Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2012. július 13., péntek

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak (Chicagoland vámpírjai 1.)

A blogomat olvasók és akik ismernek, azok tudják, hogy szeretem, sőt rajongok a vámpíros könyvekért. Ez az egyik gyengém. Ha feltűnik egy vámpíros könyv a könyvpiacon, akkor arról nagy valószínűséggel tudok, valamilyen formában értesülök. Nem volt ez másként most sem. Azon ugyan meglepődtem, hogy miért pont ez a kiadó adja ki ezt a könyvet, sorozatot, de hát miért is ne. Mindenki akar egy cikket abból a bizonyos tortából. Mások gyorsabban lecsaptak a könyvre, mint én. Úgy döntöttem, hogy még kivárok. Az értékeléseiket olvasva, illetve az orrom elé vágódott 40%-os akcióval együtt azonban megszűnt a várakozás és nem olyan sokkal a megjelenést követően már a polcomon is landolt a könyv (könyvek). A nyári meleg pedig pont alkalmas arra, hogy az ember lánya ilyen típusú könyveket olvasson. :)
Nézzük meg, hogy mi is a történet lényege. Merit egyetemista, a disszertációját írja romantikus középkori irodalom témakörben. Egyik éjszaka az egyetem területén megtámadja egy vámpír és halálosan megsebesíti. Elvérezne, de a Cadogan-ház ura, Ethan pont akkor jár arra és megmenti a lány életét azzal, hogy átváltoztatja. Cserébe az életéért Merit a szolgálatait  és hűségét kell, hogy adja az urának. Merit sem a vámpírlétnek, sem a szolgálatnak nem örül kifejezetten. A nemtetszését kifejezésre is juttatja, ezzel külön bonyodalmat okoz a ház életében. Merit megtámadása azonban nem egyedülálló eset volt. Találnak egy másik lányt is, aki nem volt olyan szerencsés mint ő. A gyanú a Cadogan-házra terelődik. Majd több fenyegetés is érkezik a házakhoz. Az egyébként is ingatag béke az emberek és a vámpírok között nagy veszélybe került. Már csak egy kérdés maradt: ki áll mindezek mögött?
A könyvet elolvasva meg kell állapítanom, hogy nem viseltetek feltétel nélküli rajongással a könyv iránt. Nem volt rossz, de... Bár a világ nem olyan egyedi, mint számítottam rá, de a történet egész jó. Lassan indul ugyan, de van benne elég izgalom, elég cselekmény ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Ami kifejezetten tetszett, hogy a világgal, az előtörténettel kapcsolatban kellő magyarázatot kap az olvasó már rögtön az elején. Nagyon jó volt a felvezetés. A történet főszereplői természetesen a vámpírok, akik ebben a világban nem élőhalottak, az átalakulást inkább genetikai változásnak tekintik. Vért természetesen inniuk kell, de korlátozott mennyiségben ez elegendő. Mellette bármit képesek enni és inni. A testüket fejleszteniük kell, edzeniük, hogy az átváltozáskor genetikailag "kapott" tulajdonságaikat fejleszthessék. Viszont (és ez lényeges a szempontomból) nem bírják a napfényt és nem csillognak. A hajnal közeledtével, ha nem is meghalnak, de elalszanak. Ja és arrogánsak, dühösek, felsőbbrendűek, számítóak és a többi. Ez is lényeges. :) A krimiszál is egész élvezhető, de kifejezetten nagy meglepetést azért nem okozott a számomra. Pozitívum, hogy erősebb volt, mint a romantikus szál. Titkon számítok rá, hogy ez az arány nagyjából ilyen is marad. 
A legnagyobb problémám a karakterekkel volt. Nem igazán találtam benne olyan szereplőt, aki igazán megérintett volna vagy akinek nagyon drukkolnék. Merit kifejezetten idegesített helyenként. Egy 27 éves, egyetemista (ráadásul doktorandusz) csaj, aki ennyire nem bírja felfogni, hogy az átváltoztatása nem ellene irányuló támadás volt Ethan részéről, hanem egy pillanat által generált szükséges lépés. Nem értettem a Meritben ezért kialakult gyűlöletet Ethan iránt. Ha mással magyarázza a gyűlölet kialakulását és elmélyülését, azt megértem, de ez a magyarázat számomra nagyon sántított. Vannak olyan cselekedetei is hősnőnknek, amelyektől legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet. SPOILER! Hősnőnk csak sopánkodik, hogy nem érti a vámpírlét szabályait és mindent rosszul csinál, de nem veszi a kezébe a Kánont, amire pedig mindenki legalább kétszer-háromszor figyelmeztette, hogy el kell olvasnia, meg kell ismernie, mert ebben vannak a szabályok, az alapok. Idegesítő. Vagy amikor Eathen hálószobájának ajtajában leskelődik. Fogtam a fejem rendesen. SPOILER VÉGE Ha már Ethannél tartunk. Szőke herceg ide vagy oda, de a sármja és a stílusa szintén nem fogott meg. Vagy van benne valami nagyon mélyen eltemetve (amit úgy érzem, hogy még az írónő sem tud, hogy mi is igazán) és ha az előbukkan, akkor nagyon szeretni fogom a karakterét, vagy így marad és akkor így maradt. Ennyit a főszereplőkről. A mellékszereplők között sem találtam kedvemre valót. Mallory túl hisztis és furcsa, Catcher olyan őrült, megszállott mágus. Mindkét szereplő jó lenne, de valahogy túlzottnak tűnnek a reakcióik, a jellemzőik, olyan felnagyítottnak. Chuck, Merit nagyapja és talán Morgan az esélyesek arra, hogy megnyerjék a szimpátiámat.
Maradt bennem jó pár nyitott kérdés. SPOILER! Az egyik, hogy akkor most miért is tud Morgan és Merit egymással telepatikusan kommunikálni, amikor ezt csak a teremtőjével tudja megtenni a vámpír? Miért nem érezte Merit a fájdalmat az átváltozása során? Miért nem bízik meg benne Ethan, annak ellenére sem, hogy Merit már bizonyította a hűségét iránta és a ház iránt? SPOILER VÉGE
Most, hogy kiadtam magamból a nemtetszésem, már tisztább fejjel tudok gondolkozni. :) Összességében nem rossz a regény. Sorozat bevezető kötetnek is elég jó. Gyorsan haladtam vele, jó volt olvasni, gördülékeny a stílusa. Helyenként meg is mosolyogtam a poénokat vagy felkacagtam. Morgan humora kifejezetten tetszett és néha Jeffnek is vannak érdekes beszólásai. Pozitívumként értékelhető, hogy nem kifejezetten romantikus a sztori. Oké, hogy van benne feszültség, meg röpködnek a szikrák, de hősnőnk nem  adja magát könnyen és nem dobja magát hanyatt. Szerencsére. Szerelmi háromszög? Kihagyhatatlan. Viszont nem túl durván jelenik meg a történetben. Ebből a szempontból még csak a felvezetésen vagyunk túl. A lényeg a következő kötetben (vagy az azt követőben) lesz. Szerintem.
A folytatás is itt sorakozik a polcomon, tehát mindenképp folytatni fogom a sorozatot. Remélem, hogy karakterekben fejlődni fog az írónő, mert az még ráférne. (Persze csak, ha nem az volt Merit bénáskodásával a szándéka, hogy a karakterfejlődés jól látható legyen. Ha így történt  - és ez a második kötetet olvasva ki fog derülni - akkor kegyesen megbocsátok az írónőnek.) Ha valaki túl tudja tenni magát a karakterekkel kapcsolatos problémákon, akkor egy egész élvezetes sorozatindító kötetet olvashat. 
Azt azonban őszintén bevallom, hogy nekem Gaura Ági Vámpírok múzsája című könyve sokkal jobban tetszett, sokkal egyedibb, jobban kidolgozott és a karakterei is igazán élnek.



Pontszám: 8
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 384 oldal
A mű eredeti címe: Some Girls Bite
Sorozat: Chicagoland vámpírjai
Folytatás: Ha eljön a péntek
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons