Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. október 13., vasárnap

James Swallow: Deus ex - Ikarosz hatás

Magam sem tudom megmondani, hogy mi az oka, de amióta csak megláttam a könyvhöz készített trailert, majd meg vesztem, hogy az enyém legyen a magyar kiadás egy példánya és persze minél hamarabb bele is temetkezhessek az élvezetbe, amit a történet ígért. Már a kezemben éreztem a kiadványt, amikor jött a hír, hogy a kiadónak nem lesz pavilonja az idei könyvhéten. Sebaj, gondoltam, majd megszerzem másként. Pár nappal később jött a hír, hogy a kiadó akciót szervezett, kárpótlási akciót. Nosza, a lehetőség adott volt, össze is fogtunk páran és rendeltünk sok-sok könyvet, többek között ez a kötetet is.

A közeli jövőben,  2027-ben járunk, a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy az ember felülemelkedjen az eddigi korlátain, többet és jobbat nyújtson. Mármint néhány képesség terén, amely leginkább a testbe épített elektronikai és egyéb eszközöknek köszönhető. A fejlődés azonban nem csak pozitív, mert a technikai újításokkal együtt megjelentek annak ellenzői is, a világban pedig a káosz és a összeesküvés uralkodik. Ben Saxon zsoldos, aki mindig más "urat" szolgál, mindig teljesíti a küldetéseit, de katonai rutinja mellett megőrizte olyan emberi vonásait is, amelyek megkülönböztetik a társaitól.  Az egyik küldetését követően kapcsolatba kerül egy különleges csapattal, amelynek működését olyan erők biztosítják és irányítják, amelyről a legtöbb ember még csak nem is hallott. Anna Kelso ügynök a munkája végzése közben felfigyel egy olyan furcsaságra, amely további kutatásokra, illetve következtetések levonására sarkallja. A két főhős élete és tetteik keresztezik a titkos szervezet útját és az sem titok, hogy a céljaik, az alapelveik nem igazán azonosak.
"Ismeri a mondást: ha ellenségeket akar szerezni, próbáljon meg valamin változtatni. Azok, akiknek érdekükben áll fenntartani a dolgokat úgy, ahogy vannak, nem szeretik, ha valaki felkavarja az állóvizet."
Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy nem ismerem a Deus ex videójátékokat, de mivel a regény a játékok világában játszódó és önállóan is élvezhető történetként került meghirdetésre, ezért belevágtam az olvasásába. Egyébként se nagyon tudtam volna ellenállni a vonzásának, de az előbb említett tény azért adott egy lökést. A kötet elején olvasható ajánló szerint a regény cyberpunk, akció és sci-fi, azaz mondhatni, hogy minden olyan műfaji elemet magában foglal, amit egyébként szeretek. Ez jelentette a második lökést a történet olvasása felé.
Nos, meg kell állapítanom, hogy az ajánlás teljesen helyes, hiszen ez a kötet tényleg minden, ami cyberpunk (Az ajánlóból egyedül talán a transzhumán jelző maradt ki, ezért úgy érzem, hogy ezt most mindenképpen meg kell említenem. Sajnos a könyvben is csak egyetlen egyszer kerül elő ez a kifejezés.), van benne rengeteg akció és ha nem is a legkeményebb vonalas sci-fi, de tagadhatatlanul magán viseli a műfajra jellemző elemeket.  Mi is ezek után a problémám? Leginkább, az, hogy a könyv nem ad többet, mint, amit ígér. Igaz, hogy kevesebbet se, ami azért megnyugtató. Valahogy azonban mégis erős hiányérzettel fejeztem be az utolsó oldalakat és zártam be a kötetet. Valami hiányzott, amit akkor még nem tudtam megfogalmazni, de azóta valamelyest megérett bennem a gondolat és talán már képesnek is érzem magam arra, hogy a külvilág felé is megfogalmazzam.

Számomra hiányzott az embert és a gépet összeillesztő technológia részletesebb háttere, vagy legalább bővebb magyarázata. Kész tényként közli a regény, hogy bekövetkeztek ezek a változások, a gép által az ember többet tud nyújtani. Ugyan megemlít némi problémát a történet, bizonyos anyagok fogyasztásának szükségességét, egyes implantátumok részletes leírását, de ezen kívül sok minden más nem. Jobban érdekelt volna, hogy milyen érzés egy ilyen augmentációt használni, mert azon kívül, hogy többnek érezték magukat tőle a szereplőink és hozzászoktak az általa nyújtott pluszhoz, nem igazán jöttek át az érzéseik. Az ellentábor érzései sokkal inkább meggyőzőek voltak a számomra.
Precíz, jól átgondolt és minden mozzanatában tökéletesen illeszkedő és kapcsolódó cselekmény olvashattam. Mi akkor a problémám? Talán, hogy túlságosan is precíznek, jól összerakottnak, már-már mechanikusnak éreztem a történetet. A főszereplők, Anna és Ben, ugyan szenved a bennük tomboló érzésektől, haragtól, elkeseredéstől, tehetetlenségtől, de valahogy az érzéseik nem jöttek át és ettől az egész történet inkább tűnt gépiesnek, mint olyannak, ami elgondolkoztat és megérint. Talán nagyon is vissza akarta adni a játék hangulatát és mozgalmasságát. Volt egy jelenet a könyvben (a repülős bunyó), amikor határozottan úgy éreztem, mintha egy játékban lennék, ahol minden helyiségben van egy őr, akit le kell győzni és csak akkor juthatsz tovább a következő terembe. Furcsa tekintettel néztem a sorokat, érthetetlen volt számomra a szereplők reakciója, az addig profiként dolgozó csapat tagjainak ez a döntése. Egyetlen magyarázatot tudok csak adni a történésekre, ez pedig az elbizakodottság és az önteltség.
"Ha fennáll a veszély, hogy valaki olyasmit tesz, ami felborítja az egyensúlyt, mint például ez a túl magasba repülés... Akkor életbe lép az Ikarosz-hatás. A társadalom reagál és lenyesi a szárnyaikat. Visszatér a stabilitás."
A jól felépített cselekmény és a rengeteg akció miatt a regény kifejezetten olvastatja magát, jól lehet vele haladni, észrevétlenül fogynak az oldalak, bontakoznak ki az összefüggések és a háttérben meghúzódó apró részletek. Kifejezetten tetszett ahogy az ellentétek egymásnak feszültek a regényben. A gépesített ember és az implantátumok ellen tüntető réteg összecsapása, valamint az irányító hatalom és az ellenállás szervezett sejtjeinek összecsapásai, a minden elborító és meghatározó hatalmi játékok kibontakozása. Tetszett Ben kétkedése és embersége, Anna kitartása. Mindezek mellett is úgy éreztem, hogy az akció az, amire igazából a hangsúlyt helyezi a regény, minden más csak háttér. Aki szereti a mozgalmas jeleneteket, a mindent beburkoló lőporfüstöt, a fegyverek ropogását, mindezt sci-fi környezetbe ágyazva és meghintve némi titokzatossággal, összeesküvés elmélettel, annak tökéletes kikapcsolódást fog nyújtani a történet.
"A bizalmat választja, vagy a bizalmatlanságot.
Ebben áll a minden összeesküvés maró természete, a valamennyi emberben lapuló félelmekre játszik rá, arra a rettegésre, hogy a titkaikat megszerzi valami ismeretlen, arra a másodlagos izgalomra, hogy próbálja megtartani a sötét titkot."
Tényleg úgy érzem, hogy olvasható és élvezhető önálló regényként ez a történet, de leginkább azoknak fog maradandó élményt jelenteni, akik ismerik a játékot, a hátteret. Biztosan érzem, hogy az ő számukra érdekes lesz azt olvasni, hogy a jól ismert szereplők hogyan nyerték el a játékban megjelenő alakjukat, illetve hogyan jutottak el abba a szituációba, ami a játékokban megjelenik. Számomra, aki nem ismerem ezt a világot kevés volt az információ és bár élveztem a rengeteg akciót, a cselekmények mozgalmasságát, de nem tudtam elmélyülni a világban, átélni a mélységeit és megszeretni a szereplőket, mert nem kaptam meg azt, amire szükségem lett volna hozzá. Lehet, hogy ez csak az én problémám és mindenki másban teljesen eltérő érzéseket keltett a történet, de nem vagyunk egyformák. A rengeteg kifogásom ellenére is azt mondom, hogy nem bántam meg az olvasást, talán még a folytatásra is kíváncsi leszek majd, ha lesz következő kötet.

Íme a trailer, ami miatt úgy éreztem, hogy olvasnom kell a könyvet. A világ, ami a rövid bejátszásban megjelenik, illetve a mozgalmassága és a technikai megoldások továbbra is lenyűgöznek. Lehet, hogy a játékot is kedvelném, esetleg egy annak felhasználásával készített filmet egyenesen imádnék.



Pontszám: 7 pont
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 310 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: Deus ex - Icarus Effect
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons