Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. június 6., csütörtök

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Amikor először megláttam a borítót a szemem hatalmasra kerekedett, mélyen beszívtam a levegőt, amely ujjongó hang kíséretében tört fel belőlem. Miután kigyönyörködtem magam, elolvastam a fülszöveget is, amelyre csak újabb sóhaj volt a válasz és ezek együttes következményeként jelentkezett a vágy, hogy én akarom ezt a könyvet. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, de éreztem, hogy nem szabad kihagynom.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a történet olvasására még a könyvhét előtt lehetőségem nyílt. Megosztom veletek az érzéseimet, amelyből több is kavarog bennem, mint kellene. Ha túlontúl kuszára sikerülne a mondandóm, akkor azt ennek tudjátok be.
A nem is olyan távoli jövőben a bioterrorizmus kegyetlen hatásaként lányokat és asszonyokat fertőz meg egy vírus. Mindenkit. A kór egészen addig lappang, amíg a nő teherbe nem esik, akkor viszont napok alatt kifejti hatását, amelynek következményeként milliók haltak már meg, rengeteg a csonka család, a magára maradt árva gyerek. Még. Mert eljön az az idő, amikor már nem születik több gyerek, amikor a jelenlegi társadalom elöregedik és nem lesz emberi élet a Földön. Ebben az átmeneti korban él Jessie, a tizenhat éves kamaszlány, akinek kibontakozó nőiessége máris hatalmas korlátok közé van szorítva, jövője pedig bizonytalan vagy legalábbis kétségekkel teli. Tudósok tömege végez kutatásokat és próbálja visszaszorítani vagy legalább korlátozni a vírus hatását. Az ötletek, lehetséges megoldások sokfélesége igazán figyelemre méltó, de sajnos mindegyik gyerekcipőben jár még, sok áldozatot követel és nem is éri el a kívánt hatást. Van azonban egy megoldás, amely minden eddiginél embert próbálóbb és valamilyen szinten kegyetlenebb is, mint alternatív társai. Vajon tényleg ez jelenti a kiutat?

Sokan és sokféle módon fogalmazták már meg a földi élet kipusztulását, az emberiséget ért katasztrófákat, a népesség csökkenését, a Föld elnéptelenedését, de ez a könyv az eddigiektől eltérően közelíti meg a problémát és hasonlóan különleges a megoldás is, amit lehetőségként felkínál.
A szöveg szépirodalmi stílusú megfogalmazása és a történet, amelyet Jessie szemszögéből ismerünk meg és követünk végig, könnyen magával ragadja az olvasóját. Azt vettem észre magamon, hogy a nagyon is komoly és súlyos téma ellenére is peregnek az oldalak és leköt a cselekmény. Rögtön az elején belecsöppentem az események közepébe, mert azzal indul a történet, hogy Jessie-t bezárta az apja és fogságban tartja. Súlyos kezdés, amely után felettébb kíváncsi lettem arra, hogy miként is jutottunk el idáig és milyen apa az aki ilyet tesz, illetve mi motiválta arra, hogy mindezt megtegye. Nem maradtam sokáig kétségek között, mert főhősnőnk lassanként beavatott a részletekbe és feltárta ennek az egyre barátságtalanabb világnak a részleteit. Hogyan jut el odáig egy fiatal lány, hogy meghozzon egy olyan súlyos döntést, mint amit Jessie-nek végül is meg kell hoznia? Nagyon sok mondanivalója és azok mélysége mellett erről is szól ez a történet.
"Minél kényelmetlenebbül és bizonytalanabbul érzed magad, és minél inkább megpróbálsz másokhoz hasonulva beilleszkedni, annál inkább cserbenhagy a normalitás, mivel egyszerűen nem létezik. Vagy ha igen, akkor is találnod kell valakit, aki ugyanúgy látja a dolgokat, mint te." (15. oldal)
A nők betegsége és a gyermekvállalás lehetetlensége olyan társadalmi változásokat indít el, amelyek így levezetve logikusnak és teljesen helytállónak tűnnek, de magamtól soha nem jutottam volna erre a következtetésre. A változások nem csak nagyban, hanem a szűk környezetben is jól láthatók és követhetők. Jessie és a barátai kezdetben egy cél érdekében gyűlnek össze és küzdenek, de a személyes élmények és körülmények mégis mindegyiküket más irányba sodorják és ezzel a gondolkodásuk, illetve az eseményekben betöltött szerepük is egyedien változik. Érdekes volt olvasni mindezt, mert szépen alátámasztja a történetek alakulását, illetve jól felvázolja az aktuális helyzetben kialakult álláspontokat, egymással szemben álló érdekképviseleteket. Jessie odáig jut a változásban, hogy reménytelennek látja nem csak a saját, hanem az emberiség helyzetét is. Szülei tudományos munkája, a gyakorlatias gondolkozásra nevelés cselekvésre serkenti és jelentkezik egy programba, amelyhez pontosan olyan fiatal lányokat keresnek, mint ő. A cél, olyan gyermekek kihordása és világra hozása, amelyek már egészséges felnőttek lesznek. Az ár? Az anya élete.
"Mikor beüt a baj, az ember általában semmit sem érez. Az érzések áthullanak rajta, akár a kő, ő meg olyan, mint egy üres cső." (215. oldal)
Nem olyan történet ez, amit azért olvas az ember, hogy kikapcsolódjon, kézbe véve és belemélyedve inkább érzések és gondolatok sokaságát ébreszti az olvasóban és a befejezését követően még napokig nem is ereszti el. Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire tetszik nekem ez a könyv. Egy részről fantasztikus műnek tartom, amely nagyon hitelesen adja vissza a nem is olyan távoli jövőt és egy kamaszlány vívódását. Más részről a hangulata miatt meggondolom, hogy mikor veszem le a polcról. Ami az előnye, az egyben a hátránya is a regénynek: hangulat, lelkiállapot szükségeltetik az olvasásához, egyébként nem érvényesül a hatása. Bármennyire is szerettem volna, de a főszereplővel nem tudtam azonosulni, mert én teljesen másként gondolkozom. Ha választanom kellene, akkor Lisa állna hozzám a legközelebb, mert ő tevékenyebb megoldást választott, én önzőbb vagyok, mint Jessie és jobban ragaszkodok az élethez. A sajátomhoz. Az indokai egy részét, amelyek elvezették a végső eseményekhez megértettem és elfogadtam, bár számomra azok is kissé elvontak voltak, de egyes gondolatait nem tudtam megérteni. A szülei nagyobb részt szimpatikusak voltak, a lányuk életéért vívott kétségbeesett küzdelmüket megértem. Magam sem cselekedtem volna másként. Az a gondolat is megfordult bennem, hogy vajon Jessie az elhatározása mellett belegondolt-e a távolabbra mutató következményekbe. Szerintem nem. Furcsa volt számomra az is, hogy fiatal, tizenhat éves lányok a szülők írásos beleegyezése nélkül hozzák meg ezeket a lényeges döntéseket. 
"- De ez nem egyvalakiről szól, hanem emberek tömegéről, az emberiségről, ami fontosabb az egyénnél...
- Ijesztő gondolat! Ha egyszer kijelentjük, hogy az egyén feláldozható..." (283. oldal)
A borító nagyon jól kifejezi a könyv mondanivalóját, mert az ugrás, az elrugaszkodás pontosan olyan, mint Jessie döntése: van egy pont, ahonnan még visszafordulhatsz, de azon túl már nincs semmi kapaszkodód és hiába gondolod meg magad, már nincs visszaút. 

Nagyon felkavart ez a regény, gondolkodásra és mérlegelésre késztetett. Szerintem ezt másokkal is meg fogja tenni és ezzel megosztja majd az olvasóit. Lesz, aki el fogja tudni fogadni Jessie döntését és lesz, aki nem. Magam ez utóbbiak közé tartozom. Talán a lélek próbája ez is, kiderül, hogy ki önző és ki hajlandó feláldozni magát vagy legalább a gondolat dédelgetéséig eljutni. Egyszerre jellempróbáló és jellemformáló ez a regény. Kíváncsi leszek rá, hogy ha pár év múlva újra a kezembe veszem majd a könyvet, akkor milyen érzéseket fog bennem generálni az újraolvasás.

Minden kavargó gondolatom és háborgó érzésem ellenére úgy gondolom, hogy nagyon érdemes elolvasni ezt a regényt, megismerni ezt a világot, a kialakult társadalmi helyzetet, Jessie gondolatait és vívódását, még akkor is, ha a végső döntésével nem értünk egyet. Különleges, megragadó, felzaklató, megbotránkoztató történet, amely mindenkinek mást fog jelenteni és más oldalát fogja megmutatni. Számomra nagyon különleges és meghatározó élményt jelentett. 



A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!


Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 322 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: The Testament of Jessie Lamb
Forrás: recenziós példány, kiadótól

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons