom, hogy nem volt egyszerű értelmezni a bevezető történéseit és igazán csak akkor kerültek a helyükre az információk, amikor már javában benne jártam a történetben. A jövőt bemutató fejezet után visszaugrunk tíz évet a történetben, az elejétől megismerünk minden eseményt és döntést, amely a kezdő szituációig vezetett, majd pedig azon is túllépve továbbhaladunk a végkifejlet felé.

A regény cselekménye rengeteg szálon fut, számtalan helyszínt mutat be és még annál is több, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű szereplő tűnik fel a lapokon. Értettem a szerző célját, amiért a kuszának tűnő és kissé nehezen követhető bemutatás mellett döntött: az idegen civilizáció technológiájának a Földre és az emberekre gyakorolt hatásáról, a befolyásolás mértékéről így kaphattam részletes és mindenre kiterjedő ismertetőt. A társadalom minden rétege feltűnik a lapokon, mindenki másként reagál a helyzetre és a körülmények változására és bizony felbukkannak nagyon is ismerős helyzetek az egyes fejezetekben. Nem mondom, hogy ez az egyszerűbb út, de mindenképpen több információt hordoznak magukban a gyorsan váltakozó fejezetek, mint ha minderről csak egy egyszerű leírás állna az olvasó rendelkezésére. Ugyanakkor azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy hosszú ideig nem tudtam eldönteni, ki lesz a regény főszereplője, illetve azt sem, hogy sokak számára talán zavaró és kevésbé élvezhető lesz az író által - a változások és a kiváltott érzések, sorsok megjelenítésére - választott megoldás. Nem vitás, hogy ez a regény odafigyelést igényel és ha ez volt az eredeti cél, akkor a kivitelezés hibátlanra sikerült.

A férgek és a bogarak említése általában nem tölti el kellemes érzéssel az embereket, ennek a történetnek mégis a férgek a főszereplői. Először a merészségéért csodáltam a szerzőt, amiért olyan lényeket állított a középpontba, amelyek általában viszolygást váltanak ki, majd azért, mert sikerült elérnie azt, hogy mire ténylegesen is megmutatkozik a valójuk, addigra már határozottan megkedvelteti olvasóival az őket megszemélyesítő karaktereket, elfogadtatja furcsa alakjukat, még akkor is, ha abba maguknak a férgeknek is nehéz belenyugodniuk.

Kevin lassanként kitűnik a szereplők tömegéből és egy idő után már határozottan érezhető, hogy ő lesz az, akihez a történet központi szálát kapcsolni lehet. Kevin egyszerű fiú, aki árvaházban nőtt fel, majd elérve a nagykorúságot, kilép az életbe és elkezdi a tervei megvalósítását: érettségizni szeretne, majd jelentkezni az egyetemre. A fiú a tanulmányai mellett folyamatosan dolgozik és teljesen hétköznapi életet él, egészen addig, amíg egy alkalommal át nem megy a férgek kiszűrése céljából felállított kapun, amely jelezni kezd. Innentől fogva az élete nem más, mint menekülés és küzdelem, egymást követő meglepetések sora, majd a végén az elképzelhetetlen elfogadása.

A regény második felében már legnagyobb részben a férgekre, illetve a fejlődésükre koncentrál a szerző és csak indokolt esetben lép ki a történet az ő világukból azért, hogy tájékoztatást kapjon az olvasó a nagyvilág eseményeiről. Ez a kötetnek az a fele, amelynek a történéseiről már nem fogok részletesen beszámolni, mert azzal már túl sok mindent árulnék el, viszont ez volt a regénynek az a része, amelyet sokkal jobban szerettem olvasni, mint az addigi oldalakat. Miért? Talán mert a világ és a változások korábban bemutatásra kerültek, a szereplők ott álltak a tábla szélén és már csak mozgatni kellett őket, ez pedig a dolog élvezetesebb része.

Pozitívum, hogy a történet ismerős alapokra támaszkodik, ugyanakkor nagyon sok egyedi lényt is tartalmaz. A mitológiai és egyéb, főleg az idegenek korábbi látogatásaira tett utalásait számomra kifejezetten érdekesen használta fel a szerző, ahogy abban is biztos vagyok, hogy ha Erik von Daniken kezébe kerülne a kötet, akkor imádná ezt a könyvet és - pont az alapfeltevés miatt - bibliaként forgatná a továbbiakban. Viccet félretéve: nekem nagyon tetszett az alapötlet és a karakterfejlődés is, még akkor is, ha Kevin továbbra is kicsit idegennek tűnik nekem, és minden pozitív tulajdonsága és igyekezete ellenére sem sikerült maradéktalanul megkedvelnem.
Elismeréssel adózom azonban az író fantáziája előtt, amiért kitalálta és hihetően lefestette, mozgatta, motivációval és egyedi célokkal ruházta fel azt a sok-sok lényt, aki feltűnik a könyvben. A férgek mellett vannak itt lárvák, gázlények, vilivik és n'himek is.
A másik dolog, ami miatt kivívta a tiszteletem a szerző, az a cselekménybe épített bibliai utalások, jellemző vallási cselekedetek, illetve a végig jelen lévő társadalomkritika, amelyek egyike sem zavaró, sem mennyiségben, sem pedig egyéb szempontból, hanem a cselekmények szerves részét képezik és teljesen odavalónak, helyénvalónak éreztem őket.

Forrás: deviantart

A történet rengeteg utalást tartalmaz, amelyek egy része kifejezetten magyar vonatkozású. Bizonyos, a köznapi életben is sokat emlegetett mondatok a regényben is többször feltűnnek és mindannyiszor mosolygásra késztettek, a szerző nagyon jó érzékkel helyezte el ezeket az utalásokat a szövegben. Az események egy része Budapesten játszódik, mert Kevin egyébként - nevének hangzásával ellentétben - magyar legény, vagy legalábbis kis hazánkban nevelkedett fiatalember. Talán még jobban érezni lehetett volna a magyar vonatkozásokat, ha a főszereplő is magyarosabb nevet visel, de számomra így sem volt zavaró a helyzet.

Ez egy cselekményekben gazdag regény, a mozgalmasság érzetét a gyorsan váltakozó helyszínek és a rengeteg szereplő csak még inkább előidézi, de akcióról is bőven olvashatunk a kötetben, van itt minden: motoros verseny, üldözés, rajtaütés, háború, mindent eldöntő személyes viadal, érzelmek és egyéb indítékok generálta helyzetek. Az biztos, hogy az olvasónak nagyon oda kell figyelnie, ha a leírtak minden részletét a helyére akarja illeszteni, mert ez egy összetett és sok - első olvasatra akár lényegtelennek tűnő, de egyébként nagyon lényeges - információt tartalmazó történet.

Az utolsó fejezetek pedig bebizonyítják, hogy minden utalásnak helye van, minden mítosz mögött ott az igazság egy morzsája és a szálak jóval messzebb mutatnak, mint hinnénk. Hosszú felvezetés, sok kaland és embert próbáló döntés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden az, aminek látszik és amit mi emberek a mindenségnek hiszünk, az csak egy apró fogaskerék a hatalmas gépezetben.

A trilógia célközönsége véleményem szerint elsősorban az erősebbik nem, de női olvasóként sem volt semmi kifogásom a cselekmények ellen, amely ha kicsit zavarosan indult is, de a végére határozottan ígéretessé és folytatásra mindenképpen érdemessé vált. 

A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 512 oldal
Borító ár: 3.490,-
Sorozat: Féregszív-trilógia

Folytatás: biztosan lesz, de a címe még nem ismert
Kiadói sorozat: D.V. Katlan
Forrás: magánkönyvtár (recenziós példány, szerzőtől)

Posted in: 8 pontos,D.V. Varázskatlan,dedikált,Delta Vision,Féregszív-trilógia,könyvértékelés,magyar szerző,recenzió 2014,sci-fi,Varga Csaba Béla